Az Egyesült Államokban a pénzügyi válság számos, háziállatot tartó polgárnál is a hitelből vásárolt otthon részleteinek törleszthetetlenné válását, és a család kilakoltatását okozta. Ezért sok kedvenc maradt ott kényszerűségből az árverezésre kerülő ingatlanban, került utcára, adták le gazdáik az állatmenhelyen, mert kisebb, bérelt lakásukba nem vihették. Hazánkban még nem vesztették el tömegek otthonukat fizetésképtelenség miatt, reméljük, nem is fogják, talán nem akkora mértékű a hitelre és lakhatási célból vásárolt ingatlanok aránya. Mégis, a pénzügyi nehézségek hatnak a kedvenceink körülményeire is. „A családok is mondjanak le ebben az évben a házi kedvencük szaporításáról akár fajtatiszta, akár keverék az eb, mert nem csak eladni nem lehet kölyköket, hanem ajándékba sem kellenek” –írja az MESZSZ január 9-i közleményében. Azon túl, hogy a keverékek szaporításáról minden valóban felelős ebtartó nem csak ebben az évben mond le, kérdés, hogy több kutya kerül-e utcára és sintértelepre a gazdasági válság miatt, mint eddig, és valóban a tenyésztők tehetnének a kóbor kutyák létszámának esetleges növekedéséért?- ezt kérdeztük meg néhány állatvédő szervezet vezetőjétől.
– Már tíz évvel ezelőtt megteltek a menhelyek- így summázza kutyaugatással a háttérben véleményét Horváth Barbara Bora, a Biatorbágy és vidéke Állatvédő Egyesület elnöke. – Egy éve határozottan még több a kóbor kutya, ma már napi 8-10 bejelentés érkezik körzetemben. Az utcán mozgó ebek nagyjából 70 százaléka nem kidobott, hanem kóborló, ami igen felelőtlen gazdai hozzáállás, ráadásul büntetendő is. A kezelhetetlen létszám miatt, véleményem szerint, bevallva vagy titkolva, a fogadásra váró állatok miatt, minden menhely altatásra kényszerül .
– Egy állat vállalása napi száz forintnál nagyobb költség, de aki erre fogja, amiért meg kell válnia a kutyájától, az véleményem szerint felelőtlenül döntött a vásárlásnál vagy az örökbefogadásnál, hiszen nem tudta felmérni a valós lehetőségeit. A romló gazdasági helyzetben komoly anyagi terhet nem annyira az etetés jelent-kevésbé színvonalas tápon, maradékon sem pusztul el az állat-hanem egy tartós betegsége vagy balesete a kedvencnek. A műtétek és kezelések állatorvosi költségét nem képes sok gazda vállalni, és ilyenkor, kényszerűségből, egyre többen választják az állat korrekt elaltatását. Anyagi okokból hanyagabbul vesszük a bolhátlanítás feladatát, és a babésia is gyakrabban válik letális kutyabetegséggé, mintha lenne pénze a gazdáknak megelőzésképpen a kullancsellenes készítményekre vagy a bekövetkezett fertőzés kezeltetésére. A menhelyre kerülő, döntően keverék ebeken túl azonban egyre több a – részben a felelőtlen tenyésztés miatt – génhibás, megvakult, orvosi kezelésre szoruló, speciális táplálást igénylő, például cukorbeteg állat, amelytől megszabadulnak a kutyát hasznáért tartó kétlábúak.
– Kevés a korrekt tenyésztő, pedig a tenyésztőknek maguknak kellene tenni azon szaporítók ellen, akik az el nem adott, jelöletlen almok maradék kiskutyáit némi „hozzájárulással” együtt átadják a sintérnek. Nemrég találkoztam több német dog, és 10 törpe pincser kiskutyával olyan helyen. Aztán nagyon sok öleb kerül a gyepmesteri telepekre, fajtatiszta vagy sem, ki tudja. Láttam olyat is, aki öleb-keverék kiskutyákat haszon reményében hozott létre, árult, majd adta oda a sintérnek a rajta maradt ebecskéket. A hozzánk kerülő négylábúak 80-90 százaléka keverék, 10-20 százalékuk maximum fajtatiszta, rottweiler, németjuhász, vizsla, és egyre több a labrador. Ami eddig sosem volt, most komondor is van az otthonban. És a húszból 17 fajtatiszta eb jelöletlen. Ha olvasható a tetoválása, akkor is a tenyésztő nevén van a kutya, akinek fogalma sincs, kinek adta el… És került hozzánk olyan bordói dog, keverék kölykökkel vemhesen, akit ivartalanítási feltétellel, azt a törzskönyvére bejegyeztetve ajándékozott el a tenyésztője. A jövőben ennek az állatnak már nem lesznek többször nem kívánt kölykei.
-A hihetetlen mennyiségű, hazánk lakosainak kutya-eltartó képességét messze meghaladó számú gazda nélküli állat problématikáját az oldaná meg, ha jogszabály szintjén kötelezővé tennénk a kutyák chipezését, és az állatotthonok, sintértelepek nem lennének kötelesek befogadni a megunt állatot. Az utcára dobott jószág azonosítható lenne, a gazdája a büntetéssel megtalálható. A tulajdonosok, ha megunták kedvencüket, és nem találnának másik gazdát neki, végleges álomba kellene, hogy szenderítsék. És az az állattartó, aki szintén felelőtlenül, esetleg az állatorvos nem igazán modern és megalapozott véleményét megfogadva, nem ivartalanítva, hagyta vemhesülni szukáját, kénytelen lenne felvállalni a nem kívánt almot, vagy elaltatni őket. Az az ember, aki végignézi kutyája elaltatását, remélem, rádöbben arra, hogy milyen felelőtlenül döntött és talán azzal is szembesül, hogy egy ártatlan élőlény haláláért ő a felelős. Aki már egyszer, kényszerűségből, ilyen eszközhöz nyúlt, talán sokkal felelősebben vállal legközelebb állatot. Nem vesz minden évben a gyerekei kunyerálására kiskutyát, amit aztán évesen, problémásan rásóz az állatvédőkre, gondoskodjanak ők róla. Sajnos, tapasztalataim szerint, még ez sem szokta meghatni az emberek nagy részét!
– Az Illatos úton 8-10 éve még évi ötezer kutyát kellett, hogy fogadjunk, tavaly, és ez óriási érdem, „csak” 3400-at- számol be adataikról Dr. Kozma Tamás, a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepének vezetője. – A tavalyi és a tavalyelőtti év októbere és december vége között közel azonos számú eb került hozzánk, úgy látom, a pénzügyi válság miatt nem dobják a fővárosiak állataikat az utcára. Bárki bármit is állít, nincs több kóbor kutya Budapest utcáin, mint maximum kétezer évente. Az egyedül utcán lévő állatok kétharmada kóbor, a többi csak kóborló, akinek van gazdája, csak hagyja kijárni, esetleg nem törődik vele. Igazi kóbor kutyafalkáról nem tudok Budapest területén, annál több gondot okoz a peremkerületek elhagyott részein élő hajléktalanok saját kutyáihoz csapódott többi eb, akik ott, az ember közelében, és a környező kukákban, táplálékot találnak, őrzik a területüket, antiszociálisan és megközelíthetetlenül viselkednek. A környéken lakók meg, ahelyett, hogy fővárosi szinten a hajléktalan-probléma megoldását sürgetnék, a köréjük csapódó kutyákat szeretnék eltávolíttatni. Igen, gond az oltatlan, féreghajtatlan kutyák ott táborozása, ugyanakkor mégis van gazdájuk. Az aluljárókban meghúzódó otthontalanok egészségügyileg ellátatlan kutyáit a rendőrök habozás nélkül begyűjtetik, de a peremkerületi, erdős területen emberek köré csapódott falkák felszámolását nem forszírozzák. Persze, jóval nehezebb is nagy nyílt területen, szabadon élő, félős és bizalmatlan állatok befogása.
– Évek óta évi 1100-1400 kóbor ebet gyűjtünk be. Általában ennek két-háromszorosát adják le nálunk a gazdák, mint megsajnált „kidobottat”, vagy bevállalva, mint nekik nem kellő kedvencet, házőrzőt. Tavaly viszont, és ez talán a kommunikációnk hatékonyságának eredménye, alig haladta meg a leadottak létszáma befogottat. A Fővárosi Közgyűlés határozata alapján a telep köteles befogadni a budapestiek által tovább tartani nem kívánt kutyákat. Sokan nem a sajátjukként adják le megunt kedvencüket, és ezzel rosszat tesznek az állattal, mert 14 napig nem fogadható örökbe, ami fokozott lelki traumát okoz számukra, ugyanakkor más állatokkal is, akiket esetleg azért kényszerülünk elaltatni, mert foglalt minden kennel.
-2007 óta minden kutyát chippel ellátva, veszettség és kombinált oltással, féreghajtva , 2000 forint hozzájárulásért adunk örökbe. A hozzánk bekerülő ebek legalább tíz százaléka ily módon jelölt, de sajnos nagy részük általunk chipezett, visszakerülő. Bár állatvédelmi bírsággal sújtható, aki nem gondoskodik a rábízott, általa örökbefogadott állatról, de megtörtént, hogy egy frissen gondjaiba vett ebet az illető kikötött a Keleti mellett, majd vidékre távozott…. Állatvédők találták meg a kutyát, azonosították, s hozták vissza a telepre. És amikor számon kértük a „gazdán”, letagadta…
– Az adatbázisok sem egységesek jelen pillanatban, és volt már olyan is, hogy találtunk adathordozót a kutyában, csak a beültető állatorvos felejtette el regisztrálni a megfelelő honlapon.
– A telepre bekerülő kutyák legalább kilencven százaléka keverék, maximum egytizede fajtatisztának tűnő, leggyakrabban rottweiler, németjuhász és társasági kutyák. Közülük is alig egy-kettő jelölt. Ugyanakkor sokszor hajnalban már sorba állnak azok az emberek a telep előtt, akik örökbe szeretnének fogadni egy-egy, aznap lejáró karanténú fajtatiszta állatot, ki tudja, milyen céllal, akár szaporítani, mert azt hiszik, az üzlet, akár azért, mert életükben most adódik lehetőség, hogy 2000 forintért veszettség és kombinált vakcinával ellátott, chipezett állat birtokába jussanak. Mi a szándékot nem vizsgáljuk. Ezért lenne jó, ha a MEOE fajtaklubjainak fajtamentőivel meg tudnánk állapodni. A fajtatiszta ebek csak ivartalanítva kerülnének az értük sorbanálló magánszemélyek birtokába. És a hozzánk kerülő fajtatiszta kutyákat részben a fajtaklub elhelyezné, döntene ivartalanításukról, vagy esetleg továbbtenyésztésükről. Tavaly az Illatos útról gazdához került (vagy tulajdonosához vissza, ami ezer forint állategészségügyi szolgáltatási díjba, és naponta hatszáz forint tartási díjba kerül) majd kétezer kutya. Állatvédők vittek el, vagy közvetítettek több mint ötszázat, és igen jelentős e tevékenységük, hiszen ők a kevésbé csinos, idős, ápolásra szoruló, testi hibás, csúnyácska kutyákat mentik, akiknek itt a telepen kevesebb esélye van gazdához kerülésre. Több mint hétszáz ebet altattunk el tavaly, és ezek kilencvenöt százaléka a gazdája által altatásra leadott állat, általában idős, beteg, gyógyíthatatlan kutyák. Volt olyan, idejében állatorvoshoz el nem vitt szuka, aki a földön húzta emlődaganatát.
-Abszurdum, de fogadnunk kell a dobozban leadott két hetes kiskutyákat, felelőtlen emberek felelőtlen termékeit, – hát megellett-mondják, és csodás szerencse, ha épp van szoptatós szukánk, aki elfogadja őket. Aztán egy év múlva újra megjelennek egy doboznyi újszülött élettel. Ezen a helyzeten, talán elsőre furcsának fog tűnni, az fog segíteni, ha az ebtartás után fizetni kell, nevezzük regisztrációs díjnak, amit az önkormányzat szedne be, és amelyik gazda ivartalanítja, chipezteti kutyáját, az mentesülne alóla. És abból a pénzből telne kutyafuttatókra például.
– A kóbor és megunt macskákat ugyanakkor nem köteles az Illatos úti telep fogadni. Néha ugyan megtesszük, és tőlünk lelkes macskavédők viszik el, keresnek nekik gazdát, de már ők is megteltek. A macskákat, rejtőzködő életmódjuk miatt, a kutyák befogásánál bevált eszközökkel nem is lehetséges megfogni, csak csapdával. Véleményem szerint pár év múlva a főváros egyik legnagyobb problémája a kezelhetetlen, befoghatatlan és elhelyezhetetlen kóbor és szaporodó macskák tömege lesz.
– Az a baj egyrészt- írja véleményében Pásztor Zsuzsa Cat, az Illatos Úti Állatvédő Project és az Állatvédő Virtus szabad internetes újság szerkesztője-, hogy Magyarországon már így is agyonszaporítják a kutyákat, macskákat. A lakosság számához képest sokkal több állat van nálunk, mint nyugatabbra! Másrészt, ennél kisebb okból is tömegesen dobnak ki állatokat, például vidéken, oltási időszakban. És nem csak a szegények dobják ki az állataikat! Ez nem gazdagság-, hanem emberség-függő!
– Amerikában már előbbre tart a válság, sajnos, még itt is eljöhet az az idő, amikor tömegével kerülnek emberek az utcára. Most még csak az állásukat veszítik el nálunk is nagyszámban, pár hónap múlva már esetleg az otthonukat is. És nálunk a tűrési határ is sokkal alacsonyabb, egy amerikainak nagyobb jövedelme és tartaléka van, amivel könnyebben áthidalja a nehézségeket és mobilisabb is. Egy magyar már sokkal kevesebbtől a padlóra kerül.
Álláspontom szerint egészséges állatot elaltatni bűn, remélem, nemsokára leszoknak erről a divatról a tenyésztők is. Hogy miért nem sikerül a nem tenyészthető fajtiszta kutyákat a tenyésztőknek sokszor sokáig gazdihoz juttatni? Nektek, tenyésztőknek más az ügyfélkörötök, de ha közelítetek az állatvédelem felé, akkor más kommunikációval a nem tenyészthető fajtatiszták örökbeadása is menni fog idővel!
– A Füzesabonyi Állatvédő Alapítványnak nincs menhelye, ideiglenes befogadókkal és közvetítéssel segít a gazdátlan állatokon- mondja Molnár Zsanett kuratóriumi elnök. – Én azt tapasztalom, hogy az elmúlt jó néhány hónapban leállt az érdeklődés a kutyák iránt, de ez nem biztos, hogy összefüggésben van a gazdasági válsággal. Egy gazdasági válságnak sem szabadna olyan választás elé állítania az embereket, hogy tartom tovább a kutyámat vagy szélnek eresztem. Aki ezen gondolkozik, az nagy valószínűséggel idáig sem költött túl sokat a kutyájára, mert nem becsüli meg. Ha pedig csak a minimálisat költötte, akkor nem hiszem el, hogy ezt nem tudná még ebben az időszakban is fenntartani. Itt nem a pénzről van szó továbbra sem, hanem az etikáról, a morálról. Ami Magyarországon, sajnos, eléggé ismeretlen fogalom, és az állattartási „kultúrában” jól megfigyelhető. Ezt ellensúlyozni csak a törvényi háttér átdolgozásával és a végrehajthatóság biztosításával lehetne.
– Két éve, 2006-ról 2007-re nőtt meg ugrásszerűen a fogadott kutyák száma Pécsett, 1140-ről 1400-re, és tavaly is az előző évhez hasonló számú ebnek nyújtottunk otthont– reagál kérdésemre Farkas Tamás, a Misina Természet- és Állatvédő Egyesület elnöke. – Most, az év utolsó három hónapjában, ha a konkrét pénzügyi válság hatását keressük, a 2007 utolsó három hónapjához képest (440) még kevesebb eb is került fizikailag állatotthonunkba (375). Miután már harmadik éve fogadóképességünk feletti létszámú kutya él nálunk, a gazdája által tovább tartani nem kívánt állatokat bent lévő 250 fő felett nem fogadjuk, hanem honlapunkon biztosítunk helyet számukra, ahova adatokkal, képpel felkerül gazdát keresőként az kutya is. Az év első két hetében már tíz kutya talált ily módon új otthont magának. Az állatvédelmi törvény ugyanis felelőssé teszi a tulajdonost, nem hagyhatja el az állatot, és talán hamarosan a készülő pécsi állattartási rendeletbe is bekerül, hogy együttműködési kötelezettsége van az állatvédőkkel abban, hogy megunt kedvencének új befogadót találjunk. Ugyanakkor az állatukról lemondók egyre inkább pénztelenségükre, rossz anyagi helyzetükre hivatkoznak indokként, és nőtt az idős, beteg, orvosi kezelésre szoruló gazdát kereső kutyák aránya is.
Az USA-ban az állatvédő szervezetek létrehoztak egy alapot azok számára, akik megtartanák kedvencüket, ha anyagilag tehetnék. Őket támogatni ugyanis kutyaeledellel, oltási lehetőséggel, állatorvosi kezeléssel még mindig olcsóbb, mintha ezek az állatok a menhelyi kutyák számát gyarapítanák. Magyarországon is hallani ilyen ötletről, de Farkas Tamás szerint az itthoni állatvédő szervezeteknek még arra sincs néha elég keretük, hogy a fogadott kutyákat megfelelő módon ellássák, és nem is várható, hogy gazdánál lévő jószágokat képesek legyenek támogatni.