hogy ne legyen neveletleneb(b)…

Jump to content

Additional information

kgyurkórita megjelent kutyás írásai

nevelgető blog

neveletlen blogtémák


Archive for február, 2009


Kutyahalál a Vérmezőn

feb 2009
01


Húsvét hétfő volt. Olianda, a kis nyolc hónapos fekete-ezüst törpe schnauzer ember-családja férfitagjával, szokásukhoz híven, négy óra után nem sokkal sétált egy kört a főváros kezelésében lévő kiemelt övezetben, Budán, a Vár, a Déli pályaudvar és a Krisztina körút között elterülő Vérmezőn.
Aztán felmentek vacsorázni. Olikának nem sok étvágya volt, alig felét ette meg tápjának. Majd odaállt az ajtóba, fájdalmas szemekkel, de határozottan. Fiatal gazdája, Alexandra kiengedte. A kiskutya leszaladt a bérház első emeletéről az udvarra, a lift elé, s könnyített magán. Mire az utána siető Éva asszony feltakarította a rendellenesen híg nagydolgot, a snacika már reszketett, görcsölt, nagyon rosszul volt.

Ölbe kapták, beugrottak vele az autóba, s robogtak az állatkórház felé, ahova az oltásokért is jártak. Olika lelke azonban már nem bírta kivárni azt a pár percet sem, amíg az ünnepnapi gyér forgalomban odaérnek. A kis eb felsóhajtott Éva ölében, és végleg eltávozott. Az állatkórház ügyeletes orvosnője már csak a halál beálltát állapíthatta meg. Javasolta a kis test felboncoltatását az illetékes állategészségügyi intézetnél, majd elnézést kért, és távozott, mert a másik vizsgálóban újabb két, szintén mérgezés-gyanús kutya lebegett élet és halál között.
Az állatkórházban Éva szerette volna, ha kiderítik, miért is kellett kedvencüknek meghalnia. De tovább szállítani az elhunyt kis testet, csak fokozta volna akkori véleménye szerint a család fájdalmát. Most, hogy a szörnyű történtekről beszámol, rossz döntésnek ítéli, hogy Olianda holttestét otthagyták boncolatlanul a kórházban. Mert fájdalom ide vagy oda, így, mérgezés-gyanúról szóló vizsgálati jegyzőkönyv nélkül, a kiskutya halva kórházba érkezése miatt mérgezésre utaló tüneteket leíró zárójelentés nélkül még rendőrségi feljelentést sem tehetnek. És ez csökkenti az esélyét annak, hogy minél előbb, újabb ártatlan kutya-áldozat nélkül is megfogódjon az az egy vagy két embertelen kétlábú, aki ily kegyetlen véget szán az ember legjobb barátainak.
2005-ben kezdődött a vérmezei mérgezés-sorozat. A parkban élő állatok közül több dolmányos és vetési varjú, galamb, feketerigó, széncinke, sündisznó, bagoly és macska tetemét találták meg a kutyások. 2006-ban három kutya pusztult el mérgezéses tünetekkel, két ebet a gyors állatorvosi beavatkozás mentett meg. Az egyik elhullott varjat bevitte egy gazdi a Magyar Madártani Egyesülethez, ott felboncolták, s azt a tájékoztatást adták, hogy patkány és idegméreg keverékét ette meg a madár az eleségen túl. Írásos nyoma sajnos azonban nincs e véleménynek.
Nem találtak mérget azon elpusztult madarak testében sem, amit tavalyelőtt küldetett el a Budavári Önkormányzat a hatósági állatorvossal boncolásra, a kórbonctani szakvélemény szerint éhen haltak. Ami igen fura, mert a Vérmezőn mindig tele vannak a bokrok ilyen-olyan madáretetőkkel, a fa házikótól kezdve a rozzant műanyag flakonig, benne különböző eleséggel és több idős néni szór rendszeresen kenyérmaradékot a galamboknak is.
Dani, az állateledel boltos tavalyelőtt, nem sokkal nyitás után egy öreg, talán Remington írógépen írt névtelen levelet kapott, amelyben megfenyegették, hogy kénytelen lesz bezárni az üzletet, mert minden állatot kiirtanak a Vérmezőn. Egy nem teljesen beszámítható idősebb úr egyszer egy késsel hadonászva ugyanezt mondta el a döbbent volt üzlettársának, de nem vették komolyan a fenyegetést, nem tettek ezügyben akkor rendőrségi feljelentést. A volt üzlettárs ma már, költözés után, nem találja az általa hazavitt névtelen gyalázkodó levelet. Pedig erős a gyanú, hogy az akkori fenyegetőző és élettársa váltja be már hetente kitett méreggel akkori „ígéretét”. Látják őket a parkban üldögélni, bizonyos padokon, de senkinek meg nem fordult a fejében egy idős párra, mint kutyagyilkosra gyanakodni. És lehet, mindez pletyka csupán, rágalom, és bizonyíték, tettenérés nélkül a jövőben is az marad.
A tény, hogy három rigót és egy széncinkét fényképeztem le kimúlva tavaly húsvét utáni hétvégén.
Két kutya halt meg tavalyelőtt mérgezéses tünetekkel, tavaly kicsi Olianda.
Azonos, vegyszerre utaló jelekkel került állatorvoshoz tavaly Bertalan, a szálkás tacskó, Borisz, a beagle, és Angie, a fekete-fehér foltos kis spániel, nem sokkal vérmezei sétájuk után, annak ellenére, hogy otthonuk a parkot határoló különböző utcákban van. Állatorvosi szakvéleményük szerint a kutyák mozgása inkoordinálttá vált, gyengeség, remegés, izomrángás jelentkezett hátsó felükön, nyálzás, hányás és híg bélsár-ürítés volt megfigyelhető. Volt olyan kutya, akinek magasra emelkedett a testhőmérséklete is. A kezelő állatorvos idegen vegyi anyag szervezetbe jutására gyanakodott, ezért infúziót, atropint, nyugtatót és B-vitamin-komplexet adott az állatoknak. Ők jobban lettek. Az állatorvosi szakvélemény a tünetek, és a kezelésre adott pozitív válasz alapján szerves foszforsav-észter tartalmú növényvédőszer-mérgezést feltételezett.
Levélben fordultak a kutyások 2008 februárjában a helyi önkormányzaton kívül Budapest Főváros főjegyzőjéhez, a környezetvédelmi miniszterhez, a Természetvédelmi Hivatalhoz, az ÁNTSZ-hez és több más szervhez. Választ azóta se kaptak, bár már rég lejárt a harminc napos ügyintézési határidő.
A mérgezést és a méreganyag pontos összetételét bizonyítani máig nem lehet, mert maradék, babrált csalit nem találtak. Egyetlen elpusztult kutyát nem boncoltak fel, egyetlen hányadékot nem teszteltek kémiai összetételre. Egyetlen gazdi sem tett rendőrségi feljelentést, egészen a Budavári Önkormányzat hivatalos lépéséig, amit viszont a gazdik levele és személyes megjelenése indított el tavaly március 26-án.
A Budavári Önkormányzat igazgatásának egy tisztviselője viszont végre felkarolta az ügyet, és a hatósági állatorvoson keresztül újabb gazdik által bevitt madár-és egy nyest-tetemet küldetett el az Országos Állategészségügyi Intézetbe (új nevén: Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság), kórbonctani és toxikológiai vizsgálatra. Eredmény semmi: éhen haltak ezek az állatok is.
Oliandával és a többi kutyával akkor mi történt?
A Vérmezőn látott állatpusztulás azonban a tudatos kutyagyilkosságon túl mással is magyarázható lehet. Elgondolkodtam a gyom-és rovarirtó permetezés lehetőségén, amikor Dr. Lehel József, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Gyógyszertani és Méregtani Tanszékének egyetemi docense, mint szóba jöhető idegen-anyag bevitelt említette. A Vérmező közterület, nem valószínű, hogy a felhasználási előírásoknál erősebb koncentrációban alkalmazna a Főkert növényvédő-szert februárban, ez már csak takarékossági okokból is kizárt. – Előfordult, hogy például állateledel-boltban kapható, madarak számára javasolt magkeverékben csattanó maszlag-mag volt- mondja Lehel doktor. De ugyanez előfordult haszonállatok gyárilag előállított takarmányában is.

– Amikor pedig a mérgező növényekről szóló könyvemhez gyűjtöttem anyagot, meglepődve fedeztem fel a közparkokban számos mérgező dísznövényt, például az aranyesőt (Laburnum anagyroides) – nem összekeverve a sárga aranyvesszővel-, a fagyalt (Ligustrum vulgare), vagy közönséges ördögcérna (Lycium barbarum). Az illatos angyaltrombita (Brugmansia suaveolens, régi nevén Datura), a csattanó maszlaghoz (Datura stramonium) hasonló méreganyagai révén, is idézhet elő mérgezést, a tiszafa szívműködési zavarokat okozhat, a leander néhány ága lovak betegedéséhez vezetett. A pipacs és a kikerics is okozott már állatokban súlyos állapotot.
-Csigák elpusztítására kifejlesztett, metaldehidet tartalmazó granulátumok is okozhatják kutyák elhullását az előírás szerinti kiszórás mellett is. A mérgezés kialakulásához, természetesen a készítmény koncentrációjától függően, már kisebb adagok is elegendőek, különösen egy preparált csali esetében. A metaldehid merevgörcsöt és görcsrohamot okoz, kezelésében a görcsoldás az elsődleges. A szerves foszforsav-észterek nagy családjába tartozó hatóanyagú peszticidek esetében a felvett anyag minőségétől és mennyiségétől függően 5-30 percen belül gyomor-bél rendszeri tüneteket, pupillaszűkületet és nehezített légzést okoznak, majd az idegrendszeri tünetek néhány órán (de legkésőbb 24 órán) belül jelentkeznek. A szervezetben gyorsan lebontódó méreganyag még kimutatható a gyomortartalomból vagy hányadékból (esetleg bélsárból), a szövetmintákból azonban nem. A gyomortartalom (vagy hányadék) a legkézenfekvőbb, hiszen a vegyi anyagok hatására egyébként is általában hányás vagy hasmenés jelentkezik, vagy ha nem, akkor a kezelés részeként úgyis hánytatni kell. Jellemző tünete e permetezőszer-csoporttal való mérgezésnek az izomremegés, kifejezett nyálzás és a pupillák beszűkülése. A szerves foszforsavésztereknek van ellenszere (atropin, enzimreakvitárok), de a specifikus ellenszer (pl. pralidoxim) csak pontos diagnózis esetén javasolt, mert ez a vegyület akár súlyosabb állapotot is létrehozhat. A tüneti kezelés során a görcscsillapítás, a folyadékpótlás, a hánytatás és hashajtás mellett az aktív szén adagolása is javasolt.
Egy növényvédelmi szakember, aki név nélkül mesélt e szerekről, nem gondolja, hogy szerves foszforsav-észter típusú vegyület állhat a háttérben. Egyfelől e növényvédőszer-csoport 60 százalékát az elmúlt öt-hat évben kivonták a forgalomból, és azok, amelyek forgalomban maradtak, azóta II. forgalmi kategóriás vegyszerek, vagyis szakirányú képesítéssel vásárolhatók csak. Másodszor ezek a vegyületek büdösek, egy csepp BI58 már komoly rohadt káposzta szagot áraszt, ezért bármibe keverve ezt már emberek is kiszagolnák. És igen nagy mennyiséget kellene befalnia belőle már egy tíz kilós kutyának is, hogy hatása legyen.
Szakemberünk hangsúlyozza, a vizsgálat és a bizonyítási folyamat nem megkerülhető semmiféle tünetek alapján való tippelgetéssel. Mintavétel szükséges, a hányadékból, annak elemzése fogja megállapítani, milyen anyaggal állunk szemben, és az eredmény meghatározza, mit kell tenni a gyógyítás illetve a további esetek megelőzése érdekében.
Sok gazda arra hivatkozott, nagyon drága az állatorvosuk szerint a bevizsgáltatás. A Tábornok utcai Országos Állategészségügyi Intézet információja szerint a méreggyanús gyomortartalom vegyület-azonosítása körülbelül nettó hétezer forintba, a boncolás, bár ne legyen szükség még egyszer erre, maximum nettó ötezerbe kerül. Ha erre kerülne sor, remélem, minden környéken lakó felelős állattartó segítene, hiszen közös érdek annak kiderítése, bűncselekmény történt-e, és ha igen, akkor legyen jogi alap a rendőrségi feljelentésre.
A cikkben említett tavaly húsvétkor elpusztult állatok óta nincs újabb halál a Vérmezőn. A helyben lakó homleszek, azon túl, hogy a toi-toi fülke elszállítása óta, a sétálók morgása közepette, immár jogosan ürítkeznek a Krisztina-körúti útszéli bokrokba, állítólag komoly szolgálatot is tettek a kutyásoknak. Egyszer állítólag hajnali háromkor, egyszer hajnali egykor fedezték fel a kutyások által gyanúsnak talált idős párt a park bokrai között, folyadékkal teli kínai kajás edénnyel kezükben. Először kiöntötték a tartalmát, második esetben megőrizték, de az edény repedt volt, így reggelre megint nem maradt bevizsgálásnyi minta. Az állításokat a bemutatott edény kissé mohás külseje nem igazán támasztotta alá. A csövesek lelkesedése pedig a tettes produkálására némi magyarázatot nyer azzal, hogy egy velük kapcsolatban álló kutyagazda liternyi pálinkát ígért nekik a bizonyítékért. Mindenesetre meggondolandó lett volna az önkormányzatot újabb költségbe verni némi madárnak való esővíz bevizsgáltatásával.
Aztán egy szép május végi napon pár kutyás a bokorban bóklászva találta az általuk gyanúsított idős párt, akik az ott tartózkodásuk okára vonatkozó kérdésre azt a nagyon nem stimmelő magyarázatot adták elő, hogy oda (ahol több emberürülék van, mint fű) ment be a bácsi a cipőjére ragadt ebgumit letörülni. És ők egyébként is szeretik a kutyákat.


Azonnal hívtak fényképezni, a vitát sikerült megörökítenem.
A Vérmező azóta is csöndes, elhullott állatok nincsenek. A kerületi rendőrkapitányság részvételével rendezett közbiztonsági meghallgatáson részt vettek a helyi kutyások, felvetették a problémát, gyakoribb azóta arra az éjszakai polgárőr-jelenlét. A mérgezéstől tartó ebtartók közül többen be is léptek a polgárőrségbe, többször mentek éjszaka velük a kerület más helyeire is járőrözni.
A szinte tavaszi télben újra arra járok két kopómmal meglátogatni a régi ismerősöket, s mire észrevenném, egy fa tövében kannásbor szagú sárgás kupac, a két eb tele pofával belelefetyel. Kőhajításra végtermékétől, szeméthalom közepén otthontalan készítőjét is meglelem. Igen, lehetett volna ez méreg is, szerencsénk van, mint nem volt sajnos tavaly húsvétkor Oliandának.
Ez itt Budapest, Vérmező közpark. Ahol ebrendeletek ellenére még büntetés nélkül szabadon sétálnak a kutyák, és ahol még többen nyújtanak kérés nélkül kutya-zacskót feléd, ha a tied elfogy, ahol több az egy négyzetméterre eső ember- mint ebfekália, és ahol valami ismeretlen ártásba belehaltak évek óta az állatok. Talán ezután már nem így lesz.


Paging