hogy ne legyen neveletleneb(b)…

Jump to content

Additional information

kgyurkórita megjelent kutyás írásai

nevelgető blog

neveletlen blogtémák


Archive for augusztus, 2010


Az apolitikus kiskutya

aug 2010
21

avagy mire jók az ünnepek kutyatanítási szempontból


Állapalapításunk ünnepe véletlenül szabadnapomra esett a hétvégét, ünnepet nem tisztelő őrző-védő szolgálatban. Kölyök erdélyi kopóim már több mint nyolc hetesek, így minden alkalmat meg kell ragadjak, hogy kivigyem őket a szabad nyomkövetés, az egérvadászat és a falka biztonságából, a tanyáról emberek közé, városba, szokni a zajokat, kommunikációt, idegenek általi szeretgetést vagy nem szeretgetést, biciklit, gurulós bőröndöt, vonatot és a visítozó, trappoló gyerekeket. Igen, minden valamire való kiskutyának hozzá kell szoknia ezekhez a dolgokhoz, hogy okos, Szilveszterkor nem világgá menő felnőtt eb lehessen belőle. Így az augusztus huszadika kora délelőtt az ünnepség és felvonulás helyett a pilisi vasútállomáson talált bennünket.

Pont jókor értünk. Kiszálltunk a kocsiból Kalásszal és Kevéllyel, és bemondták, a hármas vágányon vonat halad át…Kalász már velem van egy napja Pesten, így meg se rezdül a csattogásra, szaglászik tovább. Kevélynek ez a második “pilisi állomása”, így lecövekel, fülel. Pórázon se megy még olyan jól, pedig menni kell, pár ember van a süteményesnél a csarnokban, gyereket is hallok, oda igyekszünk. Kalász ismerkedne mindenkivel, rájuk néz, megcsóválja párszor lógatva a farkát. Kevély a hűvös falnak veti lábam mellett a hátát, onnan néz. Vonat érkezését mondja be a forgalmi tiszt, így kimegyünk, a bezárt trafik elé, a felújított lépcsőn feljövő érkezőket nézni. Fiatalok, meglátják a kiskutyákat, lesz mindjárt nagy simogatás. Kevély tartózkodó, háttérben marad, de mikor elmennek Kalász újdonsült ismerősei, indulna utánuk.

Aztán sokáig nem történik semmi érdekes, Kalász unni kezdi magát, és Kevély hátára ugrál, meg-megcsípi a fenekét. Kevély nagyobb, csontosabb, lassúbb, nyugodtabb. Egy ideig tűri, aztán höri-morival visszaharap. Hamarosan póráztekerős kiskutya csihi-puhi kerekedik, a néhány vonatra váró nagy örömére. Egy Pest-nézőbe, az ünnepségekre és fagyizni fővárosba utazó, diáklányokból és tanárnéniből álló csapat is megszeretgeti a kölyköket, Kevély már nem húzkodja magát, alakul a szocializációja.

Az állomás melletti szépen felújított parkból trombita és dob hangja ér el hozzánk. Katonazenekar. Arra nézünk, zászlókat és ünneplőbe öltözött helyieket látunk arra fele igyekezni. Mikrofon recseg. Úgy tűnik, nem maradok le az ünnepi beszédről.

A Szent István park szélén, a határoló díszköveken, a tüskés sövények árnyékában ülünk le. A kutyák, rendes kopóhoz méltón, forgatják az indulóra a szélben lobogó lógó fülüket. A zászlók nem izgatják őket, mint sok más kutyát. Mala Ferenc alpolgármester olvassa fel István királyunk történelmi tetteit méltató beszédét, el-el botlik a nyelve, van mit gyakorolnia, ha indul újra a helyhatósági választásokon. Beszédét illendően megtapsolja az ötven körüli hallgatóság. Ez már sok az izgágább Kalásznak, így csengő kiskutya-hangon csaholni kezd. Na, belőle sem lesz politikus nagykutya.

Este már csak Kalásszal, kopó mamájával meg nagynénjével menet közben, Közvágóhíd mellől, autóból hallgatjuk a tűzijáték durranásait. Nem túl közeli a zaj, az autómotorok eléggé elnyomják, a kutyák békésen alszanak mellettem, miután rájöttek, nem azért álltunk meg, hogy kiszálljunk.

Sajnos, a kiskutya-szoktató, mindig jutalomfalatot jelentő petárdáim eláztak a tanyán, így megyünk minden durranós, díszlövéses ünnepre, baráti házi tűzijátékra, a tanyától nem messze levő, vadászok által használt kicsi belövő-lőtéren egyre közelebb a fegyverekhez, hogy a fedőket, öreg mosógép csempéhez verődését jól bíró kiskutya ott lehessen jövőre velünk baj nélkül egészen a Duna-parton. S Szilveszterkor se szaladjon világgá.

A politikus beszédébe való beleugatásából azonban nem vonhattam le Kalász kulturálatlanságára vonatkozó következtetéséket. Kis lakásunkba visszatérve ugyanis a kiskutya, míg egy percre levettem a szemem róla, rágcsálni kezdett. Nem papucsot. Az egyik soproni egyetemi jegyzetemet kezdte el “olvasni”, ami bizonyítja, ha nem is politikus, de okos nagykutya válhat majd belőle.


Paging