FEHOVA CACIB 2013. február 14-17
Nagyon akartam ezt a négynapos kutya-showt. Ezt kértem szülinapomra a húgomtól és a sógoromtól, a kedvesemtől karácsonyra és a szülinapomra. Fontos volt, hogy a 20. Fegyver, Horgászat, Vadászat nemzetközi kiállítás mind a négy napján megrendezett kutya-shown négy osztályban négy különböző típusú, nagyrészt eddig minősítetlen, de szerintem szép és jellegzetes macskavadász erdélyi kopó bemutatkozhasson. Négy különböző küllemű és vérvonalú kutya, tehát kutyapárt és tenyészcsoportot eleve nem terveztem. A kutyák bírálat- és minősítés-szerzése volt a lényeg, az, hogy minden kutyánk a lehető legszebbnek mutassa magát, hibátlan gyakorlattal, hiszen ki tudja, meddig lesznek FCI által elismert MEOE-s kutyakiállítások Magyarországon. Sose biztos, hogy június után nem dől össze minden ilyesminek a lehetősége, mert az állam akarja uralni és felügyelni ezt a civil szférát is.
Nagyon készültem erre a kiállításra. A nyers, sose kiállított ígéretes fiatal szukámat, a Ritkát állandóan hordtam magammal, vittem egyedül mindenhova a városban, kötöttem ki boltok elé vásárláskor, hogy szokja, egyedül velem van az emberek között.
Előre egyeztettem a váltótársammal, hogyan tudjuk megoldani, hogy a kiállítás előtti és alatti napokon ne kelljen dolgoznom. Az őrző-védő szakmában fizetett szabadság nincs, ha azt sikerül megoldani, hogy ne nekem kelljen szolgálatba menni, akkor más is kapja azokért a napokért a fizetést, de örültem, ha így is, de meg tudom oldani. Aztán a kiállítás előtt másfél héttel kollegám közölte, nem tudja vállalni a négy napot, csak a rá eső műszakokat. Volt egy helyettes, máshol állásban lévő kollegánk, felhívtam, ő a pénteket és a szombatot tudta vállalni, így váltómmal a cserét kellett elfogadtatni, amibe bele is ment. Aztán a kiállítás előtti péntek este SMS-ben közölte, nem jön többet Érdre dolgozni, oldjuk meg, mert hétfőtől kórházba megy. Mint kiderült, a másfél éve halogatott sérvműtétjét pont akkor kellett megcsináltatnia, ami velem óriási kicseszésre sikeredett. Új kollegát felvennie a főnökömnek hétfőn már szerdára teljesen reménytelen dolognak tűnt, így nem maradt más lehetőségünk, mint húzni a kopókkal az igát a kiállítás előtt és részben alatta is. Na meg utána, és azóta is:(
Szombaton Jani őrkollega még dolgozott, így volt egy szabadnapom. Kirándultunk a Mátrában, majd felhoztam a tanyáról a Fehovás macskavadász kopócsapat másik felét, bedugtam mindenkit a kádba, lemosva róluk a tél sarát, meg a Haspókról a mátrai ürülékben hempergés szagát.
Aztán dolgoztunk vasárnap, hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön éjszaka. Már a Fehova első, csütörtöki, majd a második, pénteki napjára még inkább, fáradtan, sarasan mentünk.
Valaha, amikor még a Műszaki Egyetemen őrködtem (több időszakában életemnek), nem is bírtam volna másnap egy kiállítást a folyamatos járőrözéssel töltött éjszaka után. De a kopók tiszták voltak, hiszen nagyrészt az épületben sétálgattunk. A dolguk az volt, hogy ne csináljanak semmit, ne támadják, ne reagáljanak a sokszor sokszáz diákra, akik elmentek mellettük a folyosón, ne ugassanak más szolgálati kutyára és úgy menjenek mellettem pórázon, hogy ne fárasszanak még jobban, mint a már eleve fárasztó lépcsőmászás, szinte folyamatos éjszakai járőrözés. Ha nem volt mozgás, és jött valaki a sötétben, akkor röviden jelezhettek, és ha konkrét támadás történt volna, ami nem történt, megvédhettek volna. Az Egyetemen dolgozva az ott szocializált és folyamatosan karban tartott kutyáim emberhez és kutyákhoz szokottak voltak, szépen mentek pórázon és feküdtek helyben, mert ezt csinálták sok éjszaka. De ez elmúlt, már szeptembertől nem az Egyetemen dolgozom.
Az új munkahelyemen, először a piliscsabai, majd az érdi vasúti híd-építés munkaterületén a kutyák csüdig sárosak, mert kilépni nem lehet a tákolt kutyaólból vagy őrbódéból anélkül, hogy bokáig ne süllyedj a sárba. A földmunkagép a megszáradt talajt másnap újramozgatja, ha nincs eső vagy hó, akkor a betonszivattyú mossa a gépet a kapu vagy a telephely közepébe. Arra sincs lehetőség, hogy a kopók ülni, feküdni, állni gyakoroljanak a falattal meg a klikkerrel, a tavaszi kísérőkutya-vizsgára, mert ülni és feküdni csak az ólban tudnak viszonylag száraz helyen. Előtte egy méterrel már nem.
Itt más, felelősségteljesebb is a kutyák munkája. A vasút visszabontja a régi kábeleket, a hídépítők rengeteg beépítendő betonvasat hozattak, nem beszélve a gépekről. Van érték, amire fizikailag vigyázni kell. Itt a kutyának biztosan szólnia kell, ha közelít valaki a félig se bekerített területünk felé. És fognia, ha a kijelölt területen belülre jön idegen.
Ide már nem azokat a kopókat hozom, akik az Egyetemen alapvető engedelmességet tanultak és gyakoroltak, és csóváltak mindenkinek. Ide olyan kutya kell, és a két szabad, őrzendő irány miatt legalább kettő, akitől a vasra bukó nemzetiségi csoportok elkerülnek bennünket.
Szeptember óta két kopóm, a Remete és a Narancs vált be a sáros telephelyen, a többiek vagy nem ugattak, ha jött valaki, vagy ugattak szépen, de éjszaka nagyon bealudtak:) Így a többiek legtöbbször otthon maradtak a tanyán, ha nem hoztam magammal egyet-egyet pluszban a dolgozók mellé közülük, éjszakánként az autóban altatva őket, amikor tüzeltek, vagy szocializálni akartam őket a pesti futtatókon.
Így azok a kutyák, akiket még júliusban Debrecenben, az utolsó több kutyás kiállításunkon gyönyörűen felvezettem, csóváltak a bírónak és a kezébe tették a pofájukat fognézésre, azok a kutyák fél éve alig láttak embert, mert nem velük kellett dolgozzak, illetve, nem mertem a többi, tüzelő lányt otthagyni a tanyán, a kerítésmászó Remete kanossága miatt.
Aztán a kollegám műtétje, a munkakényszer miatt feljöttek velem a kiállítandó ebek a Fehova előtt jóval, szolgálatban körbenéztek és rájöttek, itt a munka az idegen megugatása és megfogása, ha közel jön. Vajon fél év után emlékeztek egy kicsit még arra, mit kell csinálni, milyen szelídnek, nyugodtnak és toleránsnak kell lenni egy kutyának egy kiállításon? Az első nap, csütörtökön még talán egy kicsit. Még az éjszakai munka után bírták a nappali nyüstölődést, mert az előző délelőttöket pihenéssel töltötték. De ahogy teltek a nyüzsgő, zajongó csarnokban, megfelelni akarva, és nem nyugodt pihenéssel töltött napjaik, egyre kevésbé emlékeztek, egyre alacsonyabb lett az ingerküszöbük.
Én is fáradt voltam, minden energiám az időre bejutás, kutyák törölgetése majd felvezetés-gyakorlás és a megfelelően megszervezendő és lebonyolítandó felvezetésre fordítódott, nem vettem észre semmit abból, mi zajlik kutyáimban. Illetve, a második nap már az feltűnt, valami nem stimmel.
Az első nap eredmény szempontjából nagyszerű volt. Zsarnok, ugyan még kissé bizonytalanul mozogva a tömegben, de megérdemelte a járása miatti nagyon jóját. Ritka nagyon tetszett a bírónak, de csak második lehetett a mellette felvezetett, világgyőztes szülőktől származó, profi felvezető által bemutatott, egyébként szép fejű, kormos, hosszúlábú, nagyon típusos Bájos Óhungarikum mögött. Ez a szuka, bár nem láttam hátulról a mozgását, de sokkal jobban tetszett nekem, mint az előző Óhungarikum alom két kanja.
Öröm nagyon szépen mozogva, hagyva magát, első lett, megkapta a címét, megverte a sokszoros nyertes Égijelet. Majd második lett barátnőm szépséges fejű Árnikája mögött a CACIBért. Csak Haspók nem mutatta magát annyira, mint szerettük volna, de megkapta a R. CACot. El is határoztam, nem ő lesz aznap éjszaka a fő kapuőr-kutya, had pihenjen az autóban.
Ha már részt veszünk egy ilyen nagy, nemzetközi, vadászokat felvonultató BNV kiállításon, mindig átmegyünk a kopókkal a vadászati standok, a vadászok közé, had lássák a népek az erdélyi kopót és had szokják a kutyák a zajokat és a tömeget. Először tetszett is az ebeknek a sok kitömött állat, de aztán megijedtek a vegyszerek fura kipárolgásától, és egyre inkább a lábomhoz és egymáshoz kezdtek húzni. Aztán elmentem velük dolgozni, kedvesem, Péter meg vonattal haza.
Másnap Zsarnok volt a legfáradtabb, ő volt a kapuőr jelzőkutya Érden éjszaka. Nem is szaladt igazán szépen, de kiérdemelte a nagyon jóját. Ritka kitűnő II. lett a profi által felvezetett Bájos Óhungarikum mögött újra, Öröm már enerváltan futott, de megkapta a R.CAC ot, és jogosan, Égijel nyert. Haspók kitűnő III. lett Árnika és Mas ni mögött, nehezen akarta magát kihúzni, farka lógott.
Ekkor két gyerek felrobbantott a kopóink orra előtt egy léggömböt, innentől kezdve Öröm és Haspók nem akart se a fiammal, Bálinttal, se a kedvesemmel, Péterrel menni, csak együtt a falkával, mellettem, farkuk behúzva. Láttam már, valami nem stimmel. Két jól szocializált kutya, tavaly egyikükkel sem volt semmi gond. S Öröm ekkor utánanyúlt egy szoknyának, Haspók meg kitámadt egy kutyára. Álltam, töprengtem, mit csináljak.
Tavaly, amikor a Fehovára az érzékeny Irhát, a lüke Garast, a fiatal Haspókot és Narancsot vittük, minden nap, a felvezetéssel végezve, átmentünk a vadászati csarnokba, a tömegbe, és napról napra jobban szokták, jobban feloldódtak, Irha még a farkát is felemelte menet közben. Most is ezt javasoltam, a kutyákat szoktatni, barátnőmnek, Anitának, valamint Égijel, Mese, Borbála kopók gazdájának, s lám, minden kutya egy kis idő után emelt fővel és farokkal szaladgált a tömegben és szaglászta a kitömött vadakat.
Úgy döntöttem, mi is átmegyünk újra.
Nem voltunk nagy élmény. Kopóim behúzott farokkal vontatták magukat Baluval és Péterrel, falankszba tömörültek minden áron, Öröm meg a Haspók még reszketett is és minden zajra összerezzent. Abba is hagytuk a dicstelen felvonulást, és elmentünk végre szabadnapomon, helyettesítve Érden, Gödöllőre kedvesemhez pihenni. Ájultan el is aludtunk már hatkor, a kutyákat se ébredtünk fel este kivinni, így a reggelt Zsarnok utáni takarítással kezdhettem. Nagyon késésben voltunk.
Pedig aznap, szombaton, a Vadászkutya kiállításon még Ruga is jön, és lehet, nekem kell felvezetni, segíteni.
Az előző két nap Péter Gödöllőről vonattal jött, mert én a kopókkal kocsival Érdről, a szolgálati helyemről közelítettem meg a kiállítást, így a ketrecünket a zsúfolt kocsiban vasárnap óta nem tudtam hurcolni, főleg, hogy vasárnaptól péntekig még a szoptatós Zsálya is velünk utazott a két kopóbabával. Először szombaton tudtuk volna elvinni az eseményre a ketrecet Gödöllőről, de késében voltunk, macera betenni lett volna betenni az Unóba, és pénteken is meg tudtuk oldani nélküle. Így Gödöllőn maradt a kutya-pihenő alkotmány, ami, utólag nézve, hibás döntés volt.
A tömeg még nagyobb volt, mint az előző két nap. Ruga nem akarta magát hagyni gazdáinak irányítani, így én átvettem őt befele menet, fiamra, Balura és Péterre bízva a mi macskavadászainkat. Zsarnok úgy tűnt, egyre jobban megszereti fiamat, akit nagyon ritkán lát, és már hagyja magát neki, Ritka ugyanúgy.
Bent a kiscsarnokban, a ringünkben nagyon rossz felvezetési elrendezés fogad. A terem szélén, ahol a nagy helyek vannak, van a bírói asztal, és a ringek egymás felé eső oldalán, ahol szűk, a kiállítók által félig elfoglalt egyemberes járóútvonal van, ott kell bemenni. Odacuccolni nem lehet, mert letaposnak bennünket. Így csak a túloldalon tudunk helyet foglalni és megállni. Gyopárka és Zalán Rugával és Borival, a saját kutyáikkal foglalkozik, így arra jutunk, Balu fogja a kopókat a helyünkön, Péter meg megkerülve a kiállítókat, szállítja nekem a bejárathoz felvezetni, cserélgetve, akit kell. Mondom Balunak, üljön le, úgy helyezkedjen, a palánk és közte legyenek a kutyák, ne az érdeklődők felé, szeme legyen rajtuk, hiszen Öröm kitámadhat emberre, Haspók meg kutyára, ha nem tetszik nekik valami, úgy tűnt előző nap. Mindkettő mamája is ilyen, el is tanulták talán tőlük az együttlétek során. Alkony, Öröm mamája autóablakon kiharapva, egy nekünk lökött hölgy kabátját vetette meg velem, míg Zigóta, Haspók mamája csak szájkosárban tudott kísérőkutya-vizsgát tenni, ha levettem, minden elmenő kutyát megugatott….
Aztán indult a verkli, én felvezettem, Péter szállította a kopókat, Balu valahol a ring túloldalán, a tömegtől nem látható módon, fogta őket, de lelkesedés, tetszeni akarás alig volt a kutyákban. Ritka és Zsarnok még tűrhető teljesítményt nyújtott, mindkettő nagyon jót kapott, de Öröm és Haspók sehogyan se mutatott, fáradtak voltak és enerváltak az előző napi pihenés ellenére. Öröm nagyon jót, Haspók kitűnőt kapott, de egyedül felvezetve osztályában nem érdemelt címet. Zsarnok viszont dícséretet érdemelt idegrendszere miatt Holovitz Lajos bírótól, ugyanis amikor megtapogatta, megszorította a bírálat során a derekát, Zsarni megugrott, de aztán egészen odatette a fejét a székbe leülő bíróhoz, s hagyta magát szeretgetni. Szóval vannak nagyon jó-fölé-k is….Lajos nagyon szigorúan bírált,kevés címet adott ki a jelenlevő összes kopónak.
Na, ennyit tudtam, tudtunk-gondoltam, s mentem volna vissza a fiamhoz meg a többi kutyához a ringbejárattól, amikor megláttam a mellém lépő Pallós Andrea Erdélyi Kopó Klub-elnököt. – Kutyád megharapta ezt a gyereket ott-mutatott Balu felé-, meg szeretném nézni az oltásiját-mondta. Ledöbbentem. Mi történt? Hogyan? Nem értettem. -Hozom-válaszoltam, s elnézéskérést motyogva a kisfiútól, visszamentem a helyünkre, Baluhoz és Péterhez. Bálint elmondta, a bal kezében levő eb, az Öröm, ugye, nézett rám kérdőn. Igen, az az Öröm, mondtam, ő volt? Igen, mondta Balu, ott szaladgált mindenki a táskánkon átlépve, s odakapott egy gyereknek. Nem vérzett. – Több ember után kapott, mondja erre Péter, amíg én lehajoltam, hogy bekössem a cipőmet, a lábam között akkor is kitámadt, meg se tudtam rendesen fogni. És a Haspók is előadta ugyanezt kutyákra.
Nem tudtam szóhoz jutni. Szuper, hogy velem ezt így, a végén, amikor már semmit sem tehetek megelőzni a bajt, a baleset után közlik. És nem ott állva, ahogy reggel kértem Balutól is és Pétertől is. Abban a pillanatban is ott álltunk ugyanis a tömeg közepén, messze a palánktól, a kopók nem a palánk és a segítségeim között voltak, mint kellett volna a tegnapi intő jelek után, nem pihentek, míg rájuk került a sor, hanem ott ugráltak a kiállítók és a látogatók, majd a lábukra lépve, körülöttük, növelve bennük a stresszt.
De nem szóltam, mit mondhatnék…Én bíztam rájuk a kutyákat, s nem felügyeltem folyamatosan a folyamatokat.
Leültem a táskánk mellé, és keresni kezdtem az Öröm oltásiját. Persze, nem találtam. Azzal jöttünk be, hova rakhattuk-néztem át sokadszorra a táskában levő nem csak négy oltásinkat, mert benne maradt több, a múlt héten kombinálttal oltott falkatagunk papírja is. Végül az oldalzsebben meglett, s vittem Pallós Andreához, aki megnézte, és jogosan, a kitöltési hiányokra figyelmeztetett. De rendben volt. Indultunk haza, minél hamarabb, hiszen még kutyakaját kellett vinni a többi kopónak a tanyára, s etetni. És pihenni, mert másnap újabb kiállítás következett.
Vasárnap, a FEHOVA CACIB utolsó napján szintén késve, de már a berakott ketreccel együtt vágtunk neki a napnak. Én náthás voltam, csütörtökön átfújt szolgálatba menet a szél az elegáns ruhában. Rajna Csikasz kopóval, Ritka testvérével a futtatón találkoztunk, kicsit szaladtak, majd indultunk. Beparkoltunk a BNV területére, mert Péter azt mondta, ő bizony nem húzza Kőbányáról a ketrecet. Gyopárka elaludt, nem jött segíteni, Balu meg nem találta meg a futtatót, telefonon navigálva jött utánunk. A parkolóban, amíg Balura vártunk és kicibáltuk a ketrecet az Unóból, Ritka kutya majdnem elszabadította pórázrágásával a vonóhorogra pányvázott macskavadászokat.
Bent kiderült, Rajna annyira pörög, a sok-sok új ingertől, hogy gazdi nem bír vele, nekem kell gyakorolni, és felvezetni. Amíg a mi kutyáinkat meg a ketrecet elrendeztem, Péter sétálgatott a kopó-fiatalúrral. Aztán én vettem kézbe, előbb-utóbb szépen hagyta magát vezetni.
Ezen a napon kevesen voltak szombathoz képest, a ketrecben Öröm és Haspók szépen pihengetett, és a késésünk ellenére szerencsénk volt, mert nem a kopókkal kezdtek, ellentétben az előző három nappal, így volt viszonylag időm Rajna Csikaszt tanítgatni.
Aztán a ringben kiderült, hol vannak a határaim. Csikaszon kitört az idegesség és nem hagyta magát nekem sem, a fogát megnézni. Sajnos, a gazdájától nem tanulta meg, ha lefogják, akkor engedje el magát, nem fog fájni, így tőlem sem viselte el a stressz csúcsán. Hiába mondta Erdős bíró úr, “simogatva, szeretettel”, Csikasz dobálta a száját, fejét jobbra meg balra…Én meg mérges voltam, mert pont ezt nem gyakoroltam a csarnokban a szereplés előtt, mert ügetni kellett tanítsam. Hát így jártunk, sima jó. Gazdája, Annamari szintén fáradt volt, a héten hat napot dolgozott, így a bírálat után elment haza.
Zsarnok megkapta a nagyon jóját. Ritka a kitűnő II-jét a Bájos mögött. De végre Örömnek a délutáni falkában játszás, majd hosszú éjszakai alvás után végre fent volt a farka, és Haspók is már egészen kihúzta magát. Így mindketten megkapták a CAC-ot. S a felvezetésük szüneteiben nyugodtan és biztonságos módon pihentek a letakart ketrecben. Zsarnok és Ritka meg a négy nap után végre leült nagyfiam mellé heveredett.
Aztán már cuccolhattunk is, és mehettem a kopókkal Érdre újra szolgálatba, Péter egy kis egyedüli kiállításnézés után vonattal Gödöllőre, Balu meg vissza a kollégiumba Szegedre.
Minősítések: SSM Zsarnok nyílt kan 4x nagyon jó
SSM Ritka fiatal szuka 3Xkitűnő II, nagyon jó
SSM Öröm növendék szuka 2x CAC, Res.CACIB, R.CAC, nagyon jó
SSM Nana Haspók nyílt szuka CAC, R.CAC, 2x kitűnő
Tanulságok:
1. Nem csak az emberek, a kutyák sem bírják a pihenés nélküli éjjel-nappali helytállást. Ha az ingerek özönére nem hozzászokik a kutya, hanem egyre érzékenyebb és rosszkedvűbb lesz, túlterhelésre következtethetünk. A túlterhelt kutya pedig veszélyes lehet, mert kiszámíthatatlanul cselekedhet, előjel nélkül, lecsökkent ingerküszöbnél szinte bármit túlreagálhat. Személyes terének megsértésére odakapással védekezhet, miután mondani nem tudja: menj arrébb, ne gyere közel, ne zaklass az auráddal, pihenni akarok…
2. Okos állat ugyan az erdélyi kopó, de van akkora stressz, ami alatt nem tudja helyesen megítélni, őrzési helyzetben van-e vagy sem. Ha gazdaként nincs minden pillanatban hatalmadban fizikailag, vagy fáradtságod folytán a kutya, helyezd biztonságos helyre, ketrecbe.
3. Az őrzéssel foglalkozó, abban sikerélményt és teljesítményének elismerését találó eb veszélyes lehet, ha nem uralod, mert őrizhet saját téves felismeréséből, figyelem-felhívásból. Sose hagyd ezeket a kutyákat nem százszázalékosan érett, minden pillanatban figyelő és az ebet uraló, felelős felnőtt kézen kívül, ketrec vagy póráz és szájkosár nélkül.
4. Az erdélyi kopó nem vizsla. Lehet, van néhány teljesen emberbarát egyed, például a Zigóta, akit szerettek volna terápiás kutyának képezni a hozzáértők, mert minden idegen emberrel kommunikációt kezdeményez, fel akarja venni a kapcsolatot. De a legtöbb kopó nem ilyen. Bizalmatlan. Ismeretlennel nem kontaktál. Kikötve, becsukva, helyben maradva pedig öt-tíz perc után őrizni kezd. Autót, kerítést, a kis Ritka a zárt kutyafuttatót is. A gazdi cuccát, ha van, ha nincs, önmagát, a saját helyét. Erről számolt be nem egy kopós tenyésztő kollega már a kilencvenes években. Ibolya, a MEOE pénztárosa nem egy kiállítást látott az elmúlt években, s az őrzésről beszélgetve meséli, hogy jó néhány kutya támadt ki még a BIS-körben is a felé nagyobb mozdulatokkal érkező bíróra, ha nem figyelt a felvezető, miután a kutya sokáig álldogált egy helyben, s “bekapcsolt a védelme”. Ezért kell mozgatni, akár csak helyben menni egy kört a ringben, sok percnyi állás helyett, megelőzendő a nem kívánatos, rossz helyen jelentkező őrzési viselkedést.
Igen, régóta tudtam ezeket, felvezetve a kopóimat, még a tenyészcsoportot is, alkalmaztam, nem álltam meg, illetve figyelve mindegyiket, uraltam és megelőztem a nem kívánatos őrzési viselkedést. És mégis, fáradtan eszembe sem jutott, hogy a tavaly nagyon jól szocializálttá tett kutyáim most felnőtt kopóként őrizni fognak, s fiam, kedvesem nem fogja tudni ezt megelőzni. Hiszen számomra is komoly, minden pillanatban való koncentrálással megy, ha felnőtt falka van a kezemben.
5. A jól szocializált kutya csak rendszeres szocializációs helyzetbe kerülve marad az, nem fél év tanyasi ember-nem látás után. Emberbarát viselkedést mutatni, megfelelő helyzetfelismerést tenni csak kipihenten, nem az előző napokban ellentétes kutya-cselekedeteket látva, más elvárásnak megfelelve, majd viselkedést váltva képes még az erdélyi kopó is.
5. Előrebocsátva, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie, de helyesbítenem kell a szóhasználatot. Ez a kopó NEM HARAPOTT. Ha harapott volna, akkor a gyerek keze vérzett volna, csúnya, tépett seb keletkezett volna. Ez a kopó kutya-módra figyelmeztetett, az az ő helye, hagyják békén, ne jöjjenek közel, mert zaklatásnak érzi. Kutya ha kutyát ilyen módon figyelmeztet, még csak nem is fáj neki, mert az ebnek erős bőre, szőre van. Ugyanakkor ez az odaütés, odakapás egy ember sérülékeny kültakaróján meglátszik és fáj. Egy kölyök, majd felnőtt kutyát a szocializációja során meg kell arra tanítani, hogy az ember nem kutya, sérülékeny, és ilyet ne tegyen. A macskavadászok ezt tudják, ugyanakkor valószínűleg a túlterheltség és stressz alatt kihagyott egyikük. De azt, hogy nem harapni, nem ártani, nem sérülést okozni akart az eb, csak figyelmeztetni, csak rossz személyt és rossz módon tette, ne vitassuk el tőle. Nekem kellett volna szólnia, vagy nekem észrevennem, rosszul érinti a helyzet.
Utószó
Remélem, a kisfiúnak, akit Öröm megkapott, már nem fáj a keze, és a saját kutyájuk szeretete lelki sebeit is begyógyította. Sajnálom a történteket, sajnálom, hogy nem tudtam elkerülni ennek a szerencsétlen balesetnek a megtörténtét.
Köszönöm szépen húgomnak, sógoromnak, édesanyámnak és kedvesemnek, hogy segítettek eljutni a macskavadász kopókkal e négynapos kutyakiállításra. Köszönöm a fizikai segítséget a rendezvény alatt fiamnak, Bálintnak, kedvesemnek, barátnőmnek, Pintér Anitának, Mihály Gyopárkának, valamint Márton Annamáriának, hogy Rajna Csikaszt elhozta.
Remélem, jövőre szebben, jobban, balesetmentesen, de újra ott lehetünk.