hogy ne legyen neveletleneb(b)…

Jump to content

Additional information

kgyurkórita megjelent kutyás írásai

nevelgető blog

neveletlen blogtémák


Posts filed in ‘kutya-emlék’


Iriske már kedves tölgyei között pihen…

Sze 2011
30

 

Nem erdélyi kopó volt, hanem kopó-lelkű, néha önfejű, néha menős, nagyon kedves keverék. Családtag a macskavadászok között. Elment közülünk kedvesem kutya-társa, Iris már örökre szeretett gödöllői tölgyei között pihen…


Ott, Gödöllőn, az Egyetem területén tette ki valaki a kedves fekete, fehér homlokcsíkos pinduri kutya-lányt több mint 13 éve. Péterék befogadták, mentek vele rokonokhoz és kirándulni. Iriske ismerte és járta a Mátra turistaútvonalait, fürdött a patakokban és mindig betért gazdájával a forró csokijáért Kékestetőre, a megszokott éttermükbe.


 
Idős korára aztán a kutyahölgy nyugalom helyett vendég kutyatársakat kapott a macskavadász-kopók személyében. Udvarolt neki Herceg és Remete, pofátlanul kitúrta megszokott kosarából Alkony és Cefet, játszani hívta a kölyök Maskara, és Iriskének meg kellett tanulnia, hogy rászóljon a mellette nevelkedő macskavadász almok kopócsemetéire, ha azok túl hevesen ismerték el szájnyalással korát.

Idős korára megtanult morogni, megvédeni, ami az övé, megtanult csapathoz igazodni, s azt hittük, ez megfiatalítja, örökké velünk marad.


 
 
 
 
 
Ám emlődaganata a kis csomóból olyan pillanatok alatt nőtt ötkilós, hasát lehúzó gömböccé, hogy már nem vállalták az állatorvosok a műtétet. Hősiesen cipelte terhét a kis kutya, míg saját húsa végül megölte őt.

S ha majd a Mátrában járva meglátjátok a déli lejtőkön nyíló a vad íriszeket, jusson eszetekbe Iris, a kopólelkű keverék, macskavadászok kutya-barátja.


Paging