Posts filed in ‘kutya-politika’
Mikó Diána: A zsemlesárga erdélyi kopó 1.
Nemzetközi Kutya Magazin, 2011. 11.
Nemzeti Kincseink
A tizedik magyar kutyafajta,
a zsemlesárga erdélyi kopó
Rövid története, standardleírása és megmentésének küzdelmes históriája egy pár mondatban
1. rész
A hegyeken tavaszi szél dübörög, friss, viharos, éles fények és árnyékok körülöttem.
Reggel van, mellettem Glenn Miller zenéje szól, idézem az eseményeket. Az erdélyi kopóról megjelent írásaim lelkületét követve szóljon ez a történet a zsemlesárga erdélyi kopó régmúltból ébredő történetéről.
Ha most a kedves olvasó kizárólag tudományos, statisztikai kimutatásokkal teli beszámolót vár e fajtáról, csalódni fog. Hiszen a zsemlesárga erdélyi kopó újraélesztése maga a hittel és akarattal teli küzdelem históriája, melyet kitartást és erőt adva kísér végig a fajta szeretete és a szenvedély. E régi magyar fajtánk felébresztésének útja szinte a „fata morgana”- ban zajló, alig hihető eseménysorozat húsz éve tartó folyama. Ez a küzdelem már-már az alkotótevékenység átélésével, tanulságaival érleli, gazdagítja mindazok személyiségét akik a zsemlesárga erdélyi kopó életben tartásáért 1990-ben indított munkámhoz kapcsolódtak, és folyamatosan kapcsolódnak.
Életben tartás… Igen, talán ez a legpontosabb meghatározása e tevékenységnek, hiszen mint alkotó ember, napra nap megélem, és ha e történetre gondolok is, érvényes a meglátásom. Mégpedig, hogy az időt álló, örökérvényű és értékű alkotások megszületésének egyik záloga a tehetségesség mellett az, ha az alkotó képes eljutni a felismerésig: a témát észrevenni és nem kitalálni érdemes és lehetséges csak.
Így indult: „Mindenki azt mondta, hogy lehetetlen, jött valaki, aki ezt nem tudta és megcsinálta” – szól a mondás.
A zsemlesárga erdélyi kopó XX.-XXI. századi története igazolja újra, hogy a hittel és akarattal szemben nincs lehetetlen.
Az ősi, nemes magyar kutyafajta az erdélyi kopó zsemlesárga fajtaváltozata, a kutatások alapján történetét és használatát tekintve egyazon tőről ered, így azonos múlttal bír és hasonló a használati értéke fekete-cser fajtatársával. Első ismert írásos dokumentumot a Magyar Oklevéltár őriz az 1200-as évekből. Első ismert, képes ábrázolásai pedig a Képes Krónika és a Történelmi Magyarország Árva Vára vadászterme. Itt a színben jól megkülönböztethető két fajtaváltozat agarakkal, solymászokkal együtt jelenik meg egy budai festőmesterek kezei által alkotott, klasszikus magyar stílusú vadászatot ábrázoló freskón.
Az erdélyi kopó a magyar kultúrtörténet és vadászati kultúra szerves része. A magyar királyi, fejedelmi és főúri udvarok jól megszokott lakója, kedvelt vadászkutyája volt, ahol valóságos versengést folytattak tenyésztésében. A jóvérű, szép kis erdélyi kopók értékes ajándékként gyakran diplomáciai szerepre is szert tettek. Így a fajta története az évszázadok során szorosan összefonódott a történelemmel, különösen a magyar nemesség sorsával.
A zsemlesárga erdélyi kopó mentése, eredeti küllemének megőrzése szempontjából a számtalan dokumentum mellett kiemelkedő jelentőségű a Mezőkövesdi Újfalvi Sándor székely nemest, országgyűlési képviselőt ábrázoló festmény a XIX. századból. E képen igen szép és jó típusú fekete-cser és zsemlesárga erdélyi kopókat láthatunk. A két változatot rendszerint együtt tartották és használták, erről tanúskodik Tornaljai István kopóiról a XX. században készült, még fekete-fehér kép is.
A történelem viharai e régi magyar fajta mindkét változatát szinte kihalásra ítélték. Mentésük a hatvanas évek elején nagy erőkkel indult el Magyarországon, majd a történelmi Magyarország utódállamaiban maradt populációk részeiből önálló fajták kitenyésztésére folytak kísérletek. Az erdélyi kopó első, Dr. Fodor Tamás által alkotott, nemzetközileg jegyzett 241/A standard 1968-ból való. Ez a standard a fekete-cser fajtaváltozat részletes leírása mellett tartalmazza a zsemlesárga fajtaváltozatot. A kilencvenes évek elejére a zsemlesárga erdélyi kopót kihaltnak gondolták, holott e színváltozat egyedei – recesszíven öröklődve – rendszeresen születtek egymástól különböző vérvonalú, zárt ősi sorral bíró erdélyi kopó szülőktől az almokban. Ám a kis zsemlesárga kopókat – a tenyésztők saját elmondása alapján – érthetetlen módon több évtizedig rendszeresen szelektálták!
1990-ben indult magán kezdeményezésben a szerző kutatóútja és munkája, amelynek célja az erdélyi kopó teljes erdélyi és magyarországi állományának felmérése, ezzel párhuzamosan a még meglévő valamennyi régi, tiszta vérvonal mentése, továbbtenyésztése. A kezdeményezés a zsemlesárga erdélyi kopót is felkarolta. E fajtaváltozat mentése szem- pontjából átütő eredményként 1993-ban Magyarországon a Corvus, Erdélyben a Brucla kennelben zsemlesárga erdélyi kopó szülőpároktól megszülettek az első homogén zsemlesárga almok. 1994-ben a magyar fajták standardmódosító ülésén a szerző ott felsorakoztatott dokumentációja, valamint egy élő egyed bemutatása után a legmagasabb szakmai grémium teljes joggal elismerte e fajtaváltozat meglétét. Az ülés kinyilatkoztatta, hogy annak megőrzését és a mentési munkákat a legmesszebbmenőkig támogatja. Így az 1994-ben módosított erdélyi kopó standard a zsemlesárga erdélyi kopó részletesebb leírásával bővült. Ekkor véglegesült e fajta nevének meghatározása is.
A zsemlesárga erdélyi kopók, akiket együtt bíráltak a feketékkel, igen jól vizsgáztak mind küllemi kiállításokon (MEOE FCI Világkiállítás reserve CAC, év legeredményesebb kopója, több CACIB, stb.), mind munkaversenyeken (hat hónaposan vércsapa és vaddisznó- hajtás első díj, stb.). Ekkor a zsemlesárga erdélyi kopó hivatalos, FCI-MEOE által nyilvántartott származási lappal – MET EK – és nemzetközileg visszaigazolt eredményekkel rendelkező fajta.
2000-ben az FCI standardok egységes formába öntésekor e fajtaváltozat leírása, annak önálló standardizálása helyett adminisztratíve megsemmisült, és az egyedek törzskönyvezése leállt. Ám e kopókat, felbecsülhetetlen értéküket tudva már nem szelektálták. A fajta igen kis számú megszállottja, szerelmese továbbtenyésztette a zsemlesárga erdélyi kopót. E szakszerű és összehangolt tenyésztői munka során, az 1990-ben indult mentési munka lelkületéből erőt merítve e sorok szerzője részletes tényfeltáró levélben fordult a MEOE Küllembírói Testülete Elnökéhez, a magyar kinológia nemzetközi képviselőjéhez a zsemlesárga erdélyi kopó felélesztése, „revitalizációja”, hazai és nemzetközi elismertségének helyreállítása érdekében. E kapcsolatfelvétel eredménye többek között egy máig tartó hosszú tárgyalás és egyeztetés sorozat.
2009 februárjában a teljes dokumentációs és archív anyag, valamint két évtizedes tenyésztési tapasztalat és az 1994 évi saját, bővebb fajtaleírása alapján e sorok szerzője elkészítette az első önálló, részletes zsemlesárga erdélyi kopó standardot, annak magyarázatával bővítve, majd az egyeztetési folyamat részeként a Küllembírói Testület Elnöke támogatásával és a legmagasabb szakmai lektorációval ellátva a MEOE Elnöksége előtt hivatalos hazai és nemzetközi bejegyzésre átadta azt a Küllembírói Testület elnökének. 2010-ben e fajtastandard és a fajta teljes körű, hatékony, szakszerű, nemzetközi szintű érdemi érdekképviselete céljából megalakult az Erdélyi Kopó Egyesület, mely kölcsönös igény alapján a MEOE-val szerződéses viszonyra, együttműködésre törekszik. A 2010. december 6-i MEOE elnökségi ülésen teljes egyetértésben megtörtént a fentiek elismerése és az első érdemi lépések.
Mikó Diána
FCI MEOE küllembíró
a Corvus kennel tulajdonosa
Erdélyi Kopó Egyesület Elnöke
A szerző minden jogot fenntart!