Nemzetközi Kutya Magazin, 2011.12.

Nemzeti Kincseink

A tizedik magyar kutyafajta,

a zsemlesárga erdélyi kopó

Rövid története, standardleírása és megmentésének küzdelmes históriája egy pár mondatban  2.rész

A széphistóriát a zsemlesárga erdélyi kopó első önálló standardjának közzétételével folytatjuk.

Javasolt/tervezett FCI-standardszám: 241/B

ZSEMLESÁRGA ERDÉLYI KOPÓ

Canis familiaris sagax braco Transylvanicus

Származás: Magyarország

Az érvényes eredeti standard közzétételének időpontja: 2009. február 14.

Felhasználás: Munkakutya, kopó. Az egyik legrégibb vadászati módban, a gyalogos kopózás alkalmával használatos ősi eredetű magyar vadászkutya. Kitűnően hajt és állít, utánkeresésre, vércsapázásra is kiválóan használható. Friss nyomra érve jellegzetes nyifogással csahol, hajtás közben messze hangzó, magas, csengő hangot hallat. A vadat állja, vadelhozásra könnyen rávehető. Jellegzetes munkája során három-öt kutyából álló füzérekben használják, de vadászatokon vezetőjétől távol, önállóan is dolgozik. A fekete erdélyi kopóval, és a főleg sík terepen rendezett vadászatokon a magyar agarakkal rendszerint együtt alkalmazzák.

FCI besorolás: VI. fajtacsoport Rókakopók, vérebek és rokon fajták

1. 2. szekció Középnagy termetű rókakopók. Munkavizsgával.

Rövid történeti áttekintés

Ősi magyar kutyafajta, melyet a speciális éghajlati, terep és vadászati viszonyok alakítottak ki. A magyar kultúrtörténet, vadászati kultúra szerves része. Első fennmaradt írásos dokumentuma 1237-ből való, melyet a Magyar Oklevéltár őriz, legkorábbi ábrázolásai művészeti alkotásokon az 1200-as, majd az 1300-as és 1480-as évekre tehetők. A magyar királyi, fejedelmi és főúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt, ahol valóságos versengést folytattak tenyésztésében, így története az évszázadok során szorosan össze- fonódott a történelemmel, különösen a magyar nemesség sorsával. A Kárpát- medence változatos terepviszonyainak hatására alakult ki az erdélyi kopó két változata, a fekete és a zsemlesárga erdélyi kopó. A két változatot, valamint a magyar agarat rendszerint együtt tartották és használták.

A fekete erdélyi kopót erdei vadászatokon nagyvad – régebben bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz, farkas és nemes vadak –, a zsemlesárga erdélyi kopót fedett területeken vaddisznó és apróvad, róka, nyúl, valamint sziklás terepen zerge vadászatára használták. A XX. század közepén a történelmi Magyarország területén az erdélyi kopót csaknem kipusztították. A megmaradt állomány felmérése, mentése és továbbtenyésztése 1968-ban kezdődött Magyarországon. Az utódállamokban maradt erdélyi kopó populációkból önálló fajták kitenyésztésére folytak kísérletek.

Általános megjelenés

Rusztikusan elegáns, nemes megjelenésű kutya. Alkata erőteljes, szilárd. Arányos felépítésű, nem kurtalábú. Zömök, de nem nehézkes. Soha ne tűnjön csökött, vékonycsontú kopónak.

Testfelépítése a hosszútávfutáshoz alkalmazkodott, atlétikus, nem durva, de nem is vékonycsontú. Fejformája, nyak- tartása, törzsének arányai, erős és izmos végtagjai, faroktűzése túlzásoktól mentesek, harmonikus egységet alkotnak.

Fontos arányok

Az agykoponya és az arckoponya hosszának aránya közelíti az 1:1-et. A marmagasság és a törzshossz aránya közelíti a 10:12-t.

Magyarázat: A törzs kifejezetten fekvő téglalapba írható.

Viselkedés, jellem

Jóindulatú, bátor, kitartó. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott, temperamentumos.

Magyarázat: Karaktere, igényei, többszáz éves története alapján ma is a régmúltat idéző környezetbe, miliőbe illő kutyafajta. Munkája során az időjárás viszontagságaira nem érzékeny, azonban a régről megszokott, beivódott tartási körülményeket és bánásmódot kifejezetten igényli. Például gazdájával a szoros napi kapcsolat fenntartását. Vadászati hajlandóságát, tulajdonságait génjeiben igen erősen hordozza, ezért a fiatal kopót leginkább idősebb, tapasztalt, úgynevezett vezérkopóval tanítják. Szenvedélyes vadász, különböző vadakat eltérő hangon jelez. Szaglása, tájékozódó képessége kiemelkedően kiváló. Nagy területeket képes önállóan bejárni, ezért a visszahívás megtanítása a természetben, vagy a látótávolságon kívül lévő kopónál kiemelten fontos.

Fej

Hosszúkás, de nem elhegyesedő kopófej, mely jól tükrözi a nemi jelleget. Fejbőrén ráncosodás nincs. Az arc- és agykoponya vonalai profilból egyenesek, enyhén konvergálnak.

Magyarázat: A fejet összességében szinte egyenes vonalak és síkok határolják. A fejen a szabad bőrfelületek az alapszínnel harmonizálnak, esetleg feketék lehetnek. A szemet gyakran sötét rajzolat kontúrozza. A fejen minden kifejezett ív, görbület fajtaidegen, mértékétől függően súlyos hiba. Például domború, széles koponyatető, kifejezett kos orr, felhúzott, un. pointeres orr, rövid arcorri rész, túlfejlett szemboltívek, kidülledő kerek szemek, túl könnyű, elhegyesedő, vagy nehéz, burkolt fej. Súlyos, esetenként kizáró ok minden idegen fajtakeveredésre utaló jel.

A fej minősége, karaktere a bírálatnál alapvető szempont.

Fejtető (Agykoponya): Fejbőrén ráncosodás nincs.

Koponya: Egészen enyhén ívelt. A tarkóbúb mindig látható, de nem kifejezett. A szemboltívek gyengén fejlettek.

Stop: Közepes hosszúságú, nem meredek, gyengén kifejezett.

Arckoponya

Orrtükör: Nem túl tompán metszett, színe leginkább az alapszínnel harmonizál, vagy fekete lehet. Az orrcimpák mozgékonyak.

Fang: Az orrhát egyenes, nem elhegyesedő.

Ajkak: Szárazak, feszesek. A nyálkahártya színe az alapszínnel harmonizál, vagy fekete lehet.

Állkapocs/Fogak: Állkapcsa erőteljes. Fogai erősek, jól fejlettek, a fogképletnek megfelelő teljes, ollós harapással.

Pofa: Lekerekített, csak gyengén fejlett, de nem elhegyesedő.

Szemek: Középnagyok, mandula alakúak, kissé ferde vágásúak. A szemszín leginkább az alapszínnel harmonizál, vagy sötétbarna lehet. A szemzugban piros kötőhártya nem látható. A szemhéjak feszesen a szemgolyóra fekszenek, színük gyakran sötét, vagy fekete kontúrral keretezi a szemet.

Fülek: Középmagasan tűzöttek, nem túl nehezek, középnagyok, ráncosodás nélkül a pofához simulva lógnak. Tövüktől kiszélesednek, majd ellipszis alakú végükig elkeskenyednek. Előrehúzva eltakarják a szemet, de általában nem érnek azon túl.

Nyak:

Izmolt, közepesen hosszú. A nyak alsó részén a bor mindig kis lebernyeget képez.

Test

Fekvő téglalap alakú.

Felső vonal: Egyenes.

Magyarázat: Az egyenes, esetenként a vízszintestől eltérő, a far felé emelkedő felső vonal előfordulhat, de nem kívánatos. Azonban az ívelt hát és ágyék súlyos hiba.

Mar: Kifejezett.

Hát: A mar mögött egyenes, fejlett izomzattal.

Ágyék: Feszes, egyenes, jól izmolt. A szukáknál kissé hosszabb ágyéki rész megengedett.

Far: Mérsékelten izmolt, mérsékelt lejtéssel megy át a faroktőbe.

Mellkas: A szegycsont nem előreugró. Mellkasa dongás, hosszú, nem túl mély. A bordaív keresztmetszete kövér ellipszis, majdnem kör, mely a szabad légzést jól biztosítja.

Alsó vonal és has: A has csak enyhén felhúzott.

Farok

Középmagasan tűzött, erőteljes. Nyugalmi állapotban alsó harmada kissé felfelé ívelt, a csánkon 1-3 cm-el túlér. Izgalmi állapotban a hátvonal fölé emeli, de a hátra nem kunkorítja. Nem kurtítják.

Magyarázat: A kopó munkája során a farok fontos egyensúlyozó testrész, ezért annak szabályos tűzése, tartása, megfelelő hossza és izmoltsága kiemelten fontos.

Végtagok

Elülső rész: Az elülső végtagok oszlopszerűen támasztják alá a törzset, melyek minden oldalról nézve függőlegesek. A széles mellkas miatt talajon megfelelően széles, stabil állásúak.

Lapocka: A lapocka jól izmolt, megfelelően hosszú és mérsékelten dőlt.

Könyökök: Szorosan a mellkasra fekszenek.

Alkar: Egyenes, szimmetrikus.

Elülső mancsok: Nagyok, zártak, kerekdedek, erős, ívelt ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények. A karmok erősek, színük az alapszínnel harmonizál, vagy fekete lehet.

Hátulsó rész: Álló helyzetben kissé hátraállított, jól izmolt, jól szögelt.

Comb: Hosszú.

Hátulsó lábközép: Egyenes, párhuzamos.

Hátulsó mancsok: Jól zártak, kerekdedek, erős ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, rugalmasak. A karmok erősek, színük az alapszínnel harmonizál, vagy fekete lehet.

Magyarázat: A végtagok csontozata egy árnyalattal erőteljesebb a hasonló méretű vadászkutyákénál.

Mozgás

Lépése nyújtott, sohasem tipegő. Ügetése térölelő. Munkája során vágtája rendkívül kitartó.

Magyarázat: A fej mellett a mozgás alapvető szempont legyen a bírálatnál, különös tekintettel a fajtára jellemző igen nyújtott lépéshosszra, térölelő ügetésre, melyek leginkább egy nagymacska mozgásához hasonlíthatók. Minden mozgás, mely a standardtól eltér, súlyos hiba, esetenként kizáró ok. A hibás mozgás munkája során veszélyezteti a kutya életét.

Bőr

A zsemlesárga erdélyi kopó bőre erős, közepesen vastag, főleg a nyaktájékon kissé laza. Pigmentált. A szabad bőrfelületek az alapszínnel harmonizálnak, vagy feketék lehetnek.

Szőrzet

Szőr: Egész testét, a hasa alját is rövid, sűrű, tömött szőr borítja. A szőr a nyakon, a mar tájékon, a comb hátsó élén és a farok alsó vonalán hosszabb, mint a test többi részén. Szőrforgók és lécek mindig láthatók, kifejezettek. A szőrzet durva tapintású, fényes. A fedőszőrzet alatt aljszőrzet található.

Magyarázat: A hosszan tartó magashegyi vadászatokon gyakran részt vevő erdélyi kopó munkájakor szélsőséges terep és időjárási viszonyoknak kitett kutya, ezért a szőrzet minősége is igen fontos szempont a bírálatnál. A szőrzete kissé hosszabb – bizonyos testtájakon akár 4-6 cm is lehet –, mint általában a rövidszőrű vadászkutyáknál.

Azonban a szőrzet mindig egyenes lefutású, durva tapintású, fényes.

Szín: Szőrének alapszíne zsemlesárga, a végtagok felé mindinkább halványuló árnyalattal. Az alapszín jellemzően lehet élénkebb vagy fakóbb, úgynevezett őzes árnyalatú. Mindkét színváltozatnál főleg a háton, a farok felső részén, esetenként a fülön és a pofatájékon előfordul a sötétedő vagy fekete szőrszálvég, az úgynevezett tűzés, vagy kormosság. Fehér jelzés lehet az arcorri, mely homlok csíkban folytatódhat a fejtetőn, továbbá a nyakon gallér formájában, a szügyön, a mellkas alján, a mancsokon, a végtagokra is felhúzódva és a farokvégen. A testfelület egyharmadánál több fehér szín nem kívánatos.

Nagyság és súly

Marmagasság: 45-60 cm. Semmiképpen nem a centiméterekben mért érték, ha- nem a harmonikus összbenyomás a döntő!

Súly: Minimum 25 kg.

Hibák

Az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekinthető, értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.

Kizáró hibák

¤ Az agy- és arckoponya túl keskeny, túl hosszú vagy kerekded.

¤ Szinte hiányzó, vagy nagyon erősen kifejezett stop.

¤ Az ollós harapástól eltérő fogzáródás.

¤ Rövid arcorri rész.

¤ Könnyű terrieres vagy rózsa fül.

¤ Drótszőr, puha, hullámos, ritka szőrzet.

¤ A barna-cserszínű rajzolat.

¤ Agresszivitás, ideggyengeség.

Utólagos megjegyzés

A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, szemmel láthatóan normális herével kell rendelkezniük.

A fajtatörténeti leírások, ábrázolások, standardok, valamint élő egyedek tanulmányozása alapján írta 2009. február 14-én Mikó Diána. Lektorálta: Prof. Dr. Bodó Imre

Ennyit a száraz tényekről.

A zsemlesárga erdélyi kopó természete

Természete szinte megegyezik fekete fajtatársáéval, általam csakis olyan embernek ajánlható és viselhető szíves örömmel, aki inkább barátja, mintsem parancsoló gazdája tud lenni kutyájának.

E fajta lételeme, ha igazi társállatként élhet az otthonában. Ezt az igényét mélyen a génjeiben hordozza, hiszen a Kárpáti rengetegekben a hosszú vadászatokkal eltöltött együttlétek során ember és kutya közötti igen szoros, aktív és békés kapcsolat elengedhetetlen volt az évszázadok során, csakúgy, mint az otthonos és „kulturált” viselkedés az uralkodóházakban, királyi udvartartásokban, akár egy kandalló előtt a könyvtárszobában, vagy mulatságokon a fényes kastélytermekben. E fajta igen nagy megbecsülésnek örvendett a fenti körökben, mely bánásmódot a jelenkorban is kifejezetten igényli.

Szokták mondani, hogy az erdélyi kopó igénytelen, a szélsőséges időjárást is jól bírja. Erre én azt szoktam mondani, hogy az erdélyi kopó a kutyák terepjárója. A luxuskategória, luxus súlyadóval. Minőségi a produktuma úgy fizikailag, mint lelkileg, ám ez minőségi üzemanyag-ellátást és szervizelést is kíván! Rendkívül szenvedélyes kutya, határtalan vadászösztönnel megáldva, ezért vadászaton olykor megtörténik, hogy nagy veszélyhelyzeteket és ember által megközelíthetetlen terepet szinte figyelmen kívül hagyva, a valódi végelgyengülésig hajtja a szíve és az ösztönei. Ha ezt értjük igénytelenség alatt – ami azt gondolom nagyon rossz jelző – akkor igen, „igénytelen”. De ne feledjük, hogy egy rövidszőrű vadászkutyáról beszélünk, akinek bár szenvedélye, ahogy írtam, határtalan, ám emellett van veséje, tüdeje, gyomra, szíve ugyanúgy, mint egy féltve vigyázott, pamlagon lakó kedves ölebnek. Semmi esetre nem szabad azt gondolni, hogy egy-egy, szinte a végsőkig kimerítő igénybevétel után a kopót „kivágták” egy vashordó mellé étlen-szomjan, hanem a fentieket tudva annál inkább vigyázták és megbecsülték e kutyákat.

Gondoljunk csak bele, milyen kötődés, hűség, egyáltalán, milyen alapokon nyugvó kapcsolat kell ahhoz ember és kutya között, hogy az erdélyi kopó a gazdájától távol – látótávolságon bőven kívül, akár több tíz kilométerre – az élő, sokszor sebzetlen, tehát egészséges vadat megkeresve, azt – bár van képessége arra – nem saját maga zsákmányaként tekintse, hanem életveszélyes helyzetekkel tele a gazdája elé hajtva, szorítva felkínálja, akkor megérthetjük, mivel érdemelhetjük ki e munkát a kopónktól.

Az erdélyi kopó nem való mindenkinek!

Rendkívül családszerető, de nem játékszer, saját lelki életterére érzékenyen ügyel. Vidám és vehemens, igen későn érő, öreg koráig mókás, nagyon leleményes kutya. Ha ráhagyunk mindent, könnyen és kíméletlenül a fejünkre nőhet, azonban a parancsolgatást, erőszakosságot nem viseli, inkább a végtelen türelemmel ellátott „megmagyarázásokat” fogadja el.

Öntörvényű, de nagyon gyorsan megérti, mit is akarunk tőle, majd végül igazából ő dönt.

Megkötésétől és tartós kennelbe zárásától végképp óvakodjunk , ha nem akarjuk, hogy kutyánk gyűlöljön, megharapjon és az első adandó alkalommal örökre otthagyjon minket. Idegenekkel a legtöbbször, de olykor otthonában is arisztokratikusan távolságtartó, ám választott gazdájához mélységesen hű. Kölcsönös tiszteleten és elfogadáson alapuló, ideális kapcsolatban távozása után mély emléket hagyó, életében örök barát és gyönyörű nemes társállat.

Mára Magyarországon az erdélyi kopónak mind a zsemlesárga, mind pedig a fekete fajtaváltozata felbecsülhetetlen genetikai és kultúrtörténeti értéket képez.

Az Erdélyi Kopó Egyesület és a szerző nagy tisztelettel fogad minden olyan magán és intézményes megkeresést, a munkánkhoz, közös célunkhoz való csatlakozást, annak támogatását, mely hatékonyan, intenzíven előre tudja mozdítani a zsemlesárga erdélyi kopó magyar vadászkutya fajtánk megmentésének és továbbtenyésztésének, népszerűsítésének ügyét.

Mikó Diána

FCI MEOE küllembíró
a Corvus kennel tulajdonosa
Erdélyi Kopó Egyesület Elnöke

A szerző minden jogot fenntart!