milyen kutya is az az erdélyi kopó?
Az erdélyi kopó az nem kutya, 
hanem kopó.
Nem gazdájának imádója, hanem önálló elképzelésekkel, meggyőződéssel, feladat-tudattal rendelkező, kutyának látszó lény, aki hajnali háromkor segítségül hívja ember-barátját a Vérmezőn, hogy segítsen neki leszedni azt a piszok macsekot a fáról, mint Remete tette Szilárddal.
Ha Te, kedves Látogató, egy házőrzőt keresel, egy kutyát, aki ugat, ha jön valaki, de sem időd, sem kedved, sem mentalitásod legalább naponta fél órát sétálni a kedvenceddel, meg hétvégén nagyobbat kirándulni, lehetőleg vadmentes helyre, vagy kutyaiskolába, disznóskertbe, vaddisznó-vadászatra járni kikapcsolódásképp, akkor nem jó helyen jársz. Akkor nem ezen az oldalon fogsz magadhoz való kedvencet találni. Javaslom, nézz szét az őrző-védő, esetleg pásztorkutya-fajták oldalai között, jobban fogd magad érezni olyan lelkű kutyával.
Ha Te, kedves Látogató, azonban sportos, természetbarát, hideg és esőtűrő vagy, van időd és kedved menni mindenfelé, általában arra, amerre a jövendő kopód majd lelép, akkor jó helyen jársz, itt vidám élethez való kutyatársat találsz. Mert egy kopógazdi sose unatkozik, kedvence új és új feladatok elé állítja, s ha elég edzetté vált, már ő talál ki programot kutyájának, megelőzendő, hogy a kopó adjon helyrehozni és elsimítanivalót neki.
Az erdélyi kopó ideális városi kutya.
Vasárnap délig alszik, mint mi, mert nincs a lakásban semmi megfogni, meghajtani való.
Rövid, sokszor tömött aljszőrzetű bundáját alig hullajtja, mégsem fázik a hófúvásban vaddisznóhajtáskor. Cudar zimankóban, ha megállunk, a bokor hómentes tövéhez gömbölyödik, és már alszik is.
Idegenekkel kissé bizalmatlan, nem hagyja első alkalommal tapogatni magát akárkinek, de a jó ismerősöket imádja, üdvözli és dorombolva bújik hozzájuk.
Megvédi vagyonunkat, testi épségünket orvtámadás esetén is, megbízhatunk ítéletében a hozzánk közeledő emberek szándékait illetően. Nem születetten jámbor jószág, de nem is harapós vadállat, akit láncon, szájkosárban kellene tartani.
Sok mozgatást, kutyatársaságot, kirándulást igényel, de ettől leszünk mi, gazdáik is egészségesek!
Az erdélyi kopó ősi magyar vadászkutya, magyar kutyafajtáink egyike, Nemzeti Kincs. Feladata a gazda holmijának és birtokának őrzésén túl az volt, hogy a különféle vadászható vadfajok nyomát követve, hatalmas területeket beszaladva, a rókától a vaddisznón, szarvas-féléken, zergén, nyúlon keresztül a farkasig és a medvéig a megfelelő vadat puska elé terelje vagy falkában lefogva megölje, esetleg helyben tartsa ember-társa érkezéséig.
Az erdélyi kopó nem vizsla, nem jön vissza húsz-harminc méter után, általában nem érdekli az apport. Nem állja a vadat, hanem nyomán haladva hajtja, sokszor húsz-harminc kilométeren keresztül. Ha megindult, belső késztetése, munka-parancsa elsőbbséget élvez gazdája utasításánál, billent a farkával, hogy hallotta, de megy a nyomon a vad után tovább.
Nem elég neki a labdázás a kertben, unatkozik ott, bármekkora területe is van, minek rohangáljon ott céltalanul, mikor nincs ott semmi érdekes…Az érdekli, mi történik kint, és tesz is érte, hogy megtudja…Mászhatatlan, áshatatlan, rághatatlan helyen lehet csak benntartani.
Ugyanakkor muszáj bent tartani, hiszen nem egy elveszett erdélyi kopót találtunk meg a “nyomai” után: beálltak a falu kóbor kutyafalkájának élére, s minden este leöltek egy ólnyi baromfit szórakozásból, s megettek belőle egy párat éhségből. Mert kóbor kopó nem fog a gyors őz után szaladgálni, azt csak szórakozásból teszi. Ha éhes, könnyebb zsákmány, tyúkól után néz, vagy a városban találod meg, segge áll ki csak a kukából, s feldöntött, kiboríthatatlannak tartott kiborított séferek szegélyezik útját.
Erős az őrzési készsége, haraphat, ha a nyitott autó ablakán benyúl hozzá egy hajléktalan, a vadászház mellé kötött kopó nem komálja kissé tintás vadásztársunk hadoválását sem, főleg, ha a cuccunk is mellette van.
Gazdájától távol, önállóan hajtott, arra szelektálták Erdélyben, ezért önállóan képes és fog is dönteni különböző helyzetekben. Nem igényli és nehéz fenntartani vele a folyamatos kommunikációt, bármennyire fontos lenne. Nagyon intelligens és a helyzetekből hamar tanul- ha dühösek vagyunk rá, nem fog odajönni a megérdemelt büntetésért, csupán messziről jelzi, szánja-bánja…
Ha kopód van, felejtsd el, hogy “majd megtanítjuk neki, ne bántson más állatot”, és azt is, hogy ” ha igazi gazdája leszek, engedelmeskedni, visszajönni fog”. Reménytelen ügy. A kopó nem normális kutya, a kopó az kopó. Ha figyelmetlen, vagy felelőtlen vagy és megindul, egyetlen dolgot tehetsz: megvárod, hogy visszajöjjön, és imádkozol, ne kerüljön útjába vadásznivaló, és aggódsz.
Miért imádjuk mi, erdélyi kopósok mégis annyira kutyáinkat?
Mert egyéniség. Mert önálló véleménye, akarata van, és őszintén nem érti, mért nem támogatjuk benne. Ezért szeretettel, de keményen, néha kegyetlenül kell neki nemet mondanunk.
Imádjuk, mert tojik arra általában, mi mit szeretnénk tőle, és külön munka, kihívás és dicsőség számunkra figyelmét megkapni.
Imádjuk, mert bújik, mint a macska, hozzánk is és falkatársaihoz is. Érintés-centrikus állat, és üvöltés helyett sokszor többet érünk el nála azzal, ha a hátát megérintjük.
Élelemmel lekenyerezhetetlen. Elveszi hónapokon keresztül a falatot, és a következő mozdulattal meg akarja harapni a húst adó, neki nem tetsző kezet. Uralni munkával, feladattal, figyelemmel és valódi falkavezéri viselkedéssel lehet, ha megadjuk lelkének, ami jár, és ezért elnyerjük tiszteletét.
Különösen fejlett metakommunikációs jelzés-rendszere, calming-signal kommunikációja, amit ha megtanulunk, beszélgetni tudunk vele. Szemünkbe néz, kutatja véleményünket, érti homlokráncolásunkat, reagál, játékra, keresésre, szaladásra hívó farkas-jelzéseinkre együttműködik velünk. Egy csapat vagyunk a kopóinkkal. Hamarosan a Neveletlen Eb Alapítvány is kopóival fogja iskolai kutya-gyerek beszélgetési programját elindítani.
A kopózás életforma. Időt kell szánnunk rá, mozgás, erdő, újdonságigényére kutyánknak és sokszor úgy érezzük, ki nem futja magát az életben, s ha megindul, mintha egy fazék darazsat kéne visszagyömöszkölnünk a kasba…
A kopó azonban nem játékszer. Falkában vadászó és ölő szerkezet, mire odaérsz, a macskának, nyúlnak, állatvédők által tyutyujgatott lénynek annyi. Felelős vagy érte, felelős vagy azért, ne legyen lehetősége gyilkolni, és igen, tudomásul kell venned, a kopó szinte ember, ő is szórakozásból öl. Veszélyes lehet gyerekre, mozgássérültre, ha nem figyelsz.
Folyamatosan fent kell tartsd köztetek a “képzeletbeli pórázt”, kiérdemelni figyelmét, közös akciókat szervezni, játszani, valódi társ lenni. S kiötölni, miként vedd rá arra, hogy örömmel tegye azt, ami neked is kellemes és gondmentes.
Nem véletlen, hogy ezen kutyanevelési tanácsadó anyaoldal szerkesztője eddigi munkája során olyan kutya-gondokkal találkozott, amely problémákat a kopófalkában, a “macskavadászok” között már ezer éve megtanult kezelni és megoldani.