mitől macskavadász a SSM erdélyi kopó kiskutya? 3.
Valaha, a kilencvenes évek elején a pesti bérlakásomban először csak egy erdélyi kopóm lett, a Doris. Aztán a menhelyről kihoztam Pamelát, majd Inárcsról fogadtam a Boszit. Aztán a Böbét, majd hoztuk Erdélyből a Vezért, és Lédy, Böbe mamája is hozzám kívánkozott Hernádról. A szobás kégliben kezdett kicsit sok lenni a kopó, így költözni illett, cseréltük a lakást vidéki, Pesthez közeli, Inárcsi paraszt-házikóra. Így lettem, szinte észrevétlenül, kopófalka-tulajdonos.
A falkát figyelve tanultam tőlük, folyamatosan fel kellett ismernem, milyen szabályok szerint szervezik társas életüket.
A kopófalka szabályai nem azonosak a menhelyi, vegyes kutyafalkáéval és a farkaséval sem. Sok mindenben együttműködőbb, bújósabb, de sok mindenben kegyetlenebb is. Van, hogy egy fiatal, a rangsor végén álló kopó, mint az Irha, nagynéni szerepet tölt be egy alom, az előző Zigi alom mellett, de most, miután kiemeltem utolsó helyéről, velem van, dolgozó kutya lett, már csipkedi és regulázza a Zenta gyerekeit.
A kopófalkában nincs kölyöktabu. Ha nem szocializáljuk kölyökkoruktól idegen kutyákkal való együttműködésre őket, az idegen kölyök is “idegen”, vagyis elpáholni, elkergetnivaló lesz. Ez persze, teljesen normális, ha nem álhumánus, hanem etológiai szempontból közelítjük. Minél kisebb ugyanis egy állat(ember)csoportban a csoporton belüli agresszió szintje, annál erősebb az idegengyűlöletük.
A Macskavadász falkába született kiskutyáknak hamar meg kell tanulniuk, merre hány méter, mit lehet és mit nem tenni a felnőttekkel. Tudniuk kell adniuk a csillapító jeleket (Calming signalokat), fel kell ismerniük a velük szemben álló idősebb kutya testjeleiből, esetleges morgásából, milyen szándékkal viseltetik irányukban. Meg kell tanulniuk a kutya-kommunikációt, ha nem akarnak sok csípést a fenekükbe és kokit a fejbúbjukra. A felnőttek játszanak is velük, hívják a kölyköket, ha valami érdekeset, madarat, egeret találtak, és ellenőrzik, mit ugat a siserehad.
A Macskavadász erdélyi kopó kölykök viszonylag későn, nyolc hetes korukban kerülnek leghamarabb gazdához, pont azért, hogy ezt, a kutya-kommunikációt és a nyomkövetést, amiről előző részben meséltem, megtanulják.
Lesz fogalmuk a “gátolt harapás”-nak nevezett viselkedésről is, ami azt jelenti, hogy játékban nem használják a fogukat teljes erőből, csak jelezve a harapást, visszafogva magukat, mert az a másiknak fáj. Erre a mamájuk tanítja őket legelőször. Zenta morgott, majd oda is kapott arra a négy hetes kölyökre, aki jobban fogazott szívás közben, mint illett volna. Később az alomtestvérek és a felnőttek szóltak rájuk, ha erősebb volt a kelleténél a fogás. Ezt a tanítást a gazdáknak kell majd folytatniuk, elmagyarázni a kölyköknek, ha másképp nem megy, kutya-módra, morgással, hogy az ember bőre még érzékenyebb, mint a kutyáé, és az erősebb harapás, főleg a kölyökkori “Singer-fogsorral”, igencsak tud fájni.
A falkájukban, a családjukban való együttműködés és jel-beszélgetés azonban, ha nem visszük kölyökkoruktól a kiskopókat idegen kutyák közé, csak családi kommunikáció maradhat. Ez a dolog engem is meglepetés-szerűen ért. Zigivel történt, pár éve, hogy Pesten volt velem, kimentünk a kutyafuttatóra. Egy fiatal kutya mellső lábait előrenyújtva, fenekét égnek emelve játszani hívta. Zigi nézte, nézte, s mikor a kutyus közelebb jött, morgott. Láthatóan nem értette, mit akar tőle a másik. A jelet ismernie kellett volna, a falkában is használják, de a történtek szerint nem mindegy, hogy ismerős, családtag vagy idegen adja.
Ezért nagyon fontos, hogy a gazdához került kiskutyák rendszeresen idegen kutyákkal is kommunikálhassanak. Különösen fontossá válik ez majd a kamasz-lét és ivarérés időszakában, amikor a kutya-csoportban keresik a helyüket, és egy-egy idősebb kannak el kell majd magyaráznia nekik, nem a fiatal kopó a jani. Ha ez nem történik meg, előfordulhat, hogy tényleg janinak gondolja magát az eb, és pórázon vagy anélkül is, a gazdát maga mögött tudva, minden idegen kutyára agresszív lesz.
A kutyatársaság nem csak nevel, hanem foglalkoztatja is a kopót. Amennyit kivesz a kutyus mérhetetlen energiáiból, annyival kevesebb kilométert kell a gazdának legyalogolnia vele…