mitől macskavadász a SSM kölyök kutya? 2.
Egy tanyára költöző állattulajdonos előbb-utóbb szembesül a magyar tanyasi lét jellegzetességeivel, így például a szedett-vedett, itt-ott lukas, az állatok számára átjárható kerítéssel. Amíg a tyúkok és a disznók járnak a tanya körül, arra, amerre akarnak, általában nincs is gond, sőt, a ház körüli szabad állattartás még kulturális hagyományként is értelmezhető-bár az anyakocámat is többet hajtották ki a szomszéd krumliföldjéről malacostul, mint békésen legelgetett volna az akácosban.
Ezt a szabadságot megengedheted a kutyák közül egy pulinak, kuvasznak, komondornak, ha a szomszéd több mint ötszáz méterre van, mint nálam, de nem az erdélyi kopónak. Az erdélyi kopó szabadon tartásához, ahhoz, hogy ott hajtson, ahol kedve szottyan, minimum több négyzetkilométernyi saját vadaspark kellene. Így 1997-ben, a tanyára költözésen után a legelső feladatom a felnőtt kopók bent tartása lett.
Betonozni nem könnyű lapáttal-gereblyével, a tanya nagy telekkel jár, ezer szögöl, azt körbekeríteni sok anyag, munka, így a betonalapot vassal, süllyesztett betonhálóval helyettesítettem, hogy minél nagyobb területen, mégis bent, biztonságban lehessen az erdélyi kopó falkám. Jó nagy kenneleket is csináltam, ha valaki nem fér össze a többiekkel, elkülöníteni tudjam.
Aztán kiskutyák születtek, és kiderült, a nagyok számára általában átjárhatatlan kerítés nem az a kiskopóknak. A kölyköket sokszor egyáltalán nem lehetett sehova becsukni, maximum a házba. Ugyanis a legolcsóbb, leggyorsabbak felépíthető, a mászó-rágó kopóknak elég magas és rághatatlan 15 ször 15-ös betonhálón úgy mennek ki-be a kölykök, mint a huzat.
A felnőtt kopókkal ellentétben, a tanyán nem volt gond, hogy a kiskutyák kijárnak. A szomszéd ötszáz méterre, a már jobblétre szenderült aranyos idős Julika néninek elég volt egyszer-kétszer kiállni a háza elé, és összecsapva a tenyerét, azt mondani a tízhetes puttyoknak, akik bandában hozzájuk igyekeztek, hogy “menjetek haza!”, ahhoz, hogy a kölykök másfele csatangoljanak.
A kiskutyák ugyanis hamar kinőtték a kenneljüket. Ahogy tágult számukra a világ, úgy mentek mind messzebbre és messzebbre. Nagyjából négy-öt hónapos korukban kezdtek nem kiférni a 15-ször 15-ös rácslukon, és akkor még nem mentek el kilométerre otthonuktól. Bár volt olyan sovány, kicsi szukám, aki a hét hónaposan már a négy kilométerre levő műútig futott a kocsim után, még jó, hogy ott felnyiffant és észrevettem. Később az ott rendszeresen elhajtó távolsági buszvezető elmesélte, többször is látta keresni arra a kutyát. Sürgősen el is ajándékoztam vadászni az ebecskét, ha már ennyire benne van a menés.
A kiskutyák szabadon járása-kelése különleges képességeket fejlesztett bennük a városban, becsukva nevelt kutyusokhoz képest. A “macskavadász” kiskopók már hat-hét hetesen megtanultak a saját nyomukon el-, és hazamenni, memóriájukban rögzítették, szaglásukkal ellenőrizték, hol van ki-és bejárás a kerítésen számukra. Ez fejlesztette azon képességüket, hogy kognitiv térképet készítsenek a bejárt területről elméjükben maguk számára, tovább növelve a kopónál születetten is jó tájékozódási és hazatalálási képességüket.
A négy hónaposan tőlem vadászhoz került Erős már hat hónaposan sebzett disznót talált csapán, és azóta is kiváló vadászkutya.
Jáspis született munkakutya volt. Amikor életében először pórázra csatoltam, rámnézett, és lábhoz igazodott. Zalába vitték el, gazdája mesélte, annak ellenére, hogy nálam csak gyerekpancsolóban látott vizet, Jáspis másnap a Zalából kihozta neki a lőtt kacsát. Jáspis vére Zentában, Zigiben, Alkonyban megy tovább.
A felnőtt kutyák számára nem látogatható területen a kiskutyák előfordulása még egy jó dolgot tett lehetővé: a külön, kiskutya-táppal vagy nekik való csonttal külön etetésüket, így a felnőttek nem veszik el tőlük. Ugyanis a kutya már nem rendelkezik azzal a farkas-viselkedéssel, hogy ami a másik eb, a kölyök szájában van, az az övé. A kutya kiveszi a kutya-embergyerek szájából is a falatot, akár erőszakkal is.
Külön kaját hagyva a kicsiknek, nyugodtan megyek el szolgálatba, nem maradnak éhen a kölyök kutyusok, megkapja szervezetük azt, amire rendes csontfejlődésükhöz szükségük van. És nem szoknak le a kutyatápról. Ha a falkának van saját ennivalója, akkor azt az emberi fűszerek miatt a kicsik is szívesebben fogyasztották. De ha az elfogyott, és éhesek voltak, a kölykök “ráfanyalodtak” a saját kölyöktápjukra.
A kint, az erdőszélen, külön etetés lehetővé teszi a kiskutyák vér-vagy először húslevescsapán, vagy embernyomon való elmenésének gyakorlását is, bár én gyakrabban használok a tál arrébb helyezésénél élvezetesebb játékot az embernyom követésének gyakorlására. Erről majd legközelebb. Most azt meséltem el Nektek, mitől és hogyan épül fel a “macskavadász” kiskutyákban a saját nyomuk követésének gyakorlata, és miért jó dolog tanyán nevelni kölyök erdélyi kopókat.
Van azonban a “szabad kiskutyanevelésnek” egy hátránya a jövendő gazdák számára. A kopó kölykök, megszokva, hogy bátran mennek, keresnek, ezt később is, más körülmények között is tenni akarják. A menős, jól vadászó és kíváncsi macskavadász kiskutyák számára ezért külön komoly tréning szükséges ahhoz, hogy megszokják, be vannak csukva, ki vannak kötve, a gazda falkavezérként ezt teheti velük, és ezt el kell fogadják.