dolgos hétköznapok kedvencünknek is

 

Nemzetközi Kutya Magazin, 2011. 09.

Elmúlt a nyár, vége a nyaralásnak, az otthoni pihiknek meg a nagy sétáknak a környéken. Gyermekünk is iskolába indul, nem a tópartra Buksival. Eszünkbe sem jut néha napokig – az etetésen túl – a sok melótól Buksi, amíg a szomszéd át nem jön vasárnap délelőtt, és nem szól, hogy csináljunk már valamit ezzel a kutyával, mert álló nap vonyíkol meg zörömböl az ajtón, ha elmegyünk dolgozni.

Lehet, kissé elkapattuk kedvencünket a nyáron. Vittük magukkal mindenfele, megszokta, hogy nincs egyedül sohasem, és mi nyújtottuk számára a szórakozást. Elfelejtette, hogyan kell önmagát elfoglalnia, és mi meg elfelejtettük, hogy segítsük őt ebben. A nyári nagy bolyongások után őszre élettere visszaszűkült a kertre vagy a lakásra és a közeli kis, a gazdik által felváltva látogatott futtatóra. Nem csoda, hogy tiltakozik ez ellen a saját eszközeivel…

Mit tegyünk, ha nem akarjuk szomszédunkat az őrületbe kergetni, Buksit meg tartósan viselkedésproblémássá tenni?

Be kell osztanunk a családtagokat, s a magunk idejét is közös mozgásra, közös kerten kívüli programokra Buksival. A legfontosabb dolog, ha egy kutya nem a megfelelő módon viselkedik, hogy minimum a fajtájának, alkatának szükséges mennyiségben mozgassuk és elég újdonságot, foglalkozást adjunk a szellemének is- tanította a trénertanfolyamon Stefan Siman trénermester-kutyapszichológus.

Egy szerető és együttműködő család nem csak a házimunkát osztja meg, a kedvenc napi több órás sétáltatása is kisebb teher, ha mindenki kiveszi belőle a részét, s mindenki részesül az előnyeiből is, a személyenként legalább napi félóra felfrissülést adó sétából. Ha agyilag fáradtak vagyunk, milyen kellemes a jó levegőn egy kiadós bóklászás!

Az, hogy nem egy családtaggal megy kedvencünk, új inger, szuper élmény kedvencünk számára is. Minden ember más stílusban mozog, mást néz meg, más ingerre reagál, s ez alkalmazkodásra készteti a kutyát, figyelésre az aktuális vezetőre. Különösen jó, ha mindenki másfele viszi az ebet, nem csak a közeli kicsi futtatóra, letudva hamar az egészet. Az új útvonal, az új helyek, az új kutyák, új emberek nyújtják kedvencünk szellemének is a betevőt, s jobban fárasztják, mint a több órás menetelés mindig ugyanarra. S ugye, a fáradt kutya jó kutya, nyugodtan, csöndben alszik otthon…

Nem olyan nehéz elérni, hogy kedvencünk szinte csak pihenjen otthon. Egy ebnek nagyjából duplája a napi alvásigénye, mint egy embernek, csak ez a pihenési idő nem mindig esik egybe azzal az idővel, amikor az ember alszik, vagy munkája miatt nincs otthon. A napi ébrenléti időszakokat azonban programozni lehet, kutyánál éppúgy, mint embernél például az időzónán túli repülőút után, vagy a több műszakban dolgozók esetében, vagy mint teszi ezt okos anya csecsemőjénél. Amikor kitörne a kutyánkon a fáradtság, nem hagyjuk aludni, hanem aktivitásra serkentjük, programot szervezünk számára, így akkor ájul el, amikor nekünk szükségünk van a csöndben, nyugton létére. Pár nap alatt átállítható az alvás-ébrenlét ciklusa.

Etetni is ehhez megfelelően etessük, ha fontos, hogy napközben se nagyon ugráljon, akkor a napi ennivalóját felezzük meg, és felét kapja meg a reggeli mozgás után. Az éjszaka ébren dolgozó őrkutyákat reggel etetik, mert este bekajálva nekik is csukódik le munka helyett a szemük. Persze, a megfelelő időben való etetés nem elég, sok-sok házon kívüli mozgással, programmal tudjuk ezt elérni, az egész család részvételével.

A lefárasztáson túl gyakoroljuk újra és újra a nyáron megtanított gazdakövetési szisztémát kedvencünkkel, csak már komplexebb módon: a lépcsőn, szlalomban követés mellé iktassuk be a pihenés rendszerét, ücsörögjünk kicsit padon, lépcsőn, majd hagyjuk is ott a kutyát kikötve. Sétáljunk egy kört magunk, majd menjünk vissza kedvencünkért, és ha nyugodtan vár bennünket, sétáljunk újra vele együtt, pórázon. Ha hisztizik, ugat, hagyjuk ott, amíg le nem higgad. Tegyük mindezt kiszámíthatatlanul, rendszertelenül.

Nagyon fontos a kikötés, az eb életterének leszűkítése például ide-oda becsukással, gyerekráccsal otthon, a lakásban is. Sok viselkedési problémás, egyedül hagyva otthon kárt okozó kutyával kapcsolatos gondok is csökkennek, ha nem használhatja a kedvenc, főleg egyedül, az egész lakást. De ha nincs gondunk, akkor is az kell, hogy legyen az alapálláspontunk, hogy a kedvenc ott van, ahova rakjuk, és csak akkor követhet, ha engedjük. És ezt gyakorolni is kell.

El kell fogadtatni tehát kutyusunkkal, hogy neki a dolga az, hogy kövesse a gazdát, amikor azt a gazda akarja, s amikor a gazda nem akarja, akkor ott, ahova letették, nyugodtan várja, míg érte mennek. Ha ezt elértük vele, akkor lehet elkezdeni az igazi társállattá nevelését, azt, hogy lehetőséget adunk neki is az irányításra, aktív vezető szerepre késztetjük húzásra biztatással pl. biciklin, szánkón, vagy nyomkövetésben, vagy csak egyszerűen útvonal-választásban. Csak az irányításunk kedvencünk általi feltétlen elfogadása után szabad őt vezetni hagyni, hiszen az irányítást vissza is kell tudjuk venni, sokszor egy pillanat alatt, pl. balesetveszély, úttest, jármű vagy csak kutyát nem kedvelő ember, gyerek közeledése esetén. Vagy mert már egyszerűen haza kell menjünk. Ha már úgy tűnik, elfogadta kutyusunk irányításunkat, sokat kell gyakoroljuk vele a vezetésváltást, mert abban a pillanatban, hogy kutyusunk vezethet, nehezebben fogja a „nadrágot” visszaadni.

És ne feledjük el, a korlátozásért, a ránk figyelésért, az önuralomért a szabadság jár kedvencünknek, a megfelelő helyen, időben, de lehetőleg naponta legalább fél órát. Biztassuk őt szabad szaladásra, kutyálkodásra, szaglászásra, kutyatársakkal való szabad játékra, kommunikációra. Játsszunk vele kutya módra, ha tudunk!

Előfordul azonban, hogy a megfelelő mennyiségű házon kívüli mozgás, újdonság, ébrenléti ciklus-átállítás után is randalírozik kedvencünk otthon, míg mi dolgunkat tesszük.

Léteznek eszközök ilyen esetre is. Legelőször meg kell próbálnunk rajtakapni a számunkra kellemetlen viselkedésen, mert lehet, ha csak azt hiszi, hogy elmentünk otthonról, csinálni fogja. Tudatni kell vele, hogy amit tesz, nem helyes. Ezt kellemetlen, de nem fájdalmas  ingerrel,  de rászólás, hozzászólás nélkül érdemes tudomására hozni. Ugyanis előfordulhat, hogy egy- nem csak a viselkedési problémás – kutya a rászólást is megerősítésnek veszi, hiszen a szidással is a figyelmünket adtuk neki egy helytelen viselkedésért…

Ilyen esetekre szuper a szódásszifon vagy a virágspricni, távolabbra a slag. Ha ugat, kapar, vonyít, rág, rejtekhelyről, váratlanul spricc! Ezzel a módszerrel tanítják a vakvezető kutyákat is a közeledő autók előtti biztonságos távolságra. Vizet kedvelő, vagy problémásabb kutyáknál sem kell azonban elektromos nyakörvet venni a gazdának, beszerezhető a nyugati kutyatrénerek által használt széndioxid-patronnal működő nyakörv is, amely a gazda távirányító-jelére fagyott gázzal csípi meg a kutya nyakát, szisszen közben és párafelhőt képez az eb szeme előtt, tehát több érzékszervre kiterjedő módon közli az állattal, nem helyes, amit tesz.

A szomszédot, ha megbízható, felelős állatbarát, bele is vonhatjuk ebbe a tanítási folyamatba.

A NEM HELYES mellett meg kell mutassuk kedvencünknek, mit tehet otthon önmaga szórakoztatására.

Sokféle, az egyedül maradás kellemessé tételére használható játék létezik a piacon. De megfelelő egy hatalmas marhacupák, a parkból felhozott fadarab is, ha kedvencünk szívesen rágcsálja. A KONG nevű nem olcsó, de cserébe szétrághatatlan, egy kutyaéletre szóló, több méretben kapható rágót mindenféle előregyártott vagy saját magunk készítette finomsággal, száraztáppal vagy sajtos-májas pempővel tölthetjük, s lefagyasztás után elővéve órákig lefoglalja kutyusunkat. És léteznek, főleg ölebek méretében, olyan foglalkoztató játékok is már, amelyekben tetők alá dug a gazda jutifalikat, és azokhoz kallantyú vagy gomb megnyomásával jut az ebecske, próbálgatva és lefoglalva magát. Az is szuper dolog, ha a lakás, kert különböző részén eldugunk falatkákat vagy labdákat az arra izgalomba jövő állatunknak, ezzel ösztönözzük az otthoni, egyedüllét alatti, nem kárt okozó foglalatosságra.

Ha kedvencünk azonban már a második kanapét „fogyasztja” el és nincs tapéta a lakásban a kaparástól, viselkedés-terápiával foglalkozó szakemberhez szükséges a gazdának fordulni. Minél előbb, annál nagyobb az esélye, hogy sikerül a rossz beidegződését az állatnak negligálni és új, elfogadható viselkedésminta felé terelni. Ehhez természetesen a gazdának is változtatnia kell majd viselkedésén, hozzáállásán, hiszen legtöbbször ő alakítja ki, tudtán, szándékán és akaratán kívül kedvence rossz beidegződéseit. Mint Gácsi Márta etológus, kutyakiképző mondta egy előadáson, a kutyánk már akkor is tanul viselkedésünkből, amikor nekünk még gondolataink között sem fordult meg, hogy tanítani akarjuk őt, csak együtt vagyunk vele.…