Iriske már kedves tölgyei között pihen…
Nem erdélyi kopó volt, hanem kopó-lelkű, néha önfejű, néha menős, nagyon kedves keverék. Családtag a macskavadászok között. Elment közülünk kedvesem kutya-társa, Iris már örökre szeretett gödöllői tölgyei között pihen…
Ott, Gödöllőn, az Egyetem területén tette ki valaki a kedves fekete, fehér homlokcsíkos pinduri kutya-lányt több mint 13 éve. Péterék befogadták, mentek vele rokonokhoz és kirándulni. Iriske ismerte és járta a Mátra turistaútvonalait, fürdött a patakokban és mindig betért gazdájával a forró csokijáért Kékestetőre, a megszokott éttermükbe.
Idős korára aztán a kutyahölgy nyugalom helyett vendég kutyatársakat kapott a macskavadász-kopók személyében. Udvarolt neki Herceg és Remete, pofátlanul kitúrta megszokott kosarából Alkony és Cefet, játszani hívta a kölyök Maskara, és Iriskének meg kellett tanulnia, hogy rászóljon a mellette nevelkedő macskavadász almok kopócsemetéire, ha azok túl hevesen ismerték el szájnyalással korát.
Idős korára megtanult morogni, megvédeni, ami az övé, megtanult csapathoz igazodni, s azt hittük, ez megfiatalítja, örökké velünk marad.
Ám emlődaganata a kis csomóból olyan pillanatok alatt nőtt ötkilós, hasát lehúzó gömböccé, hogy már nem vállalták az állatorvosok a műtétet. Hősiesen cipelte terhét a kis kutya, míg saját húsa végül megölte őt.
S ha majd a Mátrában járva meglátjátok a déli lejtőkön nyíló a vad íriszeket, jusson eszetekbe Iris, a kopólelkű keverék, macskavadászok kutya-barátja.
# Sz. Zsuzsa on szeptember 30th, 2011
Sajnálom Iriskét, a róla és a kopókról készített képek alapján nagyon megkedveltem bájos kis “arcát”, szelíd nézését. Nem lehet most könnyű Nektek, sok erőt kívánok hozzá.
# Antal Attila on október 5th, 2011
Tegnap akadtam erre az oldalra. A weboldal kinézete miatt majdnem passzoltam, de a tartalom odaszögezett a monitorhoz és most meg nem tudom abbahagyni pedig már nagyon álmos vagyok. :)
Csak pislogok…
Minden elismerésem! :)