Azt terveztem, szenteste lemegyek a tanyára, tele az autó finom kutyakajával, megetetek, s ha besötétedik, csinálok pár szuper karácsonyi csillagszórós kopós képet. Pár napja még úgy látszott, jeges, havas karácsonyunk lesz, de 23-án este olvadni kezdett.
Tavaszi meleg napsütésben autóztam a tanya felé.
Az erdőn át, a legjobban járható homokos földúton terveztem a tanya megközelítését. Rágurultam az első kanyarra, kerülve a pocsolyát, s az addig nedves földútnak tűnő burkolat csokipuding-szerű katyvasszá változott vagy tíz centi mélységig a kerekek alatt. Ajaj, tolatás…
Az Unóka motorja kerregett, a kuplung büdösödött, a sár repült mindenhova, főleg a szélvédőre, de a kerekek csak pörögtek és csúsztak a mély sárban. Hintáztatni kezdtem a kis kocsit, valamit haladtunk, de a masszából a betonig emelkedő jött…
Ekkor tekert arra egy helyi munkaerő, meglátta a reménytelen küzdést, s leszállt a bicikliről, kérés nélkül, hogy segítsen. Addig toszogatta az Unókát, míg az nagy hörgéssel kijutott a pudingból. Nagyon köszöntem, s kívántunk egymásnak kellemes ünnepeket.
Mentem hát körbe, az utolsó beton végén, mintegy kilométerre a tanyától hagytam a kocsit, benne a Cefetet meg a Zentát, hogy őrizze, fogtam a karácsonyi kellékeket, s tapostam a sarat a kopós tanyáig. A kutyák nem voltak éhesek, tegnap dupla vacsit kaptak, de örültek nekem. A kiskutyák ettek pempőt, kaptak tiszta száraz szalmát, mert a régi már nyirkos volt anyjuk, Alkony tegnap még havas lábától, s ki is vettem őket, a szép időben had felfedezzenek, meg csináltam lépcsőt téglákból, ideje megtanulniuk ki- és bemenni már az ólba. A nagy kopók napoztak meg legeltek a fűben. Micsoda karácsony…
Aztán meggyújtottam, a fújdogáló szellőben elég nehezen, pár csillagszórót, de a torta-tüzijáték jobban tetszett a kopóknak, de még jobban a finom nasi, kiskutyatáp, a tanyasi készletekből. Így készültek napsütötte karácsonyi tortatüzes képek Neked, fényes nappal, mert nem mertem megvárni a sötétet, hogy kijussak a kocsihoz a sárban…
Az Unóka megvolt, Zenta és Cefet rendesen őrizte, s jutalmul futhattak a mezőn, az út mellett, amit nagyon szeretnek.
Szerencsére nem volt a területen se őz, se nyúl, még az idefele ott szemezgető gyöngytyúk is hazament. Bár lehet, hogy Zenta meg a leukémiáját jó egészségben viselő Cefet egy jó kis hajtást kért volna karácsonyra…