Vadászlap 2005. június
Vadászkutya: POINTER – VERSENYEN ÉS VADÁSZATON

A cserépkályhával fűtött hivatásos vadászi lakban békésen heverészik a szlovákiai Senecen megrendezett tavalyi vizsla világbajnokság derbi győztese: a kétéves pointer szuka, Vadászfai Bena. Ahogy gazdája, Molnár Zsolt, felsőfarkasdi hivatásos vadász letelepszik az ülőgarnitúrára, azonnal felpattan, bökdösni kezdi, majd az engedélyt megkapva mellé telepszik, folyamatosan követelve a simogatást.

– Egy pointernek már kölyökként fegyelmezettnek kell lennie – mondja Zsolt – ha nem fogod meg, nem fegyelmezed egy-másféléves koráig, nem fog szót fogadni később.

– Vizslával is vadászik. Mi a különbség a két fajta között a gyakorlatban?

– A pointer makacsabb, hebrencsebb. Annyira pörgős, hogy néha kiszámíthatatlan mit fog tenni, meg kell hozzá tanulni “kutyául”. A pointerhez szükségeltetik némi vizslás vagy más kutyás előélet. A kontinentális vizslák nyugodtabbak, komplexebb munkára használhatóbbak. Az angol fajtákat a lövés előtti munkára találták ki.

Benával szerencsém volt, született apportos. Kölyökkora óta, ha talált valamilyen állatot, azt hozta. Macskát, rókát, mindent. Kézbe viszont nem adja, A vizsla világbajnokságon nem is az átadást pontozzák, az eredményesség a fő, hogy odakerüljön a lőtt vad a gazdához.

– A vizet is szereti?
– Igen, bár az úszás-tudományát fejleszteni kellett. A hátsó lábait nem használta, aztán sokat úsztattam és rájött, gyorsabb, ha négy lábbal dolgozik.

Bena hozzám is jön simogatásért. Végigdögönyözöm izmos fehér-sárga testét, amikor is cipzárszerű varrásnyomhoz ér a kezem a jobb hátsó combján.

– Eltört a lába tavaly – mondja Zsolt. – Budapestre mentem, a kennelben hagytam Benát. Amikor jöttek a tagok a vadászházhoz, már kint találták a kutyát az udvaron, törött lábbal. Nem tudom, mi történhetett vele. Megműtötték, lábadozott egy ideig és ősszel már a világbajnokságon, másfélévesen a hetedik lett. Megjegyzem, annyira fiatal volt a mezőnyben, hogy a 48 versenytársa közül a legfiatalabb is legalább hároméves volt.

– Mennyit gyakorolt vele?

– Minden másnap gyakoroltunk a vadászterületen. A field trialokon is, itt is negyedóra egy futam. Tizenöt percig vágtázva keresnie kell. Ha két kutyának azonos a teljesítménye, barage-t (holtversenyt) hirdetnek és összevetik őket újra: nem a vadállás minőségét, hanem azt nézik, hogy milyen gyors, milyen szélesen keres. Két kutya fut párban, általában az nyer, aki előbb talál vadat. És az talál előbb, aki messzebb megy és gyorsabban keres.

A kutyák nyugtalankodnak, ideje a sétának és hogy megnézzem, hogyan is edz a VB-re a pointer lány. Rohangászásuk közben feltűnik, hogy Bena a hóban nyomot követ.

– Biztos macska volt – jegyzi meg Zsolt.

– Képes lenne mindenes vizslamunkát is végezni?

– Szerintem igen, de nem látom értelmét. Sebzett vad keresésére itt vannak a tacskók, a magyar vizsla. Nem akarom, hogy Bena testi kontaktusba kerüljön élő vaddal, rontaná a vad előtti fegyelmét, ami a legfontosabb szempont a világbajnokságon.

Fegyelmezettnek kell maradnia a versenyen, feküdnie a vadkelésnél. Sokat gyakoroltunk a VB előtt házinyúllal. A házinyulaim nem félnek a kutyától, csak ugranak párat, majd megállnak. A nyúlugrásra – sípra droppolást akár alkalmanként ötvenszer is gyakorolhatjuk egymás után.

A futkározás után jön a munka: a kacsák között jól lehet gyakorolni a vadmegállást és az utána húzást. Mutasd – mondja Zsolt Benának, hogy megállítsa a fénykép kedvéért.

– Japán fürjet is szoktam tartani, kicsi madár, ezért gyenge a szaga, összpontosításra szoktatja kutyát. Kiviszem a fürjet a mezőre, van egy zsinór a lábán, én tudom, hol van, pár métert tud csak repülni, elcsökevényesedtek a repülő izmai a háziasítás során. Őket keresi gyakorlásképpen Bena.

– A vadászaton nem megy túl messzire?

– Van olyan intelligens, hogy felismerje: ha harminc méterre totyognak a fácánok, addig keres. Ha van tere, messzebb megy. Nyolchónapos korában részt vettünk egy nagyterítékű fácánvadászaton Dunavarsányban, szépen hordta sorban a lelőtt fácánokat, nem zavarodott össze. Itt nálunk nincs akkora vadbőség.

– Maximálisan teljesített Bena a világbajnokságon?

– Az első futamban, a nagy fűben nem ment olyan jól, pattogott, hogy lásson. Aztán a második napon, a tarlón negyven méterrel messzebb ment az egyébként igen jól teljesítő angol szetternél, együtt fordultak balra, csak ő távolabb. Az idén Dániában lesz a világbajnokság, remélem, a magyar csapat tavalyi kiváló eredménye ösztönzi majd a szponzorokat, hogy ezen is részt vehessünk. Várjuk az előzetes tájékoztatót, milyen vadászterületen lesznek a futamok, hogy fel tudjunk készülni.

A kacsák állása után a műnyúl apportírozásban kell Benának jeleskednie. Tényleg szívesen szalad és hordja, de a szabályos átadás helyett a gazdája elé pottyantja.

– Lesz az idén az átadással még munkám – hümmög a vizslavezető, de ahogy a pointert és gazdáját elnézem, ez is sikerülni fog.

K. Gyurkó Rita