hogy ne legyen neveletleneb(b)…

Jump to content

Additional information

kgyurkórita megjelent kutyás írásai

nevelgető blog

neveletlen blogtémák


a jószándékú kutyatolvaj

Nemzetközi Kutya Magazin,  2011. 02.

Kutyuska bandukol az utcán. Csapzott, sovány, éhes. Kukáról kukára jár, padon ülő emberek elé áll kérő szemekkel. Jajj, szegény – mondom, és némi párizsival megfogom, hazaviszem, kifürdetem, megetetem. Hálával néz rám. Megtartom, otthont adok neki – döntöm el, s így leszek, tudatlanul, állatbarátból kutyatolvajjá.

Az utcán bandukoló eb ugyanis nem szabad préda. Nem kidobott jószág, akit meg kell menteni, és a menhelyi honlapokon sírásra indító sztorit fabrikálhatunk köré. Lehet, hogy a kutyuska, bár nem áll jogában, megy valahova. Lehet, önmagát sétáltatja, s ha hagyja is magát megfogni, igénybeveszi a felajánlott fürdési, evési, alvási szolgáltatásodat, de reggel odébbáll. Lehet, nem tudja, hova megy, lehet, elveszett, lehet, menne, de nem talál haza. De ettől még nem mondhatod rá, hogy kidobott, hogy gazdátlan. Nem teheted meg, hogy megfogtad, tied, megtartod. Mert kutyatolvajjá leszel.

Egy közösségi oldal üzenőfalain ment végig nem olyan rég a kétségbeesett kereső levél: Monor előtt, a vasúti megálló melletti Hosszúberek nevű pici településről elveszett egy eb. Az állatka, jó vidéki szokásként, kijárt sétálni, és még látták, hogy a tanyasor mellett elmenő négyes főúton megállt egy autó és felvette a kutyát. A jószándékú ismeretlen nem megmentette a kedvencet, hanem ellopta. Annak esélye, hogy a gazda megtalálja, kevés, ha chipezve van, akkor sem biztos. Mert ki keres ma vidéken egy keverékben chipet.

Erdélyi kopós ismerőseim fordultak hozzám a minap egy kérdéssel, nem veszett-e el véletlenül kopó szukám a tanyám körzetében 2009 nyarán. De igen, örültem meg, azóta is keresem Lírát, chipes, tetovált, valaki talán befogadta?  Sajnos, kiderült, nem az én elveszett kedvencem került meg. Másé. A chip alapján lett meg a tulajdonosa. Most. Másfél év után jutott eszébe befogadójának, talán mégsem gazdátlan jószág…

Megkerestek Egerből is valamikor, hogy fedeztetnék a kopó szukájukat. Kiderült, nincs törzskönyve. Ugyanis találták jó pár éve. Tetovált ugyan, de nem kiolvasható a szám. Keresték is a gazdáját: Egerben szóltak a jegyzőnek, és ki is plakátolták. De a gazda nem jelentkezett, ezért ők a kutyát megtartották…

A kontinentális jogban a kutya dolog, nem önálló akarattal rendelkező lény, és nincs eszmei értéke -mondta 2008-ban a Kutyaviselkedés-terápia Konferencián tartott előadásában Dr. Gerencsér Ferenc állatorvos, ügyvéd. – Akinek tulajdonában vagy birtokában van, az felel érte. Nincs szabály arra, mi a jogi álláspont abban az esetben, ha a kutya tőlem megszökött, és két nap múlva valahol csinál valami problémát. Egyedi jelölés nélküli kutya esetén a tanúk szerepe értékelődik fel, a két szomszéd vallomása bizonyítja a tulajdonjogot, így kár esetén a felelősséget is. Ha az eb embert mar, gazdája által okozott testi sértésnek minősül.

A Polgári Törvénykönyv tulajdonról, a gazdátlan javak elsajátításáról szóló részben a 129 § (1) bekezdése kimondja: ha valaki feltehetően más tulajdonában lévő dolgot talál, és annak tulajdonjogára igényt tart, megszerzi a tulajdonjogot, ha a) mindent megtett, amit a jogszabály annak érdekében ír elő, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakaphassa, és b) a tulajdonos a találástól számított egy éven belül a dologért nem jelentkezett.

Sajnos, ma a magyar jogszabályok konkrétan nem mondják meg, mit kell tegyen egy állatbarát, ha kutyát „talál”.

Feltételezhetjük talán állampolgárainkról, hogy tisztában van azzal, a kutyák nem az árokparton teremnek, mint a papsajt. Legtöbbször születni sem ott születnek, és ha képes egy eb egy emberrel, a befogadóval kommunikálni, az azt jelenti, emberre szocializálódott, vagyis volt gazdája. Aki, ha nem mondott le róla hivatalosan valamely állatok befogadására specializálódott intézményben, akkor jelen pillanatban is, még ha nincs is birtokában, a kutya, vagyis a PTK. szerinti „dolog” jogos tulajdonosa.

A kutyát, mint tulajdont, ha érték -forintban, mint nem egy pedigrés jószág, vagy lelkileg, mint a családunk tagja- megjelöljük. A marhára bélyeget ütnek, a kutyát tetoválják vagy chipezik. Egy ebről feltételezhetjük, még ha most szakadt és sovány is, valaha valaki szerette, ezért jelölte.

Persze, ha minden utcán járkáló kutyára állatvédő módra ráakasztjuk a kidobott jelzőt, azáltal a gazdakeresés jogi követelményeitől próbáljuk mentesíteni magunkat, bizonyítanunk kell a kidobást. Amit nem egyszerű, még akkor sem, ha tanúk vannak rá. Mert ha az én kocsimból a földút szélén kiszállnak a kopóim, hogy fussanak egyet az autó mellett, s az egyik elmegy egy macskanyomon, és nem jön vissza, akkor sem állíthatja senki, aki látja az akciót, hogy én „kitettem” a kutyáimat az autóból. Hát ha még nem is látta!

Ha egy gazda nélkül sétálgató ebet az utcán megfogok, okkal feltételezhetem, van rajta jel. Tetoválást kereshetek rajta. A tetoválás lehet az eb fülében vagy a haskorcában. Ha fürdetés után találok olyasmit, még ha nem is minden számot tudok rajta kiolvasni, akkor is a fajkutyák törzskönyvi nyilvántartását vezető Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületéhez kell, hogy forduljak Budapesten. Mint ahogy fordul remélhetőleg a fajkutya tulajdonosa is, ha elbitangolt jószágát keresi. Ha nem találok tetoválást, vagy meg sem nézem, mert nem ismerem fel a fajtát, vagy nem tudom, hol keressem a tetovált kutyák nyilvántartását, akkor állatorvos segítségét kell kérjem. És állatorvosi vizit mindenféleképp kell, hiszen feltételezhetem azt is, chip is lehet az állatban, annak leolvasására pedig az állatorvosnak van eszköze.

Ha a kutyatartás szabályai felől közelítjük a dolgot, a befogadott ebet a szerint is minél előbb állatorvoshoz kell vinni, mert akinek birtokában van, az felel harapás esetén. Kutyát az 164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet szerint veszettség ellen vakcinázni kell. Ez a rendelet szabályozza azt is, hogy aki kóbor húsevő állatok befogásával foglalkozik, vagy jogszabály arra kötelezi, az a 15 napnyi karanténozás alatt köteles minden eszközzel a gazdát megkeresni. 15 nap után azonban a kutya eladható, elajándékozató vagy elaltatható – menhely és önkormányzat megbízta gyepmesteri telep saját szabályaitól függően.

Egy utcán kóborló „kivert kutyát” ha megfogok és hazaviszek, és nem adom le a helyi sintérnek vagy állatotthonnak, akkor sokszor az állatorvosomon múlik,  tud-e, akar-e a kutya tulajdonosának megtalálásában segíteni. Tudja-e, megmondja-e, hol keressem egy tetovált fajkutya gazdáját, ha az nincs chipezve is.

2010. július elsejétől a kedvencek tartásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Kormányrendelet kötelezővé teszi a gazdaváltás előtt, még ha ajándékba adom is, a kutya mikrochipes jelölését. A menhelyek, állatotthonok, sintérek már csak jelölt kutyákat adhatnak gazdához, természetesen a költségek megtérítéséért cserébe.

Egyre több önkormányzat teszi kötelezővé, így Budapesten Erzsébetváros és Kőbánya, hogy a területükön lakó ebek elektronikusan jelölve legyenek. Egyre nagyobb az esélye így, hogy egy utcán kóborló kutyuska, akár keverék, akár fajkutya, már nem csak tetoválva, hanem chipezve is van. De még legalább tíz évig élnek gazdájuknál, és vesznek el sajnos jelöletlen kutyák.

Kutyuska bandukol az utcán. Csapzott, sovány, éhes. Kukáról kukára jár, padon ülő emberek elé áll kérő szemekkel. Jajj, szegény – mondom, és némi párizsival megfogom, hazaviszem, kifürdetem, megetetem.

Nem akarok jószándékú kutyatolvajjá válni. Ha nincs kedvem, lehetőségem, anyagi eszközöm, hogy ideiglenes befogadóvá váljak, akkor leadhatom az ebet az erre megfelelő helyeken, gyepmesteri telepen vagy menhelyen. Sajnos, egyre több ilyen intézmény nem fogad „csak úgy”, mert nincs helye, vagy az önkormányzat nem tudja miből finanszírozni a költségeket. De költségtérítésért szinte mindenhol, és Budapesten az Illatos úti Ebrendészeti Telep Budapest területéről ingyen fogad kóbor és nem kívánt kutyákat. Erre kötelezi őket az önkormányzat, és számukra még mindig olcsóbb megoldás, mint a kóborlókat nekik befogni…

Ha hazaviszem a kutyuskát, otthont adok neki, akkor nekem is jogszabály adta kötelességem a gazdáját minden eszközzel keresni. Tetovált kutya esetében nem csupán helyben plakátolva. Pár napon belül állatorvoshoz vive, hogy chipet ellenőriztessek, nem másfél év után, vagy a következő falusi köroltáskor. Egy chip sokszor nehezen megtalálható, így az én felelősségem, hogy ne csak odatartsa a kütyüt a doki, és kijelentse, nincs chip.

Kutyuska bandukol az utcán. Csapzott, sovány, éhes. Kukáról kukára jár, padon ülő emberek elé áll kérő szemekkel. Jajj, szegény – mondja valaki és némi párizsival megfogja, hazaviszi. Az én kutyám is lehet, akit mindenhol keresek, csak ott nem, ahol épp van.

Egy erdélyi kopó akár ötven-hatvan kilométerre elmegy egy vadnyomon, egy hajtásban, vagy rossz beidegződésében, ha nem tanult meg a saját nyomán visszamenni. Németjuhász keverék ült pár éve Ócsán a posta előtt, a Szent Ferenc Állatotthon befogadta, s jelölés hiányában csak a kutyus szerencsés csillagzatán múlott, hogy a honlapon a pesterzsébeti gazdák felismerték kedvencüket, aki 24 kilométerre keveredett el otthonától.

Ha kedvencem elveszett, nem lehet elég nagy körben keresni. Ha tetovált, és nem sajnáltam a pénz a nevemre íratni a pedigréjét, be kell jelentenem a MEOE-nek, bízva abban, hogy a megtaláló tudja, ott keresse a törzskönyves kutya eredeti gazdáját. Bízva abban, hogy az Egyesület kézírásos füzetében, az elveszett-nyilvántartásban az adminisztrátor megtalálja…De magára az elektronikus törzskönyv-lapra is jó lesz, ha feliratom… Ha nem írattam a nevemre, akkor a legelső dolgom a tenyésztőmnek szólni, az ő nevén van, ő jelentse be a kutya eltűnését. Őt fogják hívni, ha valahol megtalálják kedvencemet.

Fiatal kutya esetén már chipezve van márkás ebem. Én bele is tetováltatom a csípőszűréskor a számát a fülébe – mindjárt lássa a befogadó elveszéskor, nem keverék. De jó, ha ellenőrizem a kedvenc chipszámát a PETVETDATA adatbázisában, mert most derült ki, hogy az egyik chipes kutyám valahogy nincs benne a rendszerben. A MEOE az Aniveten keresztül intézi a kutyák jelölését, így az Anivetnél kell reklamáljak, vagy az állatorvosommal regisztráltatni az ebet újra az adatbázisban. A MEOE honlapján hozzáférhető a külföldi chipes adatbázis linkje, illetve az Állatrendőrség oldala is, ahova a talált és az elveszett kutyákat jelentik be.

Ki tudja, merre járó kedvencemnek elvileg van esélye, hogy meglegyen, ha jelölt és szerepel az adatbázisban. Akkor, ha magánszemély befogadója ellenőrizteti chipjét. Vagy legalább az állatorvos teszi ezt meg a következő köroltáson, ha Mari néni a karjára tekert láncra kötve új házőrzővel jelenik meg. Vajon előveszi a chipolvasót a hosszú sorban álló falusiak orra előtt a doki, ha Mari néni azt mondja a szép rottweilerre, hogy a Cézár fia?

Vajon van minőségbiztosítási dokumentációja az állatorvosnak, amelyben az olyan folyamatok leírása is szerepel pontról pontra, mint a veszettségoltás? Vagy szúrunk, írunk oltásit és kész?

Ha elveszett kedvencünk állatotthonba kerül, ha nincs is a telepnek chipolvasója, a rendszeresen látogató állatorvos talán leolvas. Mindenesetre a 3/2001. (II. 23.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet az állatotthon létesítésének engedélyét a működési szabályzat benyújtásához köti többek között, amelyben le kell írni az érkezett állatok ellátásának rendszerét, a gazdakeresés folyamatát, és ezt a kerületi hatósági állatorvos folyamatosan ellenőrzi. Talán már nem az a hozzáállás, mint már sajnos nem élő ismert állatvédő-állatotthon gazdától hallottam jó pár éve, hogy nem is nézik, van-e tetoválva a fajtiszta kutya, nem is jelentik le a MEOE-ben a számot, mert úgysincs átíratva a gazdára és a tenyésztő úgysem tudja, kinek adta el. És talán az állatorvosi ellenőrzés és az oltás a menhelyre került ebeknél nem úgy zajlik, mint zajlott pár éve egy ismert állatotthonban: heti tíz kutyát oltott a doki, azt a tízet, akit a takarítófiú előtte félórával meg bírt fogni… Így volt olyan kutya, aki sokszor, a megfoghatatlanok meg soha sem voltak oltva. Aztán olyan állatvédő szervezetről is mesélnek, ahol a nem olvasható tetoválással rendelkező pedigrés szukát előbb ivartalanítják, mint keresik előző gazdáját, nehogy „szaporítók kezébe kerüljön.”

Az állatotthonok eredeti gazdakeresési szisztémája talán chipes kutya esetén már nem hagy kivetnivalót maga után. Nem úgy az önkormányzatok fenntartotta gyepmesterei telepek, üdítő kivétel ebben az Illatos út.

A gyepmesteri telepek jogszabályi szabályozása eleve zűrös, és várat magára a kedvencekről szóló kormányrendelet beépítése a gyepmester jogait és kötelezettségét szabályozó országos jogszabályokba és helyi ebrendeletekbe.

A gyepmesteri telepekről a 41/1997. (V. 28.) FM rendelet az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról rendelkezik. E szerint gyepmester feladata a város utcáinak, tereinek, külső határának havonkénti bejárása, kóbor állatok és ebek befogása, amelyet kíméletesen kell végrehajtani, és a befogott állatoknak a gyepmesteri telepre szállítása, gondozása és a hatósági állatorvos utasítása szerinti megőrzése, – a polgármesteri hivatal határozatában megállapított tartási és ápolási költségek megtérítése után – a tulajdonosnak való kiadása, vagy a leölés utáni ártalmatlanná tétele.

Az állatvédők szerint ma már azonban egyre több a „normális” gyepmester, aki nem eladja vagy elaltatja a fajtiszta kutyákat, hanem a fajtamentőknek adja át. Mindenesetre a gyepmestert semmi sem kötelezi jelenleg a kutya chipjének leolvastatása vagy a tetoválás megnézése után az eredeti gazda MEOE-ben vagy a Petvetdatában való keresésére.

Például Dunakeszi Város Önkormányzata friss, 44/2009. (IX.10.) rendelete szerint a Dunakeszin oltott kutyák számára kötelező a helyben kiadott biléta viselése. „A közterületen található és védjegyet, egyedi azonosító jelet nem viselő ebet a gyepmester köteles befogni. A befogott ebet a tulajdonosa 14 napon belül kiválthatja a tartásból származó igazolható költségek megfizetését követően. A ki nem váltott ebekkel a gyepmester szabadon rendelkezhet.” Vagyis a nem helyi eben nem kell neki sem chipet, sem tetoválást ellenőriznie a szabály szerint, két hét után a PTK-val ellentétben azt csinál a kutyával, amit akar.

Kutyuska bandukol az utcán. Csapzott, sovány, éhes. Kukáról kukára jár, padon ülő emberek elé áll kérő szemekkel. Jajj, szegény – mondja valaki és némi párizsival megfogja, hazaviszi. Adja az ég, ne az én kutyám legyen. Az én kutyám sose hagyja magát megfogni, és bárhonnan jöjjön haza. Tíz év múlva hagyja csak magát, amikor minden kutya chipes lesz, és minden kóbor kutyában le is olvassák azt.