Folti kutya kettős élete

– családban és kóbor kutyafalkában Montenegróban

(a történet folytatásait az oldal alján nyíló linkeken találod)

Folti, akiről mesélek Nektek, egy fiatal balkáni kopó keverék szuka, akit falkatársával, Kicsivel együtt befogadtunk. Vagyis csak részben élnek velünk, napjaik egy részét falkatársaikkal töltik az utcán, ahol születtek.

Kucsera Irén vagyok, jelenleg Montenegróban (Crna Gora), egy kisvárosban élek. A férjem itt dolgozik és én elkísértem, hogy ne kelljen egyedül maradnom egy évig. Ez az ország a Balkán-félsziget mélyén fekszik, az egykori Jugoszlávia része volt. Rendkívül szép, ugyanakkor rendkívül elmaradott szeglete a világnak.

Nagyon magas hegyek között, szinte infrastruktúra nélkül élünk. Novembertől áprilisig nem lehet elhagyni a várost a hó meg a jég miatt. Döbbenetesen primitív minden. A lényeg : itt nincs olyan állatorvos, aki házikedvencekkel foglalkozna, mert nincsenek is házikedvencek, csak haszonállatok. Nem egy állatszerető nemzet.

A veszettség elleni oltóanyagot is DHL-lel hozattuk otthonról, mert az ittenit nem fogadja el az Unió és nem tudtuk volna megcsináltatni a nemzetközi útlevelet, hogy hazavihessük Foltit és Kicsit.

Aztán április első hetében MEGMÉRGEZTÉK a mi szeretett kutyafalkánk összes egyedét, Picurka és Mami kivételével !
Nincs szó, amivel ki tudnám fejezni az érzéseimet. Az összes könnyemet kisírtam, valamit végérvényesen és visszahozhatatlanul elvesztettem. A saját, falkából befogadott kutyáink egy hajszál híján úszták meg, egy szerencsés véletlen folytán kerülték el azt, amit a többiek nem …

 

1. rész: Hogyan lettünk kutyagazdik?