Hogyan lettünk kutyagazdik?

 

Kucsera Irén történetei Foltiról és a montenegrói kóbor kutyafalkáról

A KEZDETEK

Ez a történet arról szól, hogy lettünk kutyagazdik.

Előrebocsátom, hogy soha nem volt kutyánk. Denis (a komisz), férjem egy kis faluban nőtt fel, ahol minden háznál volt egy csahos. Anyósom állatszerető, sőt állatimádó, érző lélekként a házba is beengedte, családtagként kezelte az állatait. Nyilván ez a tény kellőképpen megalapozta férjem állatszeretetét.

Az én családomban katonás rend, fegyelem és főleg tisztaság uralkodott és ezt nem zavarhatta meg földi halandó, kiváltképpen nem egy eb. Szó se lehetett kutyáról.
A fővárosi, 3. emeleti 50 nm-nyi közös otthonunk nem tűnt megfelelő helyszínnek a kutyatartáshoz, de mindig álmodoztunk arról, hogy egyszer lesz  egy kertes házunk és …stb., stb.

Nem lett.

 

A kényszer úgy hozta, hogy Denis munkája miatt a Balkán – félsziget egyik kicsi országának, Montenegrónak lettünk a vendégei egy évre. Sok mindent elterveztünk, nagy kirándulások a magas hegyekbe, jó időben tengerpart, romantika, egyebek. Eddig még semmi nem jött be. Van itt minden, de romantika nagyon kevés. Gyönyörű táj, panoráma a hegycsúcsról. Kitűnő konyha.

Viszont : kibírhatatlan légszennyezettség, korom, állandó, köhögésre késztető szmog, oxigénhiány a városka térségében. Na meg mocsok, igénytelenség, szegénység és minden, ami ezzel jár.

Megérkezésünk estéjén párommal a város egyik neves étterme felé vettük utunkat. Együnk egy jót a helyi tradicionális konyha remekeiből. A főtér felé haladva észrevettük, ahogy egy kis kölyökkutya a hátsó lábait maga alá húzva, a mellső lábai segítségével a betonon csúszva kajáért könyörög a járókelőktől. Ilyet még sose láttunk. Megálltunk és figyelni kezdtük. Miközben a város polgárai esti promenádjukat töltötték a korzón, illatos falatkákat rágcsálva, a kutya nyüszögve koldult. Senki, egyetlenegy ember sem sajnálta meg. Kapott viszont egy emberes fejbekólintást egy vidám társaságtól, nehogy már elbízza magát a nagy jólétben.

Furcsa érzésem támadt, nem is a kutya, inkább az emberek miatt. Valami balsejtelem-szerű, rossz érzés. A kutyus vonyítva elszaladt, semmi komoly baja nem történt, nekem mégis nagyon fájt ez a jelenet. Az étvágyam is elment.

Hazafelé jövet, a vacsora maradványaival a kezünkben, próbáltuk megtalálni a kicsit, de nem volt sehol.

Az ammóniaszagú átjáróban viszont észrevettünk egy beagle-szerű kis gombócot, így hát övé lett a vacsi.

 

 

 

 

 

 

Attól a naptól fogva minden áldott és áldatlan este jóllakattuk ezt a kutyust. A korzó egyik közeli butikjának lábtörlőjén várt minket minden este. Evés után hozzánk csapódott és együtt mentünk csavarogni, felderíteni a titkos helyeket.