hogy ne legyen neveletleneb(b)…

Jump to content

Additional information

kgyurkórita megjelent kutyás írásai

nevelgető blog

neveletlen blogtémák


A harapdálós Vadász és a csakazértis lett erdélyi kopó kölykei

nov 2018
18

 

Vadász egy szép erdélyi kopó kan, kicsit furcsa gazdával. Ritka vérvonal egy szem kanja, így szerettem volna, ha kölykei lesznek valamelyik szukámtól. De Vadásztól félt a gazdi, sőt, elmesélte, vannak szituk, amikor Vadász odaharapott a kezéhez. Emiatt, vagy épp ezért, a Vadásszal való foglalkozás most, érett férfikorában, kimerült a kert dísznövényeinek levillanypásztorozásában, a szigorú hangon előadott behívásban a kennelből, amikor néha sétálni mentek, illetve a még szigorúbb helyére küldésben.

Amikor még pár éve, az első szukámat Vadászhoz vittem, kiderült, a tüzelő szuka is az a szitu, ahol Vadász jogot formál az akaratának fogakkal való érvényesítésére, amikor hozzá szeretnék érni vagy közel megyek. Engem is megpróbált megharapni, gazdit is. A szukát azonban nem akarta befedezni, csak körülötte ugrált, nyalogatta,de nem merte rátenni a lábát, valamiért félt tőle. A mesterséges megtermékenyítés lett volna a megoldás, ha Vadászhoz hozzá lehetett volna nyúlni. De nem lehetett. Annyira nem, hogy a gazda elbeszélése alapján az állatorvos kutyaőrjöngős rémálom…

Így amikor fél év múlva, a következő hozzá való szukánál ugyanez történt, felsejlett a megoldás, a szájkosár-tréning.

A szájkosár tréning nem más, mint a szájkosár használatának megszerettetése egy kutyával, jutalommal, vagyis pozitív megerősítéssel. Ugyanakkor ha rajta van egy jó kosár egy eben, akkor azzal szinte bármit meg tudsz csinálni, ami nem nagyon fáj neki, főleg uralási problémás, harapós, gazdira visszanyúlós kutyával. Egyfelől azért, mert nem félsz tőle, hogy haraphat, mert nem tud. És ha már nem félsz tőle, sokkal kevésbé fogja megpróbálni. És ha megpróbálná, ott van rajta a szájkosár, kiröhögöd. És mivel nem ért el eredményt a harapási kísérlettel, nincs a harapásnak pozitív megerősítése. Többször ezt a gyakorlatot megismételve, le lehet szoktatni a hülyeségről a kutyát.

Legelőször, amikor ezt a tréninget az én kiképző mesterem javasolta, azt hittem, majd a kutya tudni fogja, van-e rajta szájkosár, és akkor nem is próbálkozik, ha meg nincs rajta, akkor igen. De ezt a kutyák pár százaléka tudja csak a százból, tehát a legtöbb harapdálós ebnél ez a módszer eredményes lehet.

Egyfelől örül, hiszen kaját kap a szájkosárhoz, csinálhat valamit, aminek örülünk és jutalmazzuk. Másfelől egy cselekvés-sorban rendeződnek a viszonyai, tudni fogja, mit szabad és mit nem, tehát stabilizálódik a nagy valószínűséggel összekavart élete, legalább egy ponton. Mert a visszanyúlós kutyák nagy része azért olyan, azért viselkedési problémás, mert nem tudja, mit szabad és mit nem, mert mindenért csak lecseszést kap, és nem mutatják meg számára, mi a helyes viselkedés.

Vadász is szegény, tartott a gazditól, azért is próbált sokszor védekezésképp a kényes helyzetekben harapni, hogy hagyják békén. Erre a gazdi elkapta a kezét, és általában ráhagyta a dolgot a kutyára, magyarul megerősítette benne a viselkedést.

Másnap jutifalival felszerelkezve meglátogattam Vadászt és családját. Legnagyobb megdöbbenésemre a kaja, vagyis a pozitív megerősítés a bizalmatlan kutyát élő vigyorrá változtatta. Vadász nem akart megharapni, lelkesen ült, feküdt és állt, és szakadatlanul vigyorgott. Persze kapta a falatokat rendesen, ha csinálta, amit kértem tőle.

Ekkor mesélte el a család, hogy a kutya fiatal korában a fiukkal járt kutyaiskolába, ezért tudja a pozíciókat, és ezért van begerjedve a jutira. De ők ezt a módszert sose alkalmazták.

Az eddig magához nyúlást nem engedő Vadász a falatokra megsimogathatóvá vált.

Ekkor kezdtem el a szájkosár tréninget, hiszen az a biztos, és nem baj, ha lesz egy használható eszköze a családnak, ha gond lesz a jövőben.

A szájkosár tréning első lépése, hogy úgy tartjuk a kosarat (én fémet használok), hogy bele tudja tenni a kutya a pofáját, de a rácson át bedugjuk az ív felől a jutifalit. Tulajdonképpen a kosárból kell elvegye, úgy, hogy beleteszi az orrát a kosárba. Aztán segíthetjük is, hogy feltesszük a kutya orrára a kosarat, majd a rácson keresztül kapja a jutit. A végén akkor kap csak jutit, ha fel is csatoltuk a szíjat, majd akkor, ha szépen áll az orrán a kosárral. Olyan szájkosár kell hozzá, amin be tudjuk tenni, át a rácson a falatot, illetve a kosárban ki tudja nyitni a száját azt lenyelni.

A szájkosarat így megszerető kutyával úgy tudjuk a viselkedési problémákat kezelni, hogy megfigyeljük, melyek azok a szituk, amikor a kutya harapni akar. Ezeket a szitukat meg tudjuk mesterségesen is teremteni, ki tudjuk provokálni, akkor, ha már a kutyán jutifalival felrakott szájkosár van. Így próbál a szituban harapni, de nem tud. És amikor lenyugszik, kapja a jutit a kosáron át, a jó viselkedésért.

Így értem el például sok éve a hozzányúlásra harapós Hargitai Ámonnál, hogy meg tudja tapogatni a kiállításon a bíró. De harapni próbált Ámon egy egyszerű spot-on rátevésére is. Így megkapta a kosarat, jutival, majd lefogtam, és megérintettem a spottal a hátát. Harapni próbált, nem sikerült. Lenyugodott, kapta az áll vezényszót, kapta a jutit. Érintés a spottal, már csak megrándult, kapta a jutit, ahogy megállt. Így rá tudtam tenni, igaz, kosárban, de gond nélkül. Utána gyakoroltam még kosár nélkül is, mint azt is, hogy idegenek tapogassák a futtatóban a kiállítás előtt, és kapta a jutit.

Minden olyan helyzetet, amikor a problémás kutya harapni próbál, egyszer el lehet tűrni. Nem tudtuk, hogy arra harap. Nem volt nálam kosár és juti, és nem tudtam elkerülni a szitut. DE kétszer tilos!!!

Kiképző mesterem persze egyszer se követi el, ő ugyanis hagyja magát megharapni, betolja a kutya szájába a kezét (sokszor erre úgy elcsodálkoznak, hogy nem is harapnak). De nekünk, sima trénereknek vagy egyszerű gazdiknak nincs ekkora lélekjelenlétünk, és elkapjuk reflexből a kezünket. Egyszer. De kétszer TILOS! Minél többször próbál harapni saját gazdára egy kutya, és eredményes lesz a viselkedése, annál nehezebb lesz róla leszoktatni. Tehát egy harapási kísérlet után már tudjuk, hogy arra harap, és ki tudjuk provokálni szájkosárban is, kezelésképp. Vagy el tudjuk kerülni azt a szitut, ha nincs nálunk szájkosár meg juti.

Potom egy óra alatt Vadász a szájkosárban is szépen állt, hagyta a tüzelő szuka mellett, hogy megfogjam, nem is akart harapni a szaporítóanyag levételekor. Nyertünk. Vadász is, mert jó érezte magát, én is, gazda is, mert elértük, amit szerettünk volna.

Gazdája azóta is emlegeti: sose gondolta volna, hogy a visszanyúlós, sokszor kezelhetetlen kutyája a jutalomfalatra parancsteljesítő és örülő automatává válik.

A tréningre két hónapra megszületett Vadász és Ritka erdélyi kopó első alma:)
Itt láthatjátok a kicsiket hét hetesen egy élő videón: https://www.facebook.com/neveletleneb/videos/198139124410087/

Vadász kiképzését azonban nem hagyjuk abba. Gond volt eddig, hogy autóba üljön, ezért az lesz a következő tréningje majd. És a nagy cél, hogy autóval, a szukáimmal eljöjjön velünk az állatorvoshoz diszplázia szűrésre, őrjöngés nélkül.

Kívánjatok sok sikert nekünk!


Your Comment

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>