Zeusz csak azt teszi, amit (egyébként normális) kutya-ösztönei tetetnek vele. Véd, ha veszélyt sejt, harap, ha úgy érzi, segítségre szorul gazdája, birtoka, vagyona, és támad, ha gyűlik benne tudat alatt a feszültség, a meg nem értett, ki nem fejezhető, ki nem tombolható, az evolúció és a tenyésztés által beleprogramozott, de hobbi-kutyaként, fajnak nem megfelelően tartva instabil lelki állapotot okozó, a külvilág iránti érzékenységből adódó stressz.
Olvasom, a harapások miatt felfüggesztett börtönt kapó Annácska kutyájára, Zeuszra a közigazgatás nem állatbarát, a magyar jogban az állatot dolognak tartó felfogásnak megfelelően kiirtás, altató injekció vár. A dolog lét nem teszi lehetővé Zeusz számára, hogy (szentségtörés, óh) a személyiségzavarban szenvedő emberekhez hasonlóan szakértő állatorvos, kiképző vizsgálata, kezelése után döntsenek sorsáról, arról, hogy képes-e megfelelően tartva, képezve, számára alkalmas gazdával, más emberek számára nem veszélyt jelentve élni. Nem. Elaltatjuk. Nincs kutya, nincs probléma, ugye? Ismerős mentalitás?
És Annácska beszerez majd, talán nem tudatosan, de agresszív kutyához alkalmatlan gazdaként, determináltan, újra túlpörgős kedvencet, amely állatból tutujgatva, nem kutyaként kezelve újabb személyiségzavaros, más emberekre veszélyes időzített bombát nevel?
Az ELTE Etológiai Tanszék tavaly nyári Canine Science Konferenciáján beszámolt az olasz Alexa Capra a menhelyre, veszélyes kutyaként, elkobozva kerülő harci kutyák személyiség-vizsgálatáról és arról, hogy azokat megfelelő, nem gyermekes családba helyezve normális, nem agresszív viselkedéssel terhelt életre lettek képesek, az ott is felmerülő megoldás, az elaltatás helyett.
Megoldás lehetne Magyarországon is, amelyben sok állatbarát gondolkodik, hogy az esetleg bevezetendő eb-regisztrációs díjból kedvezményt adjanak azoknak a gazdáknak, akik ivartalanítják nem tenyészminősítést szerzett ebüket, a nem kívánt keverék kölykök megszületését megelőzendő, vagy olyan vizsgát tesznek kedvencükkel, amely bizonyítottan társadalombaráttá teszi ebüket, például a mentő és segítőkutya-vizsga, vagy a hobbikutyák régen engedelmesnek nevezett, ma kísérőkutya-vizsgának hívott több hónapos gyakorlással letehető minősítése. De a közhiedelemmel ellentétben az őrzésre képzett munkakutyák sem agresszívak ok nélkül, a munkakutya vizsgák fontos része a nem harapás, a kezelhetőség beépítése a kutya viselkedésébe.
Külföldön bevált megoldás az is, hogy a veszélyes, és őrző-védő fajtájú ebek tartását, a fegyverengedélyhez hasonlóan, engedélyhez kötik, amely feltétele a gazda megfelelő képzése, és a kutya tanítása, kezelhetőségi vizsgája. Mert sohasem a megfelelő módon, fizikai és lelki igényeit kielégítően tartott ebbel van a gond, hanem azzal, ha szükségei a mozgásra, munkára, foglalkozásra, gondolkodásra, küzdésre, társaságra nincsenek kielégítve, és a gazdának ezekről és magáról a kutyák viselkedéséről fogalma sincs. Ekkor válik kezelhetetlenné az eb, és bizony, veszélyessé.
Az altató injekció nem lehet viszont a viselkedés-terápia és a gazdiképzés eszköze, még olyan, dolognak tartott állatnál sem, mint a kutya. Ez ellentétes az állatvédelmi törvény szellemével.
Létezik más megoldás az emberre veszélyessé vált kutya veszélytelenné tételére, olyan megoldások sorozata, amely nem csak ezt az egy esetet oldaná meg mindenki számára elfogadható módon, hanem a helyzet bármikor, bárhol újra bekövetkezésését zárná ki. a fent már leírt külföldi szabályozásokhoz hasonló.
Mert ma bárki tarthat nem megfelelően, nem hozzáértő módon Magyarországon komoly munkát, foglalkozást igénylő ebet, a veszélyes ebekre vonatkozó szabályozás is csak az ivartalanítást, mint NEM viselkedési kontrollt és a kerítés minőségét írja elő.
Ami csupán egy társállat, bár általában biztonságosan elzárt, de vadállattá válását okozza.