hogy ne legyen neveletleneb(b)…

Jump to content

Additional information

kgyurkórita megjelent kutyás írásai

nevelgető blog

neveletlen blogtémák


Nincs időnk a kedvencünkre?

dec 2009
05


Rohanunk munkába, rohanunk pénzt keresni, kötelességeket teljesíteni, háztartás, gyerek, család, társ, idődet, figyelmedet követeli. Mókuskerékben vagy, ugye? Aztán még a kutya is…

Mintha csak direkt bosszantani akarna, akkor dugja oda a fejét, némi nyállal körítve, amikor a legszebb ruhádban vagy, akkor szalad ki a kapun, s nem akar bejönni, csaholja a szomszéd ebeket, mikor legjobban rohannál. Rág és ás, lassan már az jár a fejedben, elajándékozod…
Nem hiszed el,ugye, hogy az fog segíteni a saját életedben is, ha kedvencedre több figyelmet szorítasz?
Rexi szomszédasszonyom gyerekeinek kutyája. Nézi Erzsike néni, nézi, hogy fölviszem Alkonyt az Oduba, majd jövök, megyek, intézem dolgaimat, otthonhagyva a kopólányt. Nézi Erzsike néni, majd megkérdezi: nem ugat, ha egyedül hagyom?
-Mért ugatna?-válaszolok értetlenkedve- Alszik.
-A Rexi egyfolytában ugat, ha egyedül hagyják-így Erzsike néni.
-Alkony örül, ha alszik -mondom-, annyit futott, szaglászott…Rexivel nem mennek mozogni?
-Á, nem érnek rá, dolgoznak…Este, sötétben meg már nem sétálnak, nem biztonságos…
Kifogás, ugye, mindig van. Mindig tudok arra legalább tíz jó érvet találni, mért nem teszem. Pedig ha érvkeresés helyett megtenném, csak addig a tíz percig, amíg a feloldozás indokán, magamban, gondolkodom, mennyivel jobb lenne…
Emlékeztek még iskolás korotokra, a tízpercekre az udvaron, sokszor a hideg levegőn, amikor repült a labda, kidobóztatok, és alig lehetett benneteket utána az osztályterembe terelni? De a figyelmetek újra friss volt. Vagy napköziben, ebéd után? Mi Alsóvároson mindig kimentünk Etelka nénivel a Mátyás térre, télen is. Sétáltunk, mert állni fáztunk volna, de már a Gizi indította az érintőfogót, vagy a hintára álltunk, hajtottuk, s egy óra múlva üde és kicsípett arccal mennyivel könnyebben ment a lecke…
Ültettétek már gyereketeket egész délután a matek mellett, eredménytelenül? Pedig ha szigorúan csak egy órára, akár csak a házatok udvarán, labdázhatott volna előtte a haverokkal…Vagy betennéd a mosógépbe a ruhát, az elvan egyedül is, s elmennétek Rexivel, Buksival, Csucsukával gyerekestül félórára sétálni, s kiszellőzött fejjel neki a leckének, prezentációnak, mosogatásnak?
Beosztható lenne a családban a dolog, heti kétszer félórát ki tudna mindenki szorítani, az érvkeresés helyett, a mit vegyek ma fel helyett, a fáradtság miatti üresjáratok helyett.
Most is sétálok, mondhatod, ha nem kertben, hanem a lakásodban tartod a kedvenced. Ki kell vinned napi kétszer-háromszor egészségügyi okból.
Igen. Reggel van, alig bírsz magadhoz térni, felkaptad a ruhád, Berci, állj már nyugodtan, nem tudom rádcsatolni a pórázt, gyerünk, pisilj már, ne szaglássz, elkések, megöl a főnök…
Délután. Ne topogj, Berci, had vegyem már fel a cipőmet, ne húzz, boltba is kell menni, meg a futtatón ott lesz az a hülye fiatal kan, nem is megyünk arra…
Áruld el, kedves gazdi, te mit csinálsz kutyasétáltatás közben? Nem reggel, az tényleg rohanás…Délután. Vagy este, lefekvés előtt, amikor szellőzhetne a fejed, átjárna a jó levegő, csönd lenne körülötted, csak a főútról hallanád a kanyarodó teherkocsi váltóhangját, furcsán derengene a lámpa fényében a köd. Figyelhetnél magadra, Lédire, hozzáérhetnél selymes bundájához, ha ő is figyel rád, s ha nem azt tenné, megfordulnál, s mennél másfele, átvéve az irányítást. Azt a napi húsz percet rászánhatnád kettőtökre.
De nem kedvencünkre figyelünk. Kedvesünkkel kutyát sétáltatva, örülve, hogy azt a félórát is problémáink megvitatására szánhatjuk, a heti házimunka-beosztáson veszekszünk. Gyerekkel sétáltatunk, és szidjuk mint a bokrot, az újabb matekhármasáért. Egyedül megyünk, fejünkben főnök-utálat és munkaundoritisz kavarog, Cézár meg megy, amerre akar, ha unjuk, visszarántjuk…Vagy a futtatón Adonisz a lánykutyákat hajtja, mi meg az Évától meghallgatjuk Csillagocska újabb sántításának történetét. Van ennek értelme? Jó ez nekünk?
Csinálhatnánk másképpen is. Jó érzéssel. Az indulás előtt kilépve az aznapi rosszakból. Nagy levegőt venni, lezárva az eddigieket, új lapot nyitni érzéseinkben. Örömmel együtt lenni kedvencünkkel, nem rá is átvíve az előtte velünk történt szarságokat. A levegőre, a békére, a parkra, és kedvencünkre figyelve. Nem ráhagyva makacsságát, hanem aktívan irányítva a sétát, figyelmét magunkra terelve időnként, s az ő figyelméért hálából végigsimítva, kedvesen gügyögve, okos kutya. S ha kedvesünkkel, a gyerekkel is vagyunk, nézzük az embertárs szemét is, simítsuk az ő karját is végig, de ne most intézzük, amit muszáj, Most csak élvezzük, hogy együtt vagyunk. Jacky kutya is ránk fog figyelni, ha mi rá, ha nem mással van tele a fejünk, ha nem csak azért dobáljuk a labdáját, hogy addig se bennünket zaklasson.
A felmérőteszt adatlapon túli része kétszer félóra.
Ha megcsináltad, a Kapcsolatfejlesztő Alaptréning nem igényel plusz időt tőled a napi sétán kívül. A napi sétát kell rászánd magadra és kedvencedre, félre kell tedd akkor a napi zűrjeidet. Lelkeddel ott kell légy kettőtökkel, élvezni, és naponta séta közben megcsinálni egy-egy kapcsolatfejlesztő gyakorlatot, s sétálni tovább.
Tudom, lehetetlen. Ki kell lépj az eddigi rossz rutinodból. Óriási és talán reménytelen erőfeszítés.

TIPPEK AZ IDŐMEGTAKARÍTÁSRA

1. Ne gondolkozz. Menj. A mosogatás és a portörlés is várhat félórát, neked is jár a mozgás, a jó levegő öröme, és kedvencednek is. Jobb kedvvel hamarabb végzel mindent utána.
2. Úgyis ki kell vidd. Akkor foglalkozz vele, örülj, ha rád figyel, simogasd, jutalmazd, irányítsd, ha nem azt akarja. Várd és követeld tőle a figyelmet, cserébe a tiedért.
3. Örülj, hogy együtt vagytok, minden szar ellenére szeretitek egymást, minden nehézség ellenére még vagytok egymásnak. S ne a más miatti bosszankodással rontsátok el a kevésnyi együttlét örömét.
4. Ne csak álmodozz. Ne csak belekezdj dolgokba. Mennyi félbehagyott feladat van, ami nyomaszt, ugye? Az egyik kedves vezetői tanácsadóm, Piroska Gyula azt tanítja, hogy a be nem fejezett dolgok, a lezáratlan akcióciklusok veszik az a tettektől az energiádat. Fejezd be, amit megtehetsz. Ha ma nem, jelöld ki, írd fel, mikor lesz rá lehetőséged, s akkor tedd. De ne hurcolj a fejedben, lelkedben “jajj, még ezt is meg kell csinálnom” nemszeretem dolgokat, mert ezek okozzák rossz érzéseidet, veszik el ezek a gondolatok az erődet a tényleges tettektől. Csináld meg, amit ma megtehetsz. Döntsd el, tedd meg. A sétát is, a figyelmet is akkor kedvencedre.
5. Csinálj rutint, feladatot az együttlétből, a sétából. Jelölj ki rá naponta, kétnaponta fix félórát. Írd ki az asztalodra, hűtőajtóra. És tartsd be, mint a munkaidőt. Legyél szigorú magatokhoz, menj kutyáddal, és érezd magad boldognak közben. Megengedheted magadnak. Adj cserébe mást, például adj le valami kevésbé fontos hülyeségedből, például a női magazint olvasd kevesebbet, ne böngéssz, ne ragadj az interneten félóránál tovább. Óra, szigorúság magadhoz a tökölésben. Cserébe jó levegő, mozgás, elégedettség magaddal, egyre többet rád figyelő kedvenc.

Na?


2 hozzászólás

  1. # Sántik Lászlóné Ági on november 23rd, 2009

    Kedves Rita!
    Igazad van, én ezt pont így csinálom. Cserébe naponta feltöltődik a lelkem. Máskor féltem a sötéttől. Most örülök, hogy sötétben nem történik semmi. Nem támadnak rám. Csak a csönd, a levelek súgása a szélben, az avar zörgése hallatszik. Megnyugszik a szemem (tudod a számítógép). Sokszor du. csak fél ötkor tudunk kimenni. A szomszéd kutya is jön velünk. De az a boldogság, amit produkálnak engem is átjár. Ez azóta van, amióta megtanultam figyelni az érzéseimre.
    Persze gondom is van, amit a kapcsolatfelmérőben fogok kérdezni tőled. Ígérem minél hamarabb befejezem.
    Üdvözlettel: Sántikné Ági

  2. # Lascu Constantin on március 5th, 2010

    Jól van, Rita, okoskodjál, igazad van. Hát ugye, milyen jó érzést, ha a kutyus rád figyel, örömmel teljesíti a parancsokat?
    Mondanám még pár dolog: Szerintem nagyon fontos, ha a kutya érzi hogy bízol benne. Azt akarok mondani, hogy bizonyos értelemben szabadságot kell adni neki, engedni az adott területen futni, szaglászni, megjelölni úgy, hogy közben NE érezzen hogy “csak most, csak itt”, szabad neki. Ahogy kérjük tőle feltétel nélkül bizalom, adhatjuk neki a bizalmunkat. Persze, határok közt.
    Remetének van egy szokása: ha már jól lakott, kedve támad játszani. Nekem nem mindig van pont akkor, vagy egyszerűén nincs pont akkor időm. A megoldás? Egy perce lengetem neki a kedvenc összecsomózott pólót, majd hagyom, rágyón meg! Ez mindig bevált eddig. S nem sokára lefekszik.
    Már csak egy bajom van vele: Reggelente jön felébreszteni, télen 4-5 óra felé, nyáron 2-4 óra között. nem durván, nem követelő, csak túl szeretetből. Szagol, puszil, örül nekem, de hát felébreszt.


Your Comment

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>