Nemzetközi Kutya Magazin, 2011. 11.
Nemzeti Kincseink
A tizedik magyar kutyafajta,
a zsemlesárga erdélyi kopó
Rövid története, standardleírása és megmentésének küzdelmes históriája egy pár mondatban
1. rész
A hegyeken tavaszi szél dübörög, friss, viharos, éles fények és árnyékok körülöttem.
Reggel van, mellettem Glenn Miller zenéje szól, idézem az eseményeket. Az erdélyi kopóról megjelent írásaim lelkületét követve szóljon ez a történet a zsemlesárga erdélyi kopó régmúltból ébredő történetéről.
Ha most a kedves olvasó kizárólag tudományos, statisztikai kimutatásokkal teli beszámolót vár e fajtáról, csalódni fog. Hiszen a zsemlesárga erdélyi kopó újraélesztése maga a hittel és akarattal teli küzdelem históriája, melyet kitartást és erőt adva kísér végig a fajta szeretete és a szenvedély. E régi magyar fajtánk felébresztésének útja szinte a „fata morgana”- ban zajló, alig hihető eseménysorozat húsz éve tartó folyama. Ez a küzdelem már-már az alkotótevékenység átélésével, tanulságaival érleli, gazdagítja mindazok személyiségét akik a zsemlesárga erdélyi kopó életben tartásáért 1990-ben indított munkámhoz kapcsolódtak, és folyamatosan kapcsolódnak.
Életben tartás… Igen, talán ez a legpontosabb meghatározása e tevékenységnek, hiszen mint alkotó ember, napra nap megélem, és ha e történetre gondolok is, érvényes a meglátásom. Mégpedig, hogy az időt álló, örökérvényű és értékű alkotások megszületésének egyik záloga a tehetségesség mellett az, ha az alkotó képes eljutni a felismerésig: a témát észrevenni és nem kitalálni érdemes és lehetséges csak.
Így indult: „Mindenki azt mondta, hogy lehetetlen, jött valaki, aki ezt nem tudta és megcsinálta” – szól a mondás.
A zsemlesárga erdélyi kopó XX.-XXI. századi története igazolja újra, hogy a hittel és akarattal szemben nincs lehetetlen.
Az ősi, nemes magyar kutyafajta az erdélyi kopó zsemlesárga fajtaváltozata, a kutatások alapján történetét és használatát tekintve egyazon tőről ered, így azonos múlttal bír és hasonló a használati értéke fekete-cser fajtatársával. Első ismert írásos dokumentumot a Magyar Oklevéltár őriz az 1200-as évekből. Első ismert, képes ábrázolásai pedig a Képes Krónika és a Történelmi Magyarország Árva Vára vadászterme. Itt a színben jól megkülönböztethető két fajtaváltozat agarakkal, solymászokkal együtt jelenik meg egy budai festőmesterek kezei által alkotott, klasszikus magyar stílusú vadászatot ábrázoló freskón.
Az erdélyi kopó a magyar kultúrtörténet és vadászati kultúra szerves része. A magyar királyi, fejedelmi és főúri udvarok jól megszokott lakója, kedvelt vadászkutyája volt, ahol valóságos versengést folytattak tenyésztésében. A jóvérű, szép kis erdélyi kopók értékes ajándékként gyakran diplomáciai szerepre is szert tettek. Így a fajta története az évszázadok során szorosan összefonódott a történelemmel, különösen a magyar nemesség sorsával.
A zsemlesárga erdélyi kopó mentése, eredeti küllemének megőrzése szempontjából a számtalan dokumentum mellett kiemelkedő jelentőségű a Mezőkövesdi Újfalvi Sándor székely nemest, országgyűlési képviselőt ábrázoló festmény a XIX. századból. E képen igen szép és jó típusú fekete-cser és zsemlesárga erdélyi kopókat láthatunk. A két változatot rendszerint együtt tartották és használták, erről tanúskodik Tornaljai István kopóiról a XX. században készült, még fekete-fehér kép is.
A történelem viharai e régi magyar fajta mindkét változatát szinte kihalásra ítélték. Mentésük a hatvanas évek elején nagy erőkkel indult el Magyarországon, majd a történelmi Magyarország utódállamaiban maradt populációk részeiből önálló fajták kitenyésztésére folytak kísérletek. Az erdélyi kopó első, Dr. Fodor Tamás által alkotott, nemzetközileg jegyzett 241/A standard 1968-ból való. Ez a standard a fekete-cser fajtaváltozat részletes leírása mellett tartalmazza a zsemlesárga fajtaváltozatot. A kilencvenes évek elejére a zsemlesárga erdélyi kopót kihaltnak gondolták, holott e színváltozat egyedei – recesszíven öröklődve – rendszeresen születtek egymástól különböző vérvonalú, zárt ősi sorral bíró erdélyi kopó szülőktől az almokban. Ám a kis zsemlesárga kopókat – a tenyésztők saját elmondása alapján – érthetetlen módon több évtizedig rendszeresen szelektálták!
1990-ben indult magán kezdeményezésben a szerző kutatóútja és munkája, amelynek célja az erdélyi kopó teljes erdélyi és magyarországi állományának felmérése, ezzel párhuzamosan a még meglévő valamennyi régi, tiszta vérvonal mentése, továbbtenyésztése. A kezdeményezés a zsemlesárga erdélyi kopót is felkarolta. E fajtaváltozat mentése szem- pontjából átütő eredményként 1993-ban Magyarországon a Corvus, Erdélyben a Brucla kennelben zsemlesárga erdélyi kopó szülőpároktól megszülettek az első homogén zsemlesárga almok. 1994-ben a magyar fajták standardmódosító ülésén a szerző ott felsorakoztatott dokumentációja, valamint egy élő egyed bemutatása után a legmagasabb szakmai grémium teljes joggal elismerte e fajtaváltozat meglétét. Az ülés kinyilatkoztatta, hogy annak megőrzését és a mentési munkákat a legmesszebbmenőkig támogatja. Így az 1994-ben módosított erdélyi kopó standard a zsemlesárga erdélyi kopó részletesebb leírásával bővült. Ekkor véglegesült e fajta nevének meghatározása is.
A zsemlesárga erdélyi kopók, akiket együtt bíráltak a feketékkel, igen jól vizsgáztak mind küllemi kiállításokon (MEOE FCI Világkiállítás reserve CAC, év legeredményesebb kopója, több CACIB, stb.), mind munkaversenyeken (hat hónaposan vércsapa és vaddisznó- hajtás első díj, stb.). Ekkor a zsemlesárga erdélyi kopó hivatalos, FCI-MEOE által nyilvántartott származási lappal – MET EK – és nemzetközileg visszaigazolt eredményekkel rendelkező fajta.
2000-ben az FCI standardok egységes formába öntésekor e fajtaváltozat leírása, annak önálló standardizálása helyett adminisztratíve megsemmisült, és az egyedek törzskönyvezése leállt. Ám e kopókat, felbecsülhetetlen értéküket tudva már nem szelektálták. A fajta igen kis számú megszállottja, szerelmese továbbtenyésztette a zsemlesárga erdélyi kopót. E szakszerű és összehangolt tenyésztői munka során, az 1990-ben indult mentési munka lelkületéből erőt merítve e sorok szerzője részletes tényfeltáró levélben fordult a MEOE Küllembírói Testülete Elnökéhez, a magyar kinológia nemzetközi képviselőjéhez a zsemlesárga erdélyi kopó felélesztése, „revitalizációja”, hazai és nemzetközi elismertségének helyreállítása érdekében. E kapcsolatfelvétel eredménye többek között egy máig tartó hosszú tárgyalás és egyeztetés sorozat.
2009 februárjában a teljes dokumentációs és archív anyag, valamint két évtizedes tenyésztési tapasztalat és az 1994 évi saját, bővebb fajtaleírása alapján e sorok szerzője elkészítette az első önálló, részletes zsemlesárga erdélyi kopó standardot, annak magyarázatával bővítve, majd az egyeztetési folyamat részeként a Küllembírói Testület Elnöke támogatásával és a legmagasabb szakmai lektorációval ellátva a MEOE Elnöksége előtt hivatalos hazai és nemzetközi bejegyzésre átadta azt a Küllembírói Testület elnökének. 2010-ben e fajtastandard és a fajta teljes körű, hatékony, szakszerű, nemzetközi szintű érdemi érdekképviselete céljából megalakult az Erdélyi Kopó Egyesület, mely kölcsönös igény alapján a MEOE-val szerződéses viszonyra, együttműködésre törekszik. A 2010. december 6-i MEOE elnökségi ülésen teljes egyetértésben megtörtént a fentiek elismerése és az első érdemi lépések.
FCI MEOE küllembíró
a Corvus kennel tulajdonosa
Erdélyi Kopó Egyesület Elnöke
A szerző minden jogot fenntart!
# Tokes Lorant on december 27th, 2011
Hogy ujra csak a arnyas oldalat mondjam…: sem a Kepes Kronika sem pedig az Arva vari “festmeny” nem bizonyitja a kopok (zsemlek stb.) letezeset. Arva varanak festmenyei hamisitvanyok, egy historizalo mukedvelo “kozepkori freskoi”. Igaz, ez nemreg derult ki. En nem hivatkoznek erre a “freskora”. Ujfalvi Sandor pedig nem volt szekely nemes, hanem egy magyar varmegyei grof. Tovabba semmi nem bizonyitja a zsemlesarga elnevezes multjat…Ez egy kitalalt megnevezese egy uj fajtanak, mikozben az igazi rovidlabu voros kopok most halnak ki szemunk lattara. Attol fuggetlenul mindenki azt ir es mond amit akar, higgye el az aki akarja…en nem. Nem fajtamentesnek, hanem fajta szuletesnek vagyunk tanui.
SICULUS Kennel
# Siculus on január 2nd, 2012
Czynk Ede ornitológus leírása a vörös erdélyi kopóról a 19. század végén: “A fekete kopó mellett ugyanolyan nagy számban tenyésztenek egy színváltozatot, amelyben a vörösbarna szín uralkodik világos jegyekkel és többnyire kisebb-nagyobb fehér mellfolttal. Mindkét típusnál, a fekete és a vörös kopónál is gyakran előfordulnak a tiszta fehér mancsok. A hegyekben, főleg zergevadászatokon általában ezeket a kis „vörös” kutyákat használják.”
# Diana Mikó on január 2nd, 2012
Kedves Lóránt
Köszönöm hozzászólásait!
Válaszul:
Az Árvai freskók ékes példázói a Zsemlesárga erdélyi kopó ősi magyar vadászkutya fajtánk -mely azonos az ön által emlegetett fajtával-létének.
# Diana Mikó on január 2nd, 2012
Csak úgy mint a magyar Képes Krónika miniatúrái és az Ujfalvy Sándorról -aki székely volt a székelyek között- vadászaton ábrázolt alkotás is!
# Diana Mikó on január 2nd, 2012
Czynk Ede erdélyi szász emberként, nagyrabecsült írásokat hagyott az utókorra többek között az erdélyi kopó magyar vadászkutyákról is. Ahol maga is többféle behatároló jelzőt használ a Zsemlesárga erdélyi kopóra. Neves utódaihoz hasonlóan.
# Diana Mikó on január 2nd, 2012
Tekintve -ahogyan ezt már a fentihez hasonló stilusban fogalmazott megnyilvánulásaira érdeklődéseire az elmúlt idö során többször, részletesen és ( miután tudomásom szerint Önnél a talán megörökölt szép nevű Siculus tenyészetben nem lakott mégkevésbé nem született ilyen kutya) türelmesen leírtam-, hogy az Erdélyi kopónk e fajtaváltozata a sárga színtartomány ároyalatait mutatja igen gyakran tűzéssel, és ..-folyt-
# Diana Mikó on január 2nd, 2012
nem kifejezetten rövidlábú arányokkal ezért rendkívül jó és követendő a szakmai grémium által meghatározott ZSEMLESÁRGA ERDÉLYI KOPÓ fajtanév!
# Diana Mikó on január 2nd, 2012
Mivek -ahogy az imént irtam, is- tudomásom szerint Önnek e fajtaváltozatot illetően sem vérvonal ismerete, sem sem élő egyedekkel való munka, mégkevésbé egy nap, nemhogy több évtizedes tenyésztési tapasztalata nincs, meglehetösen merész, vakmerő és meggondolatlan megnyilvánulásnak tartom és itt vissza utasitom, hogy azokat akik …folyt
# Diana Mikó on január 2nd, 2012
-minden alapítványi, munkahelyi, egyesületi, pályázati közpénz felhasználása és külső támogatás nélkül, valamint öncélú magamutogató karrier és szereplési vágytól, késztetéstől mentesen, privát anyagi és saját humán eröforrásukat felhasználva…folyt.
# Diana Mikó on január 2nd, 2012
mentik ami még menthető, ti a Zsemlesárga erdélyi kopó régi vérvonalait ( mint a feketét is!) tehát ezeket az embereket ahogy a hozzászólásából süt -jól érzem?- valamiféle hazug szemfényvesztöknek, a fajtamentő tevékenységet pedig új fajtakreálmánynak állítja…–jól meggondolta, ezt akarta mondani? -Az ismereteivel?
# Diana Mikó on január 2nd, 2012
Ezúton kívánok Önnek Lóránt a jövőre tekintve sikerekben gazdag tenyésztői munkát, ehhez kellő alázatot, türelmet, kitartó higgadtságot, meggondoltságot, a tapasztaltabb tenyésztőtársaitól való tanulás, a feléjük való tiszteletadás képességének sikeres gyakorlását. Bízva abban, hogy e kívánságok aktiválódni tudnak végre és azt a sok negativ energiát pozitivvá teszik,
üdvözli
Mikó Diána
# Siculus on január 2nd, 2012
Kedves Diana. Minden tiszteletem es nagyrabecsulesem azoke akik ily hatalmas akarattal dolgoznak egy nemes cel elereseert. Ezek a kutyak, amelyekrol itt is lathatunk kepeket gyonyoruek, ez nem vitas. Tenyesztesuk oriasi munka, ez is vitathatatlan. Ugyanakkor csak gazdagitjak a magyar kutyatenyesztes, allattartas kulturajat…Egyertelmu, hogy mindannyian gazdagabbak leszunk, ha onallo magyar fajtakent sikerul nemzetkozileg is elismertetni. Mi tobb ha kell meg tamogatnam is. Egyetlen dologban akadtam fenn, es az nem mas mint az elnevezese: “zsemlesarga”. Azt is megertettem, hogy a szinek vilaga es azok elnevezese sokfele lehet. Ahhoz, hogy velemenyt alkossak e fajta elnevezeserol, nem szukseges tenyesztojenek lenni. Eleg, ha tortenelmi-neprajzi kutakodasba kezd az ember. Es en oszinten mondom, hogy sem a magyar sem a roman leirasokban nem emlitik ezt a megnevezest. Helyette: voros kopo, voroses-barna kopo feher jeggyel stb. olvashato. Czynk Ede leirasat is csak ezert ideztem be, hiszen o is vorosbarna kopokat emlit a 19. szazadbol. De a 20. szazadi roman szaklapok is voros koponak nevezik (Ionel Pop, A. Popovici, Puicin Laurențiu Florin). Tehat ugy gondolom, hogy kar lenne (kar volt) lemondani errol a tortenelmileg igazolhato megnevezesrol. Ha meg a “zsemlesarga” megnevez errol a voros kopofajtarol szol akkor ezt valamilyen modon igazolni kell egy ilyen ertekes es fontos tanulmanyban. Mikortol nevezik ennek, miert cserelodott ki a megnevezes, hogyan valtozott meg az elnevezes stb.
UI. ez a beszelgetes nem pozitiv vagy negativ energiakrol szol, hanem a magyar tortenelemrol es hagyomanyaink apolasarol, tortenelmi megnevezeseink megorzeserol, vagy eppen ujak szuleteserol (hiszen valoszinuleg tortenelmi pillanatokat el a magyar kutyatenyesztes). Tisztelettel es udvozlettel, Lori.
# Diana Mikó on február 3rd, 2012
Kedves Lóránt,
most olvasom a levelét.
A munkatársaim és a magam nevében köszönöm a szép szavakat, elismerést!
Bár szintén kissé merész, de a szinváltozatokat érintő figyelmeztetését ís köszönöm…folyt
# Diana Mikó on február 3rd, 2012
A figyelmeztetését olvasva jóhiszeműen azt gondolom, Lóránt bizonyára csak nem emlékszik a legalább két évvel ezelőtti beszélgetésre, amikor részletesen keírtam miért határoztuk meg annak idején a MEOE SZAKMAi GRÉMIUMÁVAL a ZSEMLESÁRGA nevet, melyhez az újkeletű zavaros logbi ellenére tartjuk magunkat.
# Diana Mikó on február 3rd, 2012
Egyébként azt gondolom mindezen túl a fenti irás mind szövegét mind pedig képanyagát tekintve jól érthetöen, jól láthatóan és logikusan igazolja, támasztja alá a zsemlesárga elnevezés helyességét,
# Diana Mikó on február 3rd, 2012
mindenki, köztük a soha ilyen fajtát nem tartók számára is. Ha mindezek után még mindég fennakad Lóránt az elnevezésen, akkor kénytelen vagyok ellentmondva Önnek, arra a megállapításra jutni, hogy tenyésztenie kellett volna a fajtát, mert Ön csak úgy értené meg a név miért zsemlesárga, és nem rövidlábú vörös.
# Rita K.Gyurkó on február 3rd, 2012
Hamarosan kicserélem a képeket színesre, és felkerül a második rész is. Abból jobban fog látszani a színük a gyönyörűségeknek.
# Diana Mikó on február 3rd, 2012
A történeti elnevezéseket illetően a magam részéről örömmel látom és veszem, ha valaki ennyi időt szán -ennyi ideje van- a kutatásokra. Ha Lóránt nem választja a legostobább “megoldást” a “rendet tartásra” és az Erdélyi kopó fajtát érintő beszélgetések közepette nem akadályozza meg -elég otromba módon, csúsztatott kommentekkel!- a velem való kommunikációt a lapján..
# Diana Mikó on február 3rd, 2012
Nem törli a mindenki számára használható képes és szöveges arhív fajtatörténeti anyagokat is tartalmazó összes megnyilvánulásomat majd nem nem privát üzenetekben akar tovább kommunikálni velem,
# Diana Mikó on február 3rd, 2012
akkor a helyzet ér a kedvem sokkal jobb lenne ahoz, hogy segítsem abban, hogy ne kelljen húsz évet -és kitudja mennyit még…!-végig kutatnia és tapasztalnia az Erdélyi kopó fajta megismeréséhez és feltárjam Önnek pl azt, hogy a fakóra égett sárgától a vörösön, sárgásbarnán,stb stb..egészen az erdélyi orddas kopóig hányféleképpen nevezték a zsemlesárga erdélyi kopót.
# Diana Mikó on február 3rd, 2012
Mindezek megtörténte után már már hogyne beszélnénk negatív energiákról?! EMBERBŐL vagyunk, mindannyian! Ön semmibe vett és akarva akaratlanúl ennek -mégha nem is érzi- vannak következményei. Ennek ellenére tudok kommunikálni…
Mivel a zsemlesárga erdélyi kopó magyar fajta ügye a továbbiakban is munkával úgyelünk arra, hogy sikertőrténet legyen, kérem hogy arra a messzi távolból megnyilvánulásaival ne árnyakat hanem fényt vessen. Üdv MD
# Siculus on február 7th, 2012
Koszonom a valaszat. Tavol all tolem, hogy ‘arnyakat vessek’ ezen fajtara. En csak a tudomanyos igazsagot (annak fenyevel) szerettem volna Ontol megtudni. Bibliografiat, hivatkozasokat arra nezve, hogy mitol es mikor valt e nemet “Semmel” (=zsemle) jovevenyszo egy magyar kutyafajta megnevezeseve. En elhiszem Onnek, mint a fajta felkarolojanak, hogy sokfelekeppen neveztek ezt a kopot; ezekre jomagam is tudok peldat, vagy akar tortenelmi hivatkozasokat felsorolni. De ezek kozott sehol nem szerepel e peksutemenyeken keresztul oly ismert megnevezes. Helyette mint mar a fentiekben is soroltam: voros, sargasbarna megnevezeseket hallhatjuk, olvashatjuk. Oseink kivalo allattenyesztok voltak…es ez nyelvunk gazdagsagaban is meglatszik. Tobb tucat lo-szint megkulonboztettek, vagy akar szarvasmarha szineket. A kutyakkal sem voltak maskepp. De fajdalom! Ezek kozott a “zsemlesarga kopo” nem letezett. Ezt annal is inkabb merem allitani, mert minden elerheto anyagot, vagy akar elo oreg vadaszt, kopo tarto embert megkerdeztem de senki nem tud rola. Es On mint a fajta nepszerusitoje sem szolgalt meg sehol (sem magan levelezesben, sem hivatalos formaban) e megnevezesre nezve megbizhato adatot, forrast, bizonyitekot. A sorok kozott szepen elcsusztatta ennek megmagyarazasat. Megpedig ezek hianyaban joggal teszi fel e kerdest barki, aki egy kicsi feleloseget erez a magyar kultura irant. Nem kellene-e ugyanugy oriznunk a hagyomanyos elnevezeseket, mint ahogy apoljuk a magyar tortenelmi, foldrajzi helyneveinket? Koszonom, hogy elolvasta es megprobalt valaszaval “haritani” orokos, es mar “unalmassa szajkozott” vesszoparipamra. Udvozlom.
# Diana Mikó on február 7th, 2012
Kedves Lóránt,
ma kaptam Ritától egy levelet melyben értesít a hozzászólásáról.
Hát…, a kimerítö és tényeket megmutató válaszaim után újabb levelére röviden annyit:
# Diana Mikó on február 7th, 2012
A fajta egyértelműen és fényesen mutatja magát miután sikerült az életben megtartani -mondhatom csak az a kevés ember tudja milyen legislegutólsó pillanatokon múlt, aki végigcsinálta..- ezért nincs szükség semmiféle háritásra és csúsztatásra. Mellesleg az nem az én stílusom mint ahogy az sem, hogy betegnek minősítsek bárkit is akit nem értek.
Szóval magyarul:
# Diana Mikó on február 7th, 2012
Azért nem nevezzük vörösnek a Zsemlesárga erdélyi kopót, mert nem vörös! Hanem ahogy a történeti leírások is mutatják, színárnyalatai vannak. Ezt a legelsó alkalommal felismerte a szakma és egy nagyon jó, legkevésbé diszkriminatív néven határozta meg az erdélyi kopó e fajtaváltozatát . De ezt számtalanszor leírtam már kedves Lóránt. Én elfogadom ezt a nevet, mint ahogy azt is, hogy nem rómvidlábú mint a tacskó vagy a bassetek…! – mert látom, hogy így hiteles és ez az ígaz! Üdv MD