(a 2012.01.24-én a Nolblogon és a Virtuson megjelent, erdélyi kopóról és mérgezésről szóló cikk teljes képes változata)
Pont karácsonykor. Mindig ünnepnap történik valami, ilyen az én szerencsém. Ahogy leértem a tanyára, és Örömöt, a kicsi erdélyi kopó lányt nem láttam előjönni, örülni nekem, majd megtaláltam gunnyasztva az egyik ólban, tudtam, nagy baj van. Fogtam a telefont, és elkezdtem december 25-én elérhető állatorvost keresni.
Minden állampolgár és különösen az állattartók kötelezettsége a járványveszély megelőzése érdekében az egészségre veszélyes kártevők irtása. A 8/1998 (VI.3) NM rendelet kötelezi az üzemeltetőket, hogy lakott területen vagy azon kívül levő mezőgazdasági egységek épületeiben, állattenyésztő és állattartó telepeken, állatkertekben évente kétszer, akár saját kezűleg is elvégezzék például a rágcsálóirtást, a megfelelő szer használati utasítás szerinti felhasználásával. Így tettem én is december közepén a Macskavadász Kopótanyán.
A modern rágcsálóirtók keserű adalékanyagot tartalmaznak, megelőzendő, hogy ember vagy háziállat felvegye a szert, de ez nem garancia arra, hogy nem eszi meg kedvencünk. Nem is szabad kitenni patkánymérget olyan helyre, olyan módon, ahol hozzáfér kutyusunk.
Én is a kutyák elől elzárt térben helyeztem el a mérget, s mégis, karácsony első napján bromadiol- vérzékenységet okozó szer- általi mérgezés tüneteit észleltem a legkisebb kopókámon, az öt hónapos Örömön. A méreghez nem fért hozzá, magát a lelassult mérgezett patkányt ehette meg. Pedig rágcsálóirtáskor különösen figyelek arra, hogy a kopók megfelelő mennyiségű húst is egyenek, ne csak tápot, hiszen ők különösen igénylik az állati fehérjét, nagyon megőrizték ősi ragadozó-voltukat. S mégis megtörtént a baj.
Kicsi Öröm gurnyadt, fájlalta és kicsit feszült a hasa, mozgása lelassult, ahogy lépett, állt utána és nehezen lélegzett, és ami a legfontosabb tünet, hamuszürke volt a nyálkahártyája, amikor megnéztem a száját belül, ami komoly keringési problémára utalt.
Ha nem tudtam volna, mivel, és nem én helyeztem volna ki mérget, akkor is vérzékenységet okozó szer gyanúja merült volna fel.
A mérgezésekre utaló tünetekről, a mérgezés gyanúja esetén teendő életmentő állatorvosi beavatkozásokról, a mérgezés tüneteinek segítségével való diagnosztizálásról és a jó és tiltott elsősegély-teendőkről nagyon részletesen, sok segítséget adva írnak Dr. Lóránszkó Gábor és Péter székesfehérvári állatorvosok a Hungarovet.com állatorvosi oldalon, és az általuk kifejlesztett ToxiVet mérgezés-diagnosztikai programot letölthetővé teszik állatorvos kollegáik számára. http://www.hungarovet.com/?p=659
Öröm tüneteit látva december 25-én tehát fogtam a telefont, és elkezdtem a környék állatorvosait hívogatni. Többen nem vették fel, hisz ünnep volt.
A tanya három falu, három volt Pest megyei járás közé esik, most mindegyikbe bemenni, és tudakolni lehetetlen, ki a három járás három ügyeletes állatorvosa. Mert a Polgármesteri Hivatalok, ahol, ugye, kifüggesztették az ügyeleti listát, zárva vannak. A települések honlapján, meg a faluújságban is közzétették, de a tanyán nincs vétele egyetlen mobilnet hálózatnak sem, így számítógépet se hurcolok oda. Marad tehát az egyéni állatorvosi telefonjegyzékem.
A harmadik falubeli doki felveszi a telefont. Mondja, nincs ellenszere, Konakion injekciója, ha kell, a dabasi ügyeletes gyógyszertárban venne, de most épp nincs ő sem otthon. A Konakion receptes, esélye sincs, hogy gazdaként vehessek recept nélkül. Végül találok orvost, akinek van még egy adag antidotuma, ellenszere, be is adja kis kopónak. Majd Öröm jön velem Pestre, a meleg lakásba, hogy felügyelet alatt legyen.
Receptet is iratok, hogy másnap, már munkanapon, kiválthassam, és ismételten, bármelyik dokival, beadathassam neki újra, ne azon múljon a kutya élete, ki tart készleten ilyet, vagy ki nem…
December 26-án be is megyek Pesterzsébet egyik patikájába, és a receptemet lobogtatva Konakion injekciót szeretnék vásárolni. Az erősebb hatóanyag-tartalmút, hiszen egy doboznyi, öt ampullányi cucc épp hogy elég az alig húsz kilós kutyusnak, ha nagyobb eb lenne, több doboznyi kellene a fent említett székesfehérvári állatorvosok adagolása szerint.
Kerekre tágulnak a szemeim, mikor közlik, hogy nincs, rendelhetnek, másnap délutánra jön meg, ha van a nagykernek készletben. Vicces. Ellenanyag. Másnapra. Addig meghal a kutya!
Megyek másik patikába, ott sincs. Pesterzsébet állandó ügyeletes gyógyszertárában sincs. Javasolják, menjek a templom melletti gyógyszertárba, nekik kell legyen, ők részt vesznek a lombikbébi programban, és szedik a kismamák. A nagyobb adagú ott sincs, csak az egyötödnyi hatóanyagtartalmú, mert az kell az anyáknak.
A mérgezéssel senki sem törődik, hogy a Konakion (K1 vitamin) ellenszer, és nélküle meghalhat, akár ember, akár gyerek, akár állat fogyasztott a használati utasítást betartva veszélytelennek minősített, de melegvérűekre veszélyes Ratex, Protect, stb. nevű, közforgalmú rágcsálóirtó szerekből, az senkit sem érdekel. Legyen az orvosnál, nem? És ha éppen annál is kifogy?
Régen a patikákban ki volt függesztve az is, kígyóméreg-szérumot hol kötelesek tartani. De patkányirtó mérgezésbe belehalhat manapság bárki a nagy magánpatika és magánorvos-rendszerben, mert nem éri meg az ellenszert készleten tartani?
Szereznem kell. Pesten ott az internet, általa hozzáférhetőek a vidék telefonkönyvei, végül az egyik, néha ügyeletet is ellátó dabasi patikában és a patikus másik, a Kopótanyához közel lévő gyógyszertárában tartanak, tudom meg telefonon. Hát igen, vidéken talán gyakoribb a mérgezés. Vagy jobban átérzi a gyógyszerész a felelősséget az életért?
A bromadiol-mérgezéseknek, hiába nagytestű állat az áldozat, nincs állatgyógyászati forgalmazású injektálható ellenanyaga, a humán Konakion injekciót vásárolják, akár sok-sok dobozos kiszerelésben, és majdnem aranyáron, egy-egy nagytestű kutyának is az állatorvosok.
Létezik az állatpatikákban ugyan állatok számára is K1 vitamin-készítmény, olyan, amelyet megfelelően nagy dózisban is adhatunk a jószágnak szükség esetén, elfogadható áron, csakhogy ez a szer, a Hydrovit K1 oldat, csak szájon át adagolható. És a mérgezett kutya, súlyos állapotban, nem nyúl se ételhez, se vízhez, így életmentő, minél gyorsabban beadva, az injekció-forma. Utána már szájon át adhatjuk a Hydrovitet, míg vissza nem áll az állat normális véralvadási szintje.
A Konakion-injekció beszerzésem körüli mizéria után igencsak nagyképűnek tűnik a fent megnevezett rágcsálóirtó-szerek dobozain lévő felirat, hogy ellenszere: Konakion injekció. Mintha ez minden esetben igen egyszerű módon beszerezhető lenne, vagy a gyártók abban bíznának, a méregbe belekevert keserű ízű adalék mindenkit, állatot és embert egyaránt, a rágcsálókat kivéve, biztosan távol tart a fogyasztástól, és nincs is szükség igazából antidotumra? Vagy abban hisznek, hogy a szereket minden esetben mindenki a használati utasítás szerint és a jogszabályokban feltüntetett módon használja fel, ami kizárja, hogy a rágcsálókon kívül más melegvérű élőlény is mérgeződhessen?
Ki tudja. Mert nem így történik a valóságban, Budapesten.
Nem először kap Konakion injekciót saját kopóm. Tavaly nyáron az akkori munkahelyemen, a Tétényi úti Piacon már közelebbi kapcsolatba került két őrszolgálatot teljesítő erdélyi kopóm a patkányirtóval. Szerencsére akkor tüneteik nem voltak, kaptak ellenszert, és nem is betegedtek meg.
De ki tudja, mi történt volna, ha nem találjuk meg pihenőhelyükön a méreg-darabot, ha megették volna teljesen, morzsa nélkül…
A biocid termékekről szóló 38/2003. (VII. 7.) ESZCSM–FVM–KvVM együttes rendelet többek között szabályozza a rágcsálóirtó készítmények kihelyezésének módját és feltételeit. A jogszabály 8. melléklete azt írja elő, hogy véralvadásgátló hatóanyagú készítményeket szakképzett személy csak az erre a célra szolgáló szerelvényben helyezhet ki. Ezekhez a feltűnő feliratú dobozokhoz nem férhetne hozzá állat vagy ember.
Nem így történt tavaly a Tétényi úti piacon. A 8/1998 (VI.3) NM rendelet szerint, az egészségügyi intézményekben, az élelmiszert árusító helyeken, a piacokon előírt módon, szakképzett személy, professzionális kártevőirtással foglalkozó cég munkatársa helyezett ki az árusítópultok alá, mindenféle szerelvény, doboz és felirat nélkül, a piacon elhelyezett figyelmeztető felirat nélkül méreg-darabokat, állítólag azért szegve meg a jogszabályt, mert szerinte úgy hatékonyabb a méreg.
Aztán a pultok el nem zárt, szabadon megközelíthető méreg-darabjaihoz hozzáfértek éjszaka a szolgálati őrkutyák.
Amikor a mérget a kutyák pihenőhelyén megtaláltam azon a reggelen, megkérdeztem a piac felügyelőjét, mi történne, ha egy kereskedő gyermeke játszana a méreggel, és lenne baja, de érdemi választ a problémára nem kaptam. Utólag aláírattak minden szolgálattevővel egy papírt, hogy tudomásul vesszük, rágcsálóirtás folyik, és a kutyát pórázról csak saját felelősségre engedhetjük el. A csupasz mérgek egy részét összeszedték és dobozban helyezték el, de nem mindet. Néhány pult alatt a betonra tett, és ottmaradt maradék mérgek még hónapokig várták áldozatukat.
Én már nem dolgozom ott. A mérgek, ki tudja, azóta is ott vannak-e, és hogyan helyezte ki a többi mérget a többi budapesti piacra ugyanez a „szakértő” rágcsálóirtó cég…
Mérges ügy ez…Méreghez férhet szinte bármikor a jogszabályok ellenére Magyarországon ember és állat, és ellenszert ki tudja, hol és kinél és mennyi idő múlva és mennyiért talál. Kicsi Örömnek mindenesetre sikerült szerezzek, meg is gyógyult.
Nincs is e cikkben semmi tanulság, csak méreg, bennem és a rágcsálóirtó anyagokban, amik szükségesek, kellenek, de hogyan is, miként, és mi károkon át…?
# Nagy Peter on november 19th, 2019
Ezeket a véralvadásgátló szereket én csak úgy engedném forgalomba hozni, hogy kötelezően mellékelni kéne hozzá az ellenszérumot! Szerezze be és oldja meg a gyártó, a forgalmazó, majd fizettesse ki a felhasználóval (építse bele az árba! Ha ezt nem tudja garantálni, az a termék nem forgalmazható!
Rettentő dühös vagyok ezekre a mérgekre. Mintha elkezdenék sörétes puskával verebekre vadászni egy olyan parkban, ahol közben emberek sétálgatnak. Eltalált pár sörét? Netán beleállt a szemedbe? Oldd meg! Keress orvost! Különben is, minek mentél arra? Ez kb. a méregfelhasználók hozzáállása.
Tisztelettel: Nagy Peter