hogy ne legyen neveletleneb(b)…

Jump to content

Additional information

kgyurkórita megjelent kutyás írásai

nevelgető blog

neveletlen blogtémák


út a valódi kutya-szabadság felé

Nemzetközi Kutya Magazin, 2011.10.

Sok kedvenc nagyon jól kezelhető, ha póráz van rajta. Nem akaratoskodik, nem akar irányítani, követi szépen a gazdát. Bezzeg ha lekerül róla a vezeték, füle botját sem mozgatja ember-társa szavára, azt csinál, amit ő akar, nem tudván emberi ésszel számolni a következményekkel. Sok kedvenc ezért egy életre zárt futtatóra és pórázra ítéli önmagát. Ugyanakkor nem lehet gazdicél az eb lesittelése egy kutya-életre. Meg kell próbálnunk, sőt, folyamatosan keresnünk kell azokat az eszközöket, amellyel fenntarthatjuk a kapcsolatot, az irányítást és az uralmat kedvencünk felett akkor is, amikor Őkelme szabadon van. Nem véletlen része a régi Engedelmes és a modernebb alapvizsgának, a BH, a Kísérőkutya Vizsgának a szabadon követés és a behívás.

A kapcsolattartásnak a kedvenccel sok eszköze van. A régi őrző-védő munkakutya-gyakorlatban a pórázon vezetésből léptünk a szabadság irányába. Laza pórázon meneteltünk, fordultunk a vizsga-koreográfiát gyakorolva, majd rövid, húsz centis pórázt használva tettük ezt, majd lógattuk a kutya nyakán a kicsi madzagot.

Ahhoz, hogy a póráz mint kapcsolat módszere működjön, a kutyussal el kell fogadtatni azt, hogy ha a gazda meghúzza a vezetéket, az a kutyusnak azt jelenti, mozduljon el a húzás irányába, lazítsa el a pórázt. Vagyis rendelje alá magát a gazda akaratának. A kedvencek egy részének már ez sem megy.

Gazdák sokasága lebeg kutyusa után flex-pórázt és hámot használva a városban, mert a kutyus a nyakörvben fullad (vagyis nem hajlandó alávetni magát), elengedni nem lehet, mert nem megy vissza. Pedig az idomulást, akár nyakörvben, akár hámban, de már kiskorban jó, ha megtanítjuk a kölyöknek. A nyakörv használata melletti érv-kontra állatvédők és hám-, hogy a kutya nyaka az a rész, ahova a kölyökkorában anyja is nyomást gyakorol, ott fogja meg, ha szállítja, még csecsemőkorban, és ragadja, rázza meg később, büntetésképpen. Ha a kedvenccel később irányíttatni, nyomkövetni, húzatni is akarunk, akkor a hámot tartsuk fenn arra az esetre, amikor a kutya vezethet, s a nyakörv használatánál várjuk el az idomulást.

Már kölyökkorban rögzítsük a kutyusban, hogy ha a pórázra, a nyakörvére hatást gyakorolunk, húzzuk, akkor az ellen ő ne tiltakozással, ne ellentartással, hanem az erőhatás felé való elmozdulással, igazodással reagáljon. Ezt úgy gyakoroljuk, hogy a kölykön rajta hagyjuk a nyakörvet és a pórázt otthon is, vagy a nyakörvére egy méteres madzagot kötünk, azzal szaladgál egész nap, akár hetekig, és utána is még sokszor. Aztán amikor tennivalóink közepette eszünkbe jut az eb, odamegyünk hozzá egy falattal, meghúzzunk magunk felé a vezetékét, kapja a falatot, és megyünk tovább dolgunkra. Jó, ha míg ezt tanulgatjuk, a gyakorlás közben kapja meg a kedvenc a napi élelmének legalább a felét, a kölyöktápja jó részét. A későbbi közös életünk során is, sohase tűrjük el, hogy ellentartson a pórázhúzásnak, mindig kényszerítsük ki, ha kell, az idomulást. És ha előfordul, akkor vegyük elő az otthoni pórázhúzigatási gyakorlatot, kajáért.

A vezeték, mint fizikai kapcsolat az alapja az egyik útnak, ami a kutya-szabadság felé vezet.

A korlát, mint a szabadság eszköze? Csak látszólag logikai bukfenc. Ugyanis csak az a kutya lehet a modern városi életben szabad, aki a szabadsága ellenére engedelmes és megbízhatóan uralható vészhelyzet esetén. A gazdával nem együttműködő, önkényes, „azt csinálok, amihez kedvem van”-lét csak ideiglenes szabadság, korlát lesz a vége, vagy olyan baleset, ami önmagában bekorlátozza a kutya életterét.

A pórázzal rá tudjuk venni a kedvencünket, hogy akarata ellenére azt tegye, amit mi szeretnénk. A póráz, mint a kinyújtott kezünk, hosszabbítható, akár 30 méteres vezetéket is köthetünk a kedvencre, amire ráléphetünk, ha megpróbálna kikerülni az irányításunk alól. Igazándiból az a lényeg, hogy a kutyus azt gondolja, szabadon van, mégis mi rá tudjuk venni, hogy az utasításunkat betartsa. Kutya-nevelésünk haladó szakaszában akár vékony damilra is cserélhetjük hosszú pórázunkat.

Az őrző-védő sportban, ahol a kutya figyelmének egy pillanatnyi lankadása is pályafutásának végét jelentheti, már kölyökkortól úgy nevelik a jövendő bajnokokat, hogy ne hibázhassanak. Ne kerülhessenek ki sohasem a vezető irányítása alól, mert azt sokkal nehezebb korrigálni, mint elkerülni a hibázás lehetőségét is. Ezek a kutyák úgy nőnek fel, hogy mindig rajtuk van a hosszú póráz, soha nincsenek valóban szabadon, így fel sem merül bennük, hogy vezetőjük keze nem ér el hozzájuk, bármilyen messzire is vannak tőle.

A vezető kezének meghosszabbítása az előző cikkben említett széndioxid-patronos kiképzőnyakörv, illetve az elektromos nyakörv, és a speciális utasítás, viselkedés betartatására tulajdonképpen az ugatásgátló is.

Ezen eszközök használatát azonban csak akkor szabad megkezdeni, ha a kutya a hosszú pórázon már tudja, mit is akarunk tőle, ismeri a vezényszót, a cselekvést, amit elvárunk, csak nem teszi, azt hiszi, nem tudjuk rákényszeríteni. Ha a parancs ismerete nélkül nyomjuk rá e cuccot, pont az ellenkezőjét érhetjük el vele, nemhogy tanulna a kutya belőle. Plusz állatvédelmi szempontból is aggályos akkor az eszköz használata.

A gazda kezének meghosszabbítása azon segédeszközök köre is, amit dobunk, ha kedvencünk tőlünk távol annyira belefeledkezik valamibe, hogy se lát, se hall. Első ilyen eszköz a tréning-diszk, ami sok kerek fémlapocskából áll, dobjuk, csörög, mikor leesik, így hívja fel magára a kutyus figyelmét. És van rajta színes hosszú szalag, hogy lássuk, merre is esik a nagyobb fűben, és megtaláljuk. Ebbe az eszközcsoportba sorolható a pesti kutyás gyakorlatban használt kulcscsomó meg marék kavics is. A kulcsra is érdemes hosszú színes szalagot kötni, hogy megtaláljuk, mert nagyon ciki, ha azért nem tudunk hazamenni, mert hozzávágtuk a „döghöz” a lakáskulcsot.

Ezen segédeszközöket se „csak úgy” használjuk. Stefan Siman tanította, hogy a trénerdiszk arra való, hogy kizökkentsük az ebet abból, ami nem helyes, nem a parancsnak megfelelő tevékenység, amit épp csinál, aztán mondanunk, mutatnunk kell a helyes cselekvést, utasítást, az alternatívát, majd ha azt teszi a kedvenc, például jön, közeledik felénk, dicsérni.

A kedvencünk figyelmének rajtunk való tartásának következő nagy eszközcsoportja a vezeték után a jutalomfalat. A klikker is ide tartozik, de az őrző-védő sportban sokszor köpi a gazda a falatot, s kutya meg röptiben elkapja, ezáltal erősítődik meg benne, jó az, amit épp tett. Ugyanakkor a falat lehetősége a gazdára koncentráltatja a figyelmét.

A klikker használata előtréningezést, beklikkelést igényel. Fontos, hogy a kutyus a nevét, illetve a gazdája hangját hallva vezetője szemébe nézzen. Mert ettől tudjuk, figyelme rajtunk van. A hozzánk kerülő kölyökkutya nevelésének ez szinte az első lépése. Ha nem klikkerrel tanítjuk kedvencünket, akkor is jó, ha rögzítjük benne, a nevére létesítsen szemkontaktust velünk, mert így mindig képesek leszünk magunkra irányítani a figyelmét, illetve, ha nem néz ránk, azt is felismerjük, nem ránk koncentrál a drága.

A beklikkelést illetve a név-szemkontakt tanítását úgy csináljuk, hogy a kutya mellett állunk, megvárjuk, míg másfele néz, majd kimondjuk a nevét. Ha erre szemünkbe néz, jutalomfalat, és klikk. Aztán megint megvárjuk, míg másfele néz. Érdemes ezt is napjában többször, mindig más helyen, helyiségben, majd odakint, terhelt körülmények között is gyakorolni. Ne felejtsük el, a jutalomfalattal, élelemmel való tanítás a kedvenc éhes állapotában igazán a nyerő. Ha előtte degeszre tömte magát az eb, még a legínycsiklandozóbb falat is kevéssé fogja motiválni.

A klikker-tréning szisztémája túlmegy azonban a közvetlen élelemmel jutalmazáson. A klikk hang maga válik a kutyus számára a megerősítéssé, a jutalom, a falat ígéretévé, ezért alkalmas arra, hogy kapcsolatot tartson a kutya és a gazda között akkor is, ha nincs ott az élelem.

A falat helyett használhatunk apportos kedvencnél labdát, játékot, a szisztéma ugyanaz. Ilyenkor a tárgy: az öröm, a szenvedély kiélésének lehetősége korlátozza a kutya máskor önfejű viselkedését, biztosítja a gazda felügyeletét a távolabb levő kedvenc felett.

A jutalmazás, a pozitív megerősítés hatalma azonban korlátozott. Ne gondoljuk, hogy a tüzelő szuka irányába száguldó kanunkat érdekelni fogja a jutalomfalat, vagy a labdája, és visszafordul.

A pozitív eszközök mellett a NEM-et is meg kell tanulja a kedvenc, és bizony, valamilyen negatív ingerrel, például a virágspricni. Negatív élmény lehet azonban nem csak egy kellemetlenség, hanem az elvárt jutalom elmaradása is.

Gácsi Márta etológus, kutyakiképző mesélte egy etológiai előadáson, hogy kutyás táborban kipróbálták egymás között a gazdák a klikkertréninget. És aztán azt is, hogy amikor az egyik gazda megcsinálta, amit kellett, de nem kapta meg érte a klikkjét, a megerősítését. Iszonyatosan ideges lett! Ugye te is akkor érzed magad a legkellemetlenebbül, ha tökéletesen teljesítetted főnököd elvárásait, mégsem jó neki?

Kutyádat is büntetheted azzal, hogy nem kapja meg, amit igényelne, a várt jutalmát, a simogatását, a veled való kontaktust, de nagyon vigyázz vele, sokkal többet árthatsz ezzel, mintha rácsapsz a fenekére…A klikker-tréning büntetése, ha rossz a gyakorlat, nem csinálsz semmit, nincs megerősítés, újrakezdeted a figurát a kedvenccel.

Az őrző-védő kutyasport kihívása hozta létre azokat a módszereket, amelyik a kutya és a vezető egyre szorosabb együttműködését biztosítja. Ekard Lind klasszikus gitárművész, majd kézsérülése után zenei író, oktató a kutyakiképzés területén is nagyot alkotott. A kutyák egymással való játékát, annak összekapcsolódó koreográfiáját alkalmazta kutya-ember viszonylatban is, teameket hozva létre belőlük. A „Játszva motiváljuk kutyánkat” című könyvét nagy örömömre újranyomták itthon. Vicces képeiről ellesheted, hogyan utánozhatod helyesen a kutya játékra hívó jeleit, hogyan teremthetsz kapcsolatot kutyaként viselkedve kedvenceddel, hogyan válhatsz te magad Motivációs Tárggyá. Lind megmutatja, hogyan taníthatod meg kutyusodat rád koncentrálni, majd kialakítani kedvenced és közted a „képzeletbeli pórázt”.

Kedvenced és közted a „képzeletbeli póráz” azonban nem mindig egyenrangú, kutyatársi kapcsolat. A kutya-és farkas-falkában szintén nem fizikai kapcsolat van a vezér-pár és a falkatagok között. Az, hogy az alárendelt követi a vezért, mintha pórázon húznák, az, ha kitér a vezér útjából, amikor kell, a viselkedési szabályrendszer is „képzeletbeli pórázként” működik, mert a szabályok nem követése kitaszítást von maga után és az egyedül maradás életveszélyes a pusztában. Ha te, mint gazda, falkavezérként viselkedsz, követ kedvenced, elismer az ajtóban, kitér az utadból, ezt a követést és ragaszkodást szabadon engedve is elérheted vele.

A jutalom ilyenkor nem kézzel fogható. Nem élelem, nem tárgybirtoklás, hanem olyan érzelmi öröm, ami az alárendelt falkatagot is a falkában tartja. A kötődés élményének megélése. A szociális kontaktus, az érintés, a szóbeli dicséret ugyanolyan, ha nem erősebb öröm-hormon felszabadulást okoz kedvenced agyában, mint a füstli-karika.

A falka-módszer jutalma az, hogy társaságodban lehet kedvenced, figyelmedet adod neki, büntetése, ha semmibe veszed, egyedül hagyod őt. Az érintéses és a szóbeli dicséret hatását, módszerét és a falka-alapon működő jutalmat, például az együttfutást is megmutatom a Neveletlen Eb Oldalon azoknak, akik megcsinálják kedvencükkel a Kutya-Gazda Kapcsolatfelmérő Tesztet. A „képzeletbeli póráz” így is működik, engem is követ az apportra vagy falatra nem mozduló kopófalka.

Azt, hogy a szeme sarkából mindig figyeljen kedvencünk bennünket, szintén kölyökkorban alapozzuk meg. Egy éves koráig általában a fiatal eb még bizonytalan idegen helyen, később lesz önmagában olyan biztos, hogy egyedül mer maradni az ismeretlenben, vagy viszi el a szenvedélye. Ezért sokat kell sétálj vele éves koráig szabadon ismeretlen helyeken, erdőben, parkban, később emberek és kutyák között, és ha nem rád figyel a kölyök, gyorsan elbújni egy fa, bokor mögé, had keressen, ha rádöbben, nem vagy ott. A kutyus rájön, ilyen „eltűnős” gazdája van, és megszokja, figyelme egy része mindig rád kell, hogy irányuljon. Nagyon fontos, hogy képes legyen a figyelem-megosztásra, ne legyen annyira elborulós, ha valamire rákattan. Mellesleg ezzel az Elbújok, keress meg-gyakorlattal megtanul biztosan menni a saját és a gazdája nyomán is, ami jól jön majd, ha valaha véletlenül tényleg messzebbre keveredik, és haza kell találjon.

A nehezen visszahívható kutyáknál bevált korrigáló módszer is az, hogy nem kergetjük, nem megyünk felé, hanem határozottan megfordulunk, és otthagyjuk.

Mindegy, milyen módszerrel, eszközzel építed ki és tartod fent kutyusod és közted a kapcsolatot, a „képzeletbeli pórázt”. A lényeg, hogy ha kell, mindig megkapd figyelmét és utasításodra való engedelmességét akkor is, ha tőled messze van. El kell érned, hogy értékrendjében első helyre kerülj, te legyél a legérdekesebb, legizgatóbb, legtöbb örömet nyújtó vagy a legfontosabb, legbefolyásosabb minden létező dolog közül, akkor leszel mindig a figyelme központjában. Kutyád akkor lehet valóban szabad, ha távol tőled is uralod, irányítani tudod a viselkedését, mert te felelsz az ő biztonságáért. Ez sohasem tökéletes, de mindig dolgoznod kell rajta, hogy egyre jobban működjön.

A valódi kutya-szabadság ára a gazda feltétlen irányítási képessége. Ami nem azt jelenti, hogy mindig ellenőrzöd, ugráltatod, felügyeled a viselkedését, a vezér-farkas se avatkozik bele minden csont-vitába. A falkatagok is szabadok a nagyon határozottan kijelölt, de tág keretek között. Add meg te is kedvencednek minél gyakrabban a boldog kutya-lét, a kutyákkal és az emberekkel való társas játék, szociális kontaktus, a keresés és üldözés, a rohanás és küzdelem lehetőségét a megfelelő helyen és időben, cserébe a feltétlen engedelmességért olyan helyzetekben, amelyben te, mint ember, felelős és döntési helyzetben vagy.

Kedves Olvasó, Te mivel, milyen módszerrel, eszközzel hívod be kedvencedet, és milyen könnyen?


2 Comments

  1. # novakmagdi on október 30th, 2011

    ezert a cikkert most adnek penzt flattr-en, szerintem tedd fel az oldalra az erre lehetoseget biztosito kis gombot.

  2. # Rita on október 30th, 2011

    Köszönöm, Magdi, de ha segíteni akarsz, utalj inkább a Neveletlen Eb Alapítványnak, az oldal és a kopók gazdájának, amit én vezetek. Ott a számlaszám a fejléc alapítványi fülén.


Your Comment

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>