Rossz hírt kell elmondanom Neked, ami miatt most a baj elhárításáról írok, részben magamnak is, e blogban. Múlt szombaton, miközben én dolgoztam, Huncut párommal a Mátrában kirándult.
Hunci vagy két hete Péternél nyaralt, és annak ellenére, hogy már ismerték egymást, voltunk együtt többször kiállításon, aludt velem együtt Huncut is Péternél, ahogy kettesben maradtak, kiderült, csak akkor hagyja magát Huncut megfogni házon kívül kedvesemnek, ha én ott vagyok. A lakásban hízeleg neki, ölébe ül, de odakint önállósodik. Kopó a lelkem, makacs.
Két hétig édesgetve, etetve volt a kopó kisasszony, aztán elmentek kirándulni. Felelős gazdiként Péter flexpórázon vitte Huncutot, szuperül érezték magukat, Kékesen megittak együtt a kedvenc éttermükben egy kapucsinót, majd újra lefele indultak Mátrafüredre.
Péter rég gyalogolt ennyit, és már majdnem lent voltak Füreden, amikor begörcsölt a lába, megbotlott és elejtette Huncut pórázát. Huncut a háta mögötti hangra megijedt, ugrott egyet, és a flex csattogott utána. Ettől még jobban megijedt, és csak szalad, szaladt, hegyen, bokron át.
Sajnos azóta nem látta senki Huncutot, Péter sem találta, én sem, mert megyünk azóta is arra. Reméljük, előbb-utóbb valaki meglátja majd Huncutot, s mehetek, megfoghatom.
E blogbejegyzést azonban azért írtam, nehogy Te is így járj, kiránduláskor flexpórázt használva.
Mert a flex nem sima póráz,amit ha elengedünk, szépen szalad az anyag a kutya után. A flex végén egy nehéz, műanyag fogó van, ami feltekercseli visszahúzáskor a szalagot. Az a fogó a keményebb talajon ugrál, kattog, csattog a kutya után, sőt, ha erős a visszahúzó rugója, annyira feltekeredik, hogy nem ér le a kutya nyakából a földre, és a kutya lábát ütögeti, ha szalad. Rémséges szörnnyé válik, ha az eb kicsit ijedős vagy váratlanul éri ez a dolog.
Ahhoz tehát, hogy ne szaladjon az eb világgá, ha a köveken kicsúszik a kezünkből a flex, hozzá kell ehhez is szoktatni a kutyust otthon. Ugye, jobb később erre rájönni, mint soha, így mielőtt három másik kopóval elindultunk a Mátrába Huncutot keresni, Napfényt, Iringót és Pipacsot egy flextréninggel hozzászoktattam a kutyát kergető szörnyűséges szörnyhöz is.
A fekete flex fogójára ráhurkoltam egy másik pórázt, a képeken pirosat. Azért, hogy a flex fogóját ledobva a kutya azért biztonságban a kezemben maradjon, a piros póráz végét fogva. Először a flex fogóját fogva sétáltam kicsit a kopóval, majd ledobtam a flexet, és a piros póráz végét fogva sétáltam tovább. Amikor ok volt, adtam neki jutit. Ha már így nem ijedt meg egyáltalán az eb, akkor eldobtam a piros pórázt is. Az ijedést csökkentendő, jutalomfalatot is használtam, és a gyakorlat végén a kutyusok a flexet zörgetve maguk után szaladtak velem a kezemben lévő juti után, mint a kisangyal:)
Pipacs egyáltalán nem ijedt meg. A képen láthatod, gyors az autóm fele kezdett a flexszel szaladni, ahol a többi jutifalat volt. Iringó is profi volt. Napfény megállt, amint a flex leesett, nem akarta erővel húzni, úgy viselkedett, mintha kikötöttem volna. Némi jutit bevetve azért elindult felém. A piros pórázt fogva nem is volt semmi gond.
De ahogy a pirosat ledobtam, a flex közelebb ment a lábához, rájött, követi őt, és ettől elkezdett körbe körbe szaladni a cuccal. Az orra elé tolva a jutit megnyugodott, elvette és simán huzigált utána.
A kiránduláson aztán hamar rájöttem, hasznos volt a tréning, az első emelkedőn kiesett a kezemből a flex. De simán begyűjtöttem a kutyát.
Gyakorold tehát az eldobást Te is, mielőtt flexet használni kezdesz, ne csak a sétát a kihúzható segédeszközzel, és drukkolj nekünk, megtaláljuk minél előbb Huncutot.