hogy ne legyen neveletleneb(b)…

Jump to content

Additional information

kgyurkórita megjelent kutyás írásai

nevelgető blog

neveletlen blogtémák


utazzunk kedvencünkkel együtt vonaton és buszon!

(Nemzetközi Kutya Magazin, 2011.03. – eredeti szöveggel)

K. László személy- és vagyonőr pár éve egy szombat hajnalban álmosan ücsörgött szolgálati kutyájával a Pest megyei Újlengyelből Pilisre, a vasútállomásra tartó távolsági autóbuszon, hogy ott vonatra szállva beérjenek Budapestre, szolgálati helyükre, és leváltsák az előző műszakot vivő kollegájukat. Amikor a jármű Nyáregyháza buszforduló megállóhoz érkezett, mindenki elcsodálkozott, mert ott újabb képzett kutyájával dolgozó biztonsági őr szeretett volna felszállni. A kutyás fiatalember a menetrendet ígéretnek véve, azt gondolta, idejében odaér munkahelyére. Nem így történt. A buszvezető udvariasan közölte vele, sajnos, nem viheti el, két kutya nem utazhat a szabályok szerint egy járművön, s a várható ellenőrök miatt nem tehet semmit.

A vagyonőr szerencséjére kicsivel később arra ment egy fuvarozó ismerőse, így felmászhattak a platóra, és épp elérték a következő vonatot az állomáson. Csak egy órát késett. Ha a következő buszra várt volna, délre se nagyon ér be munkahelyére.

A két kutyás szakmabéli látásból már ismerte egymást, de eddig más-más időpontra, más-más napon kellett őrizendő telephelyükre érniük. Most viszont összekerült a váltásuk, így a busz végállomásától távolabb, a célhoz közelebb lakó vagyonőr nem szállhatott fel, meg kellett oldja, hogy legalább a vonathoz jusson, ami szombat reggel bizony ott, a fővárostól alig negyven kilométerre, autó híján, több mint egy óra gyalog.

 

 

Szinte kezelhetetlen helyzetbe kerülhet szabály-nem-ismerete miatt kedvencével, kedvenceivel közlekedő a Volánbusz járatain. A vonaton megengedett és megszokott módon például két, együtt tartott kutyával utazó olyan helyre igyekezve, ahova vonat nem megy, nem szállhat át a buszra az a Volán-szabály miatt, amely szerint egy buszon csak egy kutya szállítható.

Környezettudatosabban élve, na meg anyagi okokból is, egyre többet használjuk a tömegközlekedési eszközöket. Szívesen megyünk hosszú hétvégére is az európai mintára egyre több kutya-barát szálláshelyre kedvencünkkel együtt. Ebnek és gazdának is jobb, ha együtt vannak, nem panzióban vagy szomszéd által ellátva búslakodik a máskor dédelgetett jószág. S mért ne utaznánk vonaton és buszon, ha olcsóbb, hozzáférhetőbb, környezetkímélőbb, mint az autó. Ha lehetne.

Évekkel ezelőtt egy-egy vidéki városban rendezett kutya-showra sok-sok gazda vasúttal érkezett, hogy minősítést, díjat szerezzen a pedigrés ebnek. Ha egy kiállításnyi kulturált csoport az állomásról még távolabb szeretett volna buszozni, például Szolnokon a Tiszaligetbe, előfordult, hogy nem sikerült rábeszélni a buszsofőrt a szabályszegésre, de volt, hogy igen.

A MÁV aztán a nem kutyás utasok igényeit kielégítve, megsűrítette például a pécsi vonalon közlekedő InterCity vonatokat. Bekövetkezett az, hogy Kaposvárra sem érhetett az ember előbb oda kutyával, mint dél, mert az összes korább induló vonat IC volt. És IC-ken a szabály szerint nem utazhat csak hivatalos segítő- és rendőrkutya. Nem mentünk abba az irányba hát kiállításra. Gondot jelentett vidéken az IP, az Interpici vonatok rendszere is. A két nagyon vidéki városka között közlekedő kevésbé zötyögőt nevezték el IP-nek, és nem ülhettünk arra sem fel kutyával. Volt olyan vonal Békésben, ahova emiatt nem utazhattunk, ha ott lakott egy minősítetett tenyészkan, nem fedezett.  Vagy a menetrendben lett ritka a „rendes” vonat, így este mehettünk Szeged fele, jó nagy kerülővel, vissza Budapestre.

A magyar vasúti hálózat szerelvényein minden irányba igen kedvezményes kutya-jeggyel utazhatnak az állatok. Kutyajegy kell a „dobozos” ebeknek is. Igaz, a szabályzat szerint 20 kiló fölött csak a peronon, ami az elővárosi piros-kék vonatok lépésnyi, a benti légkondicionáló által odafújt meleg levegőt szíva, a nyári negyven fokban, télen meg a huzatos mínuszokban igencsak állatkínzásnak tűnhet. Sajnos, a napi gyakorlat ellenére a biciklikocsit a szabály szerint hivatalosan nem használhatja a kutyás.

Ma már a Szeged fele tartó szerelvények például hibrid vonatok, az IC kocsik elé három, sima gyorsvonati vagont is csatoltak, amelyen az utasok pót- és helydíj nélkül, kutyával is utazhatnak. Az Elvira vasúti tájékoztató rendszerében a kutya-viteldíjra kattintva minden olyan vonaton feltünteti annak árát, amelyre felvihetjük a kedvencet.  Az ország egyik feléből a másikba történő, kutyánkkal és a családdal való utazásunk megtervezhető a számítógép mellől. Mindazon vonatokon, kocsikon, amelyre nem kell hely-vagy pótjegy, szállítható kedvencünk. Az állomáson pedig szintén ezen elv alapján találhatjuk meg szerelvényünket.

A fővárosi, a turista kedvenceket és a szolgálati kutyákat is érinti a budapesti tömegközlekedést használva a BKV rájuk vonatkozó üzletszabályzat-része. A BKV járművein is boxban a csomag-szabály szerint, ingyen, de pórázon régebben hivatalosan csak egy kutya volt szállítható kocsinként.  A gyakorlat azonban az volt a fővárosi járműveken, hogy nem csináltak gondot sem az utasok, sem a buszvezetők a kutyák számából, sem az egy gazdi kezében lévő kettő, három esetében, sem ha több gazdi vitte őket, ha nem volt morgás, balhé, probléma. És a nagyobb kutyákon elvárták a szájkosarat.

E cikket készítve újra áttanulmányoztam a BKV utazási feltételeit, és örvendezve vettem tudomásul, hogy a gyakorlatnak megfelelően változott a szabályozás! Jelenleg nincs korlátozva a szállítható kutya-létszám a budapesti helyi tömegközlekedésben. „ Járművön (kocsinként) több kutya szállítása esetén a kutyát szállító utas(ok) felel(nek) azért, hogy az állatok egymást, illetve a többi utast ne zavarják vagy veszélyeztessék, a járműben kárt ne okozzanak.”

Régi hiedelemmel ellentétben akkor is szájkosarat kell a buszra szállva a kutyára tenni, ha őkelme kicsi, ha vadász fajtájú.  A BKV a legdrágább a kutyáknak, teljes áru (vagy gyűjtős) jegyet kell számukra lukasztani, ebben embernek számítanak- az ülésre ülésben nem annyira…Teljes áru havi bérletet is vásárolhatunk például szolgálati kutyáknak. A HÉV-en egy vonaljeggyel a végállomásig utazhatnak az ebek.

A metró mozgólépcsője különösen balesetveszélyes a kutyáknak, jó, ha elkerülik. A profi gazda az álló lépcsőn caplat ebével, vagy a szabály szerint a fel és leszállásnál az egész kutyát megemeli. Nagyon fáj, sok vérrel jár és gyógyítása során műtétet igényel, ha az eb ujját becsípi az a fésű, amibe a lépcső fémhullámai belesimulnak a szerkezet végén.

Kutyával közlekedve a vonaton és a budapesti helyi vonalakon jó informálódási lehetőséget, szívélyességet és pozitív hozzáállást tapasztaltam mind a szolgáltató cégek, mind azok alkalmazottai, mind a velünk utazó nem kutyások részéről, ha a kutya normálisan, kezelhetően viselkedik. Jó érzés kutyánkkal utazni!

Oda viszont, ahova nem megy vonat, csak távolsági busz, mindenféleképpen sokkal gondosabban tervezzük meg a kedvenccel való utazást. Mert a szolgálati kutyával dolgozni induló biztonsági őrhöz hasonlóan velünk is történhet malőr. Ott ragadhatunk egy ismeretlen faluban, netán két falu közt a pusztán éjszakára is, ha az aznapi utolsó buszra már felszállt egy eb a gazdájával előttünk, és a buszvezető nem szegi meg a cége szabályait a két szép szemünkért. Két kutyával pedig eleve ne tervezzünk buszozásos túrát.

Látássérült, vezetőkutyás barátaink akár tizenöt fős csoportja számára azonban nyugodtan szervezhetünk kirándulást a Volánbusszal, ugyanis ők személyenként egy segítő kutyát felvihetnek egy járműre is, sőt, még a szervező látó kutyás barátjuk is felszállhat velük kedvencével a Volánbusz Zrt. utazási feltételei szerint.

A kutyákkal kapcsolatos utazási problémákkal 2010 nyarán a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság helyettes szóvivőjéhez fordultam. Dr. Ludmány Lajos akkor azt válaszolta levelemre, hogy jogszabály nem rendelkezik külön arról, hogy tömegközlekedésen milyen számban lehet vagy kell az utassal együtt felengedni a nem segítő kutyákat. A vagyonőrök „szolgálati ebeit” illetően megoldás lenne, ha ezek a kutyák a rendőrségi törvény szerinti szolgálati kutyák fogalma alá esnének. A tömegközlekedési cégek ellenkező jogszabály hiányában az általános szerződési feltételek között rögzítik az utazási feltételeket, így azt is, hogy mi a módja a kedvencek szállításának. A megoldás például az lehetne, ha a cégek a feltételek között szűkre szabott kivételek (azaz a segítő kutyák) közé felvennék pl. a „kiképzett kutyák” körét, ezzel bővítve ki a kivételeket. Ez nyilvánvaló érdeke mind a vagyonőröknek, mind azok munkáltatójának. Persze egy jogszabály-módosítás is feloldhatná a problémát, ami azonban a jogalkotó szervek feladatkörébe tartozik.

A kutyások régi vágya, követelése, hogy a képzett, vizsgázott ebeket külön lehetőségek illethessék meg. Nyugat-Európa egyes országaiban a komolyabb őrző-védő fajtáknak már a tartásához gazdatanfolyam és kutya-vizsga szükséges. Nem értjük hát, Ludmány úr javaslataival egybehangzóan, miért nem lehetséges kevésbé szigorú szabályokkal, külön lehetőségekkel honorálni azt, hogy a gazda időt, munkát szán arra, kedvence közösségbe vihető, problémát nem okozó engedelmes kísérőkutya legyen. Ez a vizsga olyan viselkedési elvárásokkal jár, mint amelyet a segítő kutyáktól is elvárnak, az ezt teljesítő ebek ugyanúgy nem fognak összeverekedni egy buszon, mint a vizsgázott vezetőkutyák sem. Ez a vizsga a belépő a szolgálati kutya-lét felé is. Jó lenne, ha a jogszabályalkotók, a Volánbusz új vezetése megfontolná a tanult kutyák utazási és életlehetőségeinek bővítését. Az önkormányzatok pedig az ebrendeletek alkotásakor ne azzal az előítélettel álljanak a kutyákhoz, hogy az utcán gazdával sétáló eb csak probléma és baj-forrás, hanem támogatva a gazdák és kedvenceik képzését, a szájkosár-kötelezettség alól mentesítsék például a segítőkutyákhoz hasonlóan a vizsgázott ebeket.

 


2 hozzászólás

  1. # Leidl Andrea on április 13th, 2011

    Nagyon ügyesen összeszedted az utazással kapcsolatos infokat.
    Nekem egy vizsgázott terápiás segítő kutyám van, és a korábbi rendőrségi és vakvezető kutya megkülönböztetéshez képest már az is nagy eredmény, hogy a “segítő” kutya szerepel a jogszabályokban, de kétségkívül van még hová fejlődni.
    Egyébként tudomásom szerint csak akkor vihető ingyen a segítő kutya a járműveken és viselheti a megkülönböztető vöröskeresztes hámját, ha éppen terápiás foglalkozásra megyünk vagy onnan jövünk, ha egyébként kirándulunk, akkor én is jegyet veszek neki.
    A szájkosár felrakását szükséges rossznak tekintjük, viszont megnyugtatja az embereket első látásra, amikor az XXL-es kutyámmal felszállunk. Aztán persze látják, hogy milyen nyugodt természetű, és két-három megálló múlva annyian simogatják, hogy alig látszik ki a kutya…
    Sok örömet, szép nyarat kívánok minden kutyásnak!
    Andi és Mador

  2. # Rita on április 13th, 2011

    Te csak elhiszed a hatóságnak, hogy megnyugtatja. http://www.neveletleneb.hu/kutya-viselkedesterapia-konferencia-2008/ Ott olvasd Pongrácz Pétert.


Your Comment

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>