hogy ne legyen neveletleneb(b)…

Jump to content

Additional information

kgyurkórita megjelent kutyás írásai

nevelgető blog

neveletlen blogtémák


van értelme a kutyaugatásnak!

A Virtus 2010.08.29-i cikkének teljes változata

– A kisgyerekkel sétáló anyukák, amikor szembe jön velük egy kutya, a kicsinek nem kutyát mondanak, hanem azt, hogy nézd, ott jön egy vau-vau. Kifejezve ezzel, hogy a kutyák lényéhez szervesen hozzátartozik az ugatás. De vajon mire való? Mi célt szolgál a kutyák életében? – tette fel előadásának első kérdését Dr. Pongrácz Péter biológus, etológus, egyetemi tanársegéd, az ELTE Etológia Tanszék tudományos segédmunkatársa az V. Kutyaviselkedés-terápia szimpóziumon 2010. június 12-én.

Tudományos vizsgálatokat nem végeztek sokáig e tárgykörben, mert az általános vélemény az volt, hogy a kutyák nem közölnek semmilyen információt az ugatással. A kutyaugatás funkcióját tekintve, a “nem-kommunikációs” elméletek egyike szerint az ugatás az állat izgalmi állapotának kifejezése, mások csúfolódó, utánzó magatartásnak vélték (Cohen és Fox, 1976; Lord és mts., 2009).

A hetvenes években összehasonlító vizsgálatokat végeztek a kutyafélék, a vörös róka, a farkas, a kojot és  a kutya részvételével. Átfedést találtak a gazdag hangrepertoárok között, hasonló hangféléket. 14 féle vokalizációt írtak le 9 társas kontextusban (Tembrock, 1976). A kutya ebből a 9 szituációból 7-ben ugathat, a többi kutyaféle csak kettőben, a védekezésben és a fenyegetésben. A többi kontextusban nem találtak a kutatók az ugatásnak kommunikációs funkciót.

Ettől függetlenül kutyáink sokat, sokszor, sokáig ugatnak.

Az Etológia Tanszék tíz évvel ezelőtt arra a felismerésre jutott, hogy számos olyan tulajdonsága van a kutyáknak, ami segíthette a domesztikációt, a háziasítás folyamán az emberrel való kapcsolatát. Így evidens volt, hogy megvizsgáljuk, miről szól a kutyaugatás és az ember tudja, érti-e? A kísérlet során sok ugatási helyzetben gyűjtöttünk információt, leírást a kommunikáció módjáról és a gazda szerinti tartalmáról, a kutya motivációs állapotáról, strukturális motiváció esetén, vagyis amikor maga a szituáció a motiváló tényező. Komolyan tesztelni azt a hipotézist lehetett, amely szerint az ugatás kommunikáció (- és a gyakorta használt ugatás-repertoár legalább részben a domesztikáció során fellépő kommunikációs szelekciós nyomás hatására jött létre (Feddersen-Petersen 2000; Yin 2002)).  Az ugatással közölt információ Seyfarth és Cheney (1990) szerint egy adott helyzetről, szituációról mesél, funkcionális referencialitás. Morton (1970) szerint azonban a jeladó motivációs állapotáról jelez.

A kísérlet során hangmintákat rögzítettünk, amiket lejátszottunk különböző embereknek, a visszajelzésért, hogy értik-e, felismerik-e a szituációt, amelyben elhangzott.

A kutyák – miután mudi tenyésztőként, főleg városi mudi gazdák közreműködési lehetőségével rendelkeztem a kísérlethez – mudik voltak. A kutyák ugattak, amikor idegent jeleztek a kapuban, őrző-védő munka közepette, kikötve és egyedül hagyva, a séta előtt, amikor labdát kértek és játék közben. A felvételeket akusztikus analízisnek vetettük alá, vizsgáltuk egy vakkantásnak a tonalitását, a harmonikus hang és a zaj arányát, a hangmagasságot és az ugatás lüktetését, a vakkantások közötti időt.

A hallgatóság három csoportot alkotott. Azok, akik muditulajdonosok voltak, azok, akiknek más kutyájuk volt, de kutyás gazdik, és azok a résztvevők, akiknek sose volt kutyájuk. Az eredmény hat szituációban felhangzó 18 ugatás esetében azt mutatta, a kutya hangadási helyzetének megítélésében nem számít a tapasztalat! Ugyanúgy érti az, aki sosem élt kutya közelében, mint aki mudit tartott. A pozitív felismerés aránya több mint duplája volt a véletlennek.

Megismételtük a felismerési kísérletet született és balesetben sérültté vált vak emberekkel és kisgyerekekkel is, ugyanezt tapasztaltuk. Úgy tűnik, általánosan kijelenthető, az emberek értik a kutyák ugatását az idegen a kapuban, az őrző és az egyedülléti helyzetekben.

Az ugatásokat a Morton-féle, madarak és emlősök hangjaira kifejlesztett “strukturális-motivációs” szabályokkal egyező hangulatúnak érezték a kísérletben részt vevő emberek. A mély hangot agresszívabbnak, a magasat agresszivitás nélkülinek, a tonális ugatást kétségbeesettnek. A Morton- kategóriákon túl a vakkantásközi időt, a pulzálás mértékét vizsgáltuk, a gyors agresszivitást, a pozitív hangulat hiányát, a lassú az agresszió hiányát mutatta replikatív, ismétlő hangadásokkor. Kutatásunk arra mutatott rá, hogy a kutya ugatása fontos szerepet töltött be a domesztikációban, miután az emberrel közölt általa a kutya információkat a helyzetről és a saját hangulatáról.

Dr. Pongrácz Péter beszámolt legújabb kutatásukról is, amely egy, a sokféle kutya-hangadás közül a domesztikáció során valószínűleg kevéssé változott hang-forma, a morgás funkcióit keresi. A kutyák sok helyzetben moroghatnak, a kísérlet a csontőrzés, a rongyozás vagyis a játék és fenyegető ember közeledése esetében vizsgálja. Ez egy trükkös kísérlet, a hangfelismerés alanyai kutyák. Egy letakart ketrecből szól a morgás, magnóról, s ketrec elé pedig egy csontot helyeznek. A kutyák vagy ott elkezdik megenni, vagy elviszik onnan, vagy tiszteletben tartják a hangot, és nem nyúlnak a csonthoz. A csontőrző morgás esetén az ebek 70 százaléka otthagyta, a játékos morgásnál inkább elvitte vagy ott rágcsálta az élelmet. Kísérletük azt mutatta, a morgás a kutyák számára információt jelent, mond nekik valamit. Ezt a kísérletet közepes testű kutyákkal végezték, de tervezik különböző méretű ebekkel is, mert az a benyomásuk, a morgás információt ad a hangadó kutya súlyáról.

Az interneten a “dog barking” kifejezésre keresve három összefüggést adott a kereső a leggyakoribbnak – folytatta az előadást dr. Pongrácz Péter. – Az első Google-asszociáció a kutyaugatásra egy csomó telefon-csengőhang, a másik viszont a probléma szó. Ami azt jelenti, hogy gond az emberek számára nagyon sokszor az ugatás. Szintén gyakori összefüggés az ugatással a kontroll, a megszüntetés kifejezés volt, jogi értelemben.

A kutyák ugatósságát sok tényező befolyásolja. Először is a fajta. Sok eb funkciójának része a hangadás, például a vadászat során a kopónak, a terriernek. A magyar terelőkutyák is hangosan dolgoznak. Egyes fajták, például az agarak, a szánhúzók, az ősi kutyák, azért ugatnak kevesebbet, mert nem hatott pozitív szelekció az ugatásra esetükben. Az ugatósságot befolyásolja a nem viselkedésre, hanem küllemre való kiállításra tenyésztés. A tartástól, a környezet ingergazdagságától vagy ingerszegénységétől is függ, mennyit ugat az eb. Tartásmódtól függően más és más ugatás-típusok kerülnek előtérbe. Függ a neveléstől, az ugatósság képzéssel csökkenthető. És függ az egészségi állapottól, a szeparációs szorongás például ugatásban is kifejeződhet, de más idegrendszeri probléma is. Érdekes adalék, hogy az olasz szeméttelepen élő vadkutyák nem ugatnak.

A “túlzott ugatósság” relatív fogalom. Nincsen se jogilag, se tudományosan definiálva. Megítélése szubjektív, ami egyeseknek normális, másoknak elviselhetetlen. A túlzásba vitt ugatás alatt érthetjük a túl hosszan tartó, túl gyakori, kontrollálhatatlan és nem megfelelő alkalomból való hangadását a kutyának.

Mit javasolhat a kiképző, az állatorvos, ha a szomszédokat zavarja a kedvenc hangja? Sokszor terápia helyett inkább az embereket kellene képezni…

Olyan helyen, ahol gond az ugatás, válasszunk csendes fajtát. Bár az emberek összekeverik a fogalmakat, mert egyszerre szeretnének jó házőrzőt és csendes kutyát, ami, ugye, kizárja egymást. Sokat és szinte ok nélkül hangoskodó eb esetében ne rontsunk a közbeavatkozással, ami megerősíti az ugatásban az állatot.

Az elhanyagolt kutya sokkal inkább ugatós kutya, sokat segít ilyenkor az engedelmes képzés. Csökkentsük a kiváltó okokat. Célzott képzés is létezik az ugatás ellen. Végül az ugatásgátló nyakörvek, az elektromos, a kémiai is csökkenti az ugatást, de ez nem mindig jó módszer. A hangszalag műtét végső és lusta megoldás. Etikai megfontolásai vannak és népszerűsítése negatív visszacsatolást okozhat, a többi megoldás figyelmen kívül hagyását.

Az V. Kutyaviselkedés-terápia szimpóziumon számomra a kutyaugatásos előadás azért volt nagyon fontos, mert megerősítette abban a hitemben, hogy az elviselhetetlen, problémát, gondot okozó eb viselkedése is javítható, akkor is, ha a gondot az okozza, hogy be nem áll a szája, és milyen fontos tudni, kutatni, megismerni az emberek elvárásait attól az állattól, akit magukénak szeretnének, mielőtt kutyát vásárolnának, befogadnának. Hogy régen milyen sokra tartották a jó csahos házőrzőt, ma városban a szomszédok réme, és milyen sokat kell tennem, tennünk azért, hogy az emberek ne tetszés alapján válasszanak kedvencet maguknak. Ugyanakkor a kutyaugatás azt is jelenti, hogy valamit akar, valamit változtatni szeretne kedvencünk az életén. Ne csodálkozzunk, ha a szomszéd is “meghallja” e panaszt, hanem tegyünk azért, kevesebbet kiáltsa égbe vágyait kedvencünk.

A tanulságot kissé közhelyszerűen közmondásba fojtottam: bár a kutyaugatás nem hallatszik az égbe, és a pénz beszél, a kutya (csak ?) ugat, azért akinek nincs kutyája, (bizony), maga ugat este…