hogy ne legyen neveletleneb(b)…

Jump to content

Additional information

kgyurkórita megjelent kutyás írásai

nevelgető blog

neveletlen blogtémák


az erdélyi kopó viselkedési mintázata falkában és ennek vizuális jelei 3.

1. kép. Ritka üdvözli régen látott kölyökkori játszópajtását, Somot.

1. kép. Ritka üdvözli régen látott kölyökkori játszópajtását, Somot.

Az erdélyi kopó viselkedési mintázata falkában és ennek vizuális jelei 3.

Gyurkó Rita szakdolgozata 3. rész

3.2. A viselkedés jel-rendszere

A viselkedési mintázatok cselekedetek, akciók és kommunikációs jelek sokaságából épülnek fel. A jelek az érzékelésük érzékszervei szerint lehetnek vizuálisak, hangzóak, szag-jelek és érintésbeli, taktilis formációk. Egy viselkedéssel foglalkozó ökológus az állatok jelzésrendszerének evolúcióját tárgyalva (Liker 2002) a jelzéseket típusuk szerint csoportosítja.

2. kép. Remete jelölget és öntudatos-barátságos tartást mutat Nitro vizslának.

2. kép. Remete jelölget és öntudatos-barátságos tartást mutat Nitro vizslának.

3.2.1 .Azonosító jelek

Az azonosító jelek a fajta-, a rokon-felismerést és az egyedi azonosítást szolgálják.

3.2.1.1.  A társ-felismerés

A kopófalkámban a falkához tartozást, és az egyed-felismerést nagyrészt szagingerek alapján végzik el a csapattagok, a kennelben növekvő kölyköket akkor fogadja be a falka, és nem bántalmazza idegenként, ha eleget mozog (felügyelet mellett) a kicsi köztük ahhoz, hogy átvegye a falka közös szagát.

3. kép. Remete és Nitro 2.

3. kép. Remete és Nitro 2.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy viselkedési, testtartásbeli vizuális jelek is jelzik mind az egyént, mind a falkához tartozást, hiszen szélcsendben, szaglási távolságon kívülről, az üdvözlő viselkedés alapján is felismerik egymást.

Maga a felismerés valódi kommunikációs folyamat, hiszen amikor a falkatag felismerni véli a társát (és engem), ad egy kicsi, szerény üdvözlő jelet, mintegy kérdésként, Te vagy? S az erre adott, a társra jellemző válasz-jel erősíti meg a felismerést (1.kép).

4. kép. Nitro vizsla megszagolja Remetét hátulról, elől Narancs szuka

4. kép. Nitro vizsla megszagolja Remetét hátulról, elől Narancs szuka

Ugyanakkor nem csapattagként bánnak azzal a falkataggal, akit nem fogadtak be, hiába köztük született, akit terrorizálnak, valószínűleg elüldözési céllal. Ezeket a „kívülálló” kutyákat, ha kerítésen kívül vannak, úgy támadják, mint idegent.

3.2.1.2. A fajta-felismerés

A fajta-felismerés is, úgy tűnik, vizuális jelek segítségével működik az erdélyi kopónál. Személy szerint ismeretlen, de erdélyi kopó fajtájú egyedekkel sokkal hamarabb barátkoznak, mint más kutyákkal, sokkal hamarabb befogadják őket, és pillanat alatt akcióegységet alkotnak, ha idegen kutyát, vadat kell terrorizálni, állítani, körbefogva csaholni. A falka összehangolódó vadászati és ragadozó-viselkedésének fizikai megjelenítése ismeretlen, de a fajta jelkészletét ismerő egyedeket is csatlakozásra késztet.

5. kép. Remete kapar. Itt már egy kicsit borzolnak, de békés a találkozás, később játszanak.

5. kép. Remete kapar. Itt már egy kicsit borzolnak, de békés a találkozás, később játszanak.

3.2.2. A minőség-jelek

Liker András következő azonosító jel-típusa az egyén minőségének jelzése, a hím-minőséget, a csoportbeli dominanciát, a magas rangot mutató jel, és a menekülési képességet mutató jel. Az erdélyi kopófalkában, mint más ragadozóknál sem, nem találtam menekülési képességet mutató jelet. A hím-erő és a dominancia jele ugyanaz, az imponáló, erőt, de jó szándékot mutató barátságos üdvözlés (2-5. kép). Az erős falkavezér, legyen domináns hím vagy hiányában idős, nyugodt, nagytestű nőstény, nem az agresszív, támadó jelek mutatásával válik követendő alfává a falkatagok számára, hanem a tapasztalata, a nyugodt, békítő, barátkozó és tanító, de dominálni és akaratát érvényesíteni tudó vezetővé.

6. kép. A Macskavadász kopófalka valami kis állatot talál a fűben…

6. kép. A Macskavadász kopófalka valami kis állatot talál a fűben…

3.2.3. A motiváltság mértékének jelei

A viselkedés-ökológus következő jelzés-típusa az egyedi motiváltság jelzései, az agressziós jelek, a menekülési szándék és az éhség jelei. Ezekben a kopófalka egyedei motiváltságukat a jel erősségével, nagyobb intenzitásával, amplitudójával jelzik, pl. a kölyök intenzívebben nyalja anyja száját, ugrál fel rám, ha éhesebb. Az erősebb agresszív szándékot a hangok, a morgás erőssége, a szőrborzolás, a fogmutatás, a vicsorgás mértéke jelzi. Az üdvözlés örömének, az apró zsákmány közelségének a mértékét pedig a farokcsóválás intenzitása. A csóválás szélessége viszont a barátságosságot inkább.

7. kép. Maskara az ablak mögötti macskát nézi, ugatja, rögvest csatlakoznak hozzá a többiek.

7. kép. Maskara az ablak mögötti macskát nézi, ugatja, rögvest csatlakoznak hozzá a többiek.

3.2.4. Az információt hordozó jelek

Liker András utolsó jelzés-kategóriájába tartozó szignálok a környezetről adnak információt a társaknak. A jelek mutathatják a táplálék helyét és távolságát, nemcsak a méhek táncában, hanem az erdélyi kopófalkában is. A préda felé való merev nézés, orientáció, izgatottságot kifejező csóválással vagy pont megmeredt farokkal, enyhe nyüszítéssel, majd a „megyek és megfoglak” -ot jelző visítással a végén, a társakat ugyanabba az irányba nézésre, a préda szemmel való megkeresésére és felismerése után szintén visításra ösztönzi.

8. kép. Narancs és Haspók sünt ugatnak és állítanak, próbálnak ráfogni.

8. kép. Narancs és Haspók sünt ugatnak és állítanak, próbálnak ráfogni.

Az apró állatok farakásban, lyukban való szagának erőssége izgatott csóválásra készteti a kopót, s ez is vonzza a többieket, ugyanúgy, mint a felfele, a fákra nézés, speciális kereső, ugráló mozdulatokkal (6-10. kép).

A vizsla, a pointer viselkedése, a vadásznyelven szekundálásnak nevezett másod-állás nem más, mint a jellegzetes vadat találó, jelző viselkedés imitálása, ösztönös utánzása, viselkedés-szinkronizáció. Ez az egyik alapja a kopófalkában ragályos „vadat találtam” jelzésnek és a vadászati együttműködésnek is.

9. kép. A Macskavadász kopófalka szarvaslábat „mutat”

9. kép. A Macskavadász kopófalka szarvaslábat „mutat”

Liker András további információtartalmú jeleknek tartja a megtalált táplálék, a ragadozó, a kopuláció csapattagoknak való jelzését, és a kopófalkában is létező, a territórium határán megjelenő idegen, behatoló jelzését, ami a kopóknál figyelő testhelyzet és jellegzetes hangú ugatás.

3.3. A jelfelismerő rendszer korlátai

Az állatok jelfelismerő rendszere igen rugalmatlan. „Ez a sajátosság egyfelől előnyös, hiszen evolúciós értelemben a faj szempontjából a legfontosabb, hogy az egyedek a jelzéseket pontosan felismerjék, illetve a tévesztés lehetőségét minimalizálják. Mivel ezek a jelzések evolúciós léptékben alig változnak, a modell felismerési és végrehajtási rendszereire az erős genetikai meghatározottság jellemző. A komplex szociális közösségben élő fajok esetében viszont a rendszer elemei már bizonyos rugalmasságra tettek szert. Bár a jelek továbbra is genetikailag meghatározottak, megfelelő használatukat azonban sok esetben “gyakorolni” kell. Benson Ginsburg írja le, hogy a társaiktól elválasztva felnevelt farkasok birtokában vannak ugyan a fajspecifikus kommunikációs jelzéskészletnek, de a jelek “helyes” használatát nem ismerik, azaz nem képesek a megfelelő jelzéseket a szociális helyzetnek megfelelően alkalmazni” (-Miklósi és mtsai 2003).

10. kép. Öröm, Ritka és egy harmadik kopó nyomot jeleznek

10. kép. Öröm, Ritka és egy harmadik kopó nyomot jeleznek

Az erdélyi kopók saját falkájukban a játékra hívó jeleket kölyökkoruk óta ismerik, felismerik. Idegen kutyák látszólag azonos játékra hívó jeleit viszont nem értik, nem viszonozzák, zaklatásnak veszik, s morgással reagálnak azok a Macskavadász kopók, amelyek kölyökként, az érzékeny időszakban nem voltak idegen kutyákkal szocializálva.

FOLYTATJUK!

E rész irodalma:

Miklósi Á., Topál J. és Csányi V.(2003): Kivel lehet még „beszélgetni”? A fajok közötti kommunikáció problémája, különös tekintettel az ember-kutya kapcsolatra. Magyar Tudomány, 2003/8, 998-1006 p. http://www.matud.iif.hu/03aug/011.html

Liker A. (2002): Az állatok jelzésrendszerének evolúciója. In: Barta Z., Liker A., Székely T. (szerk.): Viselkedésökológia. Modern irányzatok. Osiris Kiadó. Budapest, 2002. 71-96 p.

 


Your Comment

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>