hogy ne legyen neveletleneb(b)…

Jump to content

Additional information

kgyurkórita megjelent kutyás írásai

nevelgető blog

neveletlen blogtémák


Erdélyi kopókkal Mátraháza-Sás-tó felé

okt 2011
20

 

Hétköznap volt és csúnya, hideg időt ígért a meteorológia, amikor a macskavadász erdélyi kopók gazdijainak körlevelet írtam, hogy megyünk túrázni és várunk mindenkit. De hétfőn, amikor elindultunk, a hideg ellenére verőfényes napsütés fogadott bennünket Mátrafüreden. Jönni Robinék tudtak Marssal, meg iskola után Laci hozta elénk Oromot. De csodaszép ősz, csillogó barna-színes avar, és a Mátra alján, a déli lejtőn vénasszony-meleg tette igen kellemessé ezt az idei utolsó őszi túránkat.

Mars hatalmas, testes kutyává nőtte magát, mióta nem láttuk. Nagyobb már, mint apja, Herceg, és anyjához, Zentához méltón széles. De nagy gyerek, megy, húz, mint a tank, és ahogy meglátta Opált, azonnal beleszerelmesedett. Egész úton igen rámenősen az öt hónapos Cefetlánynak udvarolt, aki felhúzott ínnyel, Mars fenekébe bele-belecsípve fogadta ezt a számára nem túl örvendetes kitüntetett figyelmet. Mondtam is a gazdáknak, most látják, milyen fontos egy serdülő kutya számára, hogy különböző korú idegen szukákkal és kanokkal találkozzon, mert csak akkor fogja megtanulni, milyen szaguk van, mikor tüzelnek és mikor nem. De azt mondta Robin, olyan városban, mint Gyöngyös, nagyon nehéz szabadon egymással játszó kutyákat találni, mert sajnos, nem divat a kedvenceknek a számukra pedig nagyon fontos társasági együttlét biztosítása saját fajukkal, a többi kutyával.


 

 

 
 

 

A piros csíkkal jelzett turistaúton, a Kalló-völgyben haladtunk a Somor patak mentén Mátraháza felé. Aki még nem járt erre, gyönyörű ez a völgy, nem túl meredek, kellemes túraút. A Kalló-kereszten túl a Gyökeres-forrást elhagyva, átkeltünk egy fiatalos tölgy-sűrűn, s már a Szanatórium alatt is voltunk. Erre is, meg bent Mátraházán is, sok idős, pihenő, természetjáró emberrel találkoztunk, kezükben gyaloglóbotokkal, akik rácsodálkoztak kutyáinkra.

A Szent-László forrásból a Somor-patakba vivő ér hídján átkelve hamar Mátraházára, a parkolóba jutottunk. Onnan indul a Kékestetőre vivő síbusz is, télen-nyáron nappal nyitva a büfé, kávéztunk és forraltboroztunk hát egyet.

Sári-sori Macskavadász Mars szinte még sohasem volt kikötve, így itt volt a lehetőség, hogy ezt gyakorolja. Szépen üldögélt is egyedül, egy padhoz pányvázva, hiszen láthatta, minden erdélyi kopóval ugyanez a “szörnyűség” történt.


 

 

 

 

 

Mátraházáról a sárga kocka, majd a sárga pötty jelzésen kerülgettünk tovább, gyönyörű tölgyes-bükkös domboldalakon, amelyek már északi fekvésűek voltak, és valószínűleg muflonok szagát hozta a szél.


 
 
 

A kis Opál be is lakmározott egy nagy adag számára ismeretlen kakából, majd öt hónaposan egyes-egyedül, kiválva a részben flexen tartott falkából, majd száz métert lement a völgybe ezen jó illatú állatok után. Úgy tűnik, anyja, Cefet kiváló orrát és vadász-vérét örökölte a kiskopó.

Már délután fél négy lett, Orom gazdája, Laci Mátrafüreden már hazaért az iskolából, így hívtam telefonon, induljon el, és Orommal jöjjön elénk a Sás-tó, majd Farkas-kút felé.

A Farkas-kúti forrás hideg, de nagyon jó ízű vizének megkóstolása után igyekeznünk kellett, hogy a sárga kereszt jelzésen találkozzunk a gazdájával elénk jövő újabb macskavadász erdélyi kopóval.

SSM Orom meg is érkezett Lacival, gazdája levette róla a pórázt. Orom, végre szabadon, össze-vissza szaladgált, ugrált, örült, minden kutyát és embert összenyalogatott. Mars végre lekattant Opálról, és beleszerelmesedett Oromba. Hát igen, a kutyatársaság hiánya. Sok felnőtt kan is szukának nézi, és rá akar mászni a kölyök kanokra, íme, mutatta magát az újabb kutya-tanulnivaló. A túra vége felé Mars már felbátorodva, némi önbizalomra szert téve, Remete hátára is ráugrott. Remeténk azonban rámorogva, szépen hanyatt téve őt, mint sok fiatal kutyát a Vérmezőn, a kopó-fiúnak is elmagyarázta, az idősebb kanokat tisztelni kell. Újabb tanulnivaló az ivarérés felé növekvő fiatal Marsnak.

A Sás-tóhoz érkezvén, láttam a flexen vezetett Remete és Herceg ki nem élt vadászlázát, na meg a tavon úszkáló vadkacsákat. Így vízi hajtást engedélyeztem. Remete a lecsatolás után azonnal a kacsák után vetette magát a hideg vízbe, úszott majd eltűnt az iszapban gázolva a nádasban. Herceg épp hogy betette a lábát, de Mars, Opál meg a kis Orom is úszkált egyet. Kifele viszont a nádas széle felé jöttek, így hasaljig barna iszap-színt öltöttek. Így nem szállhatnak be a kocsiba,- gondoltam, s a nádasból a hátán is iszaposan előbukkanó Remetével együtt minden sáros ebet újra a tiszta tóba lökdöstem, egy segítségképp ottmaradt kacsa után.

Aztán Remetét kivéve, szárításképp szabad szaladás következett. Hogy Remete se fázzon meg, hamar indultunk tovább az újabb fakitermelés helyén növő fiatal sűrűben. Olyan ösvényen jártunk megint, ahol amikor a lányok lemaradtak kisebb dolgukat intézni, kiabálni kellett, hol is vannak a többiek. Az irtással ugyanis kivágták a turistajelzéssel ellátott fákat is, az ösvény bevitt a burjánzó fiatal fák közé, azokat nem vágta senki vissza. Éjszaka erre szinte lehetetlen lenne elmenni eltévedés nélkül, jelzéstől jelzésig, két jelzés nem lenne látható egyszerre. S az út nem a tisztás felé, hanem a sűrűben eltűnve vezet.

Hamarosan feltűnt mellettünk a betonút és Mátrafüred házai. A parkolóban még egy kicsit iskoláztunk, megmutattam a gazdiknak Opállal, hogyan kell felvezetni a kutyát, milyen ügetés az, amelyben jól látszik az eb mozgása, majd meg is néztem Orom és Mars kis gyakorlás után rögtönzött kiváló bemutatóját.

Sötétedett, indulni kellett mindenkinek haza. Kellemesen el is fáradtunk. Klassz kirándulás volt, szép helyen, gyönyörű őszi napsütésben. Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott.

A kiránduláson készült összes  fényképet itt találjátok: http://matrahazasastotura.kgyurkorita.fotoalbum.hu/
 


Your Comment

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>