hogy ne legyen neveletleneb(b)…

Jump to content

Additional information

kgyurkórita megjelent kutyás írásai

nevelgető blog

neveletlen blogtémák


Parádsasvár-körtúra a kopókkal

aug 2015
09

 

Vercse erdelyi kopo a turanAz autóm kasznisnál, én hévezek Gödöllőre szolgálat után 2015.08.04-én Irhával, vár ránk Vércse és Péter, aki végre szabin, így tavasz óta először megyünk kirándulni együtt.

Irha erdelyi kopo a turanPéter nincs túl jó kondiban, és mégis Kékesre akar menni, mert ott szép az erdő és jó erdei ösvények vannak. Én nem érzek magamban elég erőt Kékesre felmászni, és a kevésbé emelkedős útvonal meg, a Mátraháza-síugrósánc-Gabi halála útvonal már ismert. Ismeretlenre vágyom. Megállunk Füreden, a szokásos parkolóban, kivesszük a kopókat, elmegyünk kávézni, és ott elővesszük a térképet. Végül kitalálom, menjünk Parádsasvár felé, arra még nem jártam, Péter is régen és nem emlékszik arra, hogy csúnya lenne az erdő. Kopók újra be az autóba.

Matra erdo ParadsasvarMátraháza és a Vörösmarty fogadó után, a Mátra-nyeregnél állunk meg egy üres, ágakkal félig teli parkolóban a pásztói elágazás után a 24-esen, ott, ahol a piros csík, amin mászunk majd, bevág az erdőbe.

A 24-estől nem messze megyünk, az imrédi kanyarban hallatszanak az elmenő autók, a Tatárok szállása területén csodaszép az erdő, a kékestetői emelkedő bükkösei vegyesen tölgyes-égeres idős fákkal. Az út elfogadható, bár Péter megjegyzi, hogy nem szereti, mert négykerekű valami néhol összetúrta és nem csak egy ember-széles…

Irha es Vercse erdelyi kopok a pocsolyabol isznakA velünk szabadon jövő Vércse, és a flexen sétáló Irha az első keréknyom-pocsolyában nagyot iszik. Párás az erdő, nem régen eshetett. Ereszkedik kissé ez az út Parádsasvárig, majd onnan keményen mászni fogunk.

A nem egy emberes ösvény keltette rosszkedvét Péter hamar levetkőzi, amikor meglátja, hogy rengeteg és érik is már a finom szeder, meg-megállva csemegézünk.

Irha es Vercse erdelyi kopok  a Matraban A Gyalogút-bércen megyünk végig, s érünk Parádsasvárra, a Károlyi Kastély háta mögé. Megkerüljük a kastélyt, fényképezem innen is, onnan is. Új térköves járdák a faluban, felújított kastély, fogadó, ifjúsági szálló, fából készült köztéri szobrok, a magán falusi szállás is valamilyen pályázatból majdnem kész, de a parádi víz ivócsarnoka lelakatolt lomtár, az üveggyár meg rom, üres a kristálytárgyak bemutató terme is. Uniós pénzből csicsa falu, szép házak, de valahogy olyan kettős az egész. Megélnek a turizmusból?

A paradsasvari Karolyi-kastelyNem filózok tovább ezen, mert a hőség és az árnyéktalan utca meg az emelkedő kimerít, árnyékot nem adó tuják csak a kékesi oldalon,  látszik a Tv-torony a párás hegytetőn. A falu végén még egy eredeti mátrai házikót is lefényképezek, kissé felújításra szorul, de eredeti, felnézünk az előttünk álló hegyre, arra a Kis-Lipót, na oda mászunk, és már bent is vagyunk az erdőben. A patakban, árnyékban jót hűsölünk, kopók fürdenek. Megyünk tovább a piros kereszten.

Paradsasvar matrai hazA térkép szerint egy kis tóhoz jutnánk, amikor balra az úton barlangot jelző turista-jelet látunk, és elindulunk arra. Térképen nem látunk semmi barlangot, de irányba haladunk végül is, mászunk tovább egy erdészeti útnak tűnő, méteres szélekkel rendelkező sáros-agyagos munkagép-úton.

Az ut vegen a Beke-TaroÚgy tűnik, a piros kereszten látható tó háta mögött megyünk, már nem annyira sáros az út. Felfedezzük azt a lánctalpas földgyalut is leparkolva a Gesztenyés vadgesztenyefás, régi parknak tűnő facsoportjai között, amelyik az erdészeti utat marta. De barlang még sehol, csak az ismeretlen erdészeti úton mászunk felfele. Tippelgetünk, mihez is vezet ez a mesterséges kocsiút, a fantom-barlanghoz vagy máshova, mire több kilométer után megpillantunk egy kiépített tárnabejáratot. Tárna az a barlang, felújított és lezárt bányaterület, a tábla szerint a Béke-táró, amelyből kristálytiszta és hideg patak folyik le a hegyoldalon. Mellette kiépített pihenő, a tűzrakóhelyre készített fahasábokkal, gyújtóssal, papírral…Kire várnak?

Irha es Vercse erdelyi kopok a patakban furdenekMegesszük a sültkolbászt és koviubit, majd nézzük újra a térképet. Az biztos, hogy vissza a nem látott tóhoz, a piros keresztre nem megyünk. Valahol felettünk a hegyen, ami a Kis-Lipót lehet, ott megy a piros kereszt újra, oda kellene találjunk. Égtájat nézünk órával, s nagyjából észak-észak nyugatra tippeljük a hegyoldalt a pihenő mellett, és abba az irányba a legközelebbi piros kereszt csatlakozást is. Hát uccu neki a fiatalosban, mászunk hegynek fölfele, száraz ágakon átlépve, kikerülve, kapaszkodva.

erdelyi kopo a Matraban, Paradsasvar mellettKiérünk az erdőből, majdnem a hegytetőre,felettünk szedres sűrű emelkedik, amikor váratlanul hangokat hallunk a sűrűn túlról. A turistaút, és pont járnak arra! Mászok tovább a családos-szedres susnyásban, hogy lássam, ki is az, aki beszél, amikor fentről megkérdezik, hova is szeretnénk menni? Mondjuk, hogy a turistautat keressük. Itt nem lehet feljönni, mondják, menjenek 10 métert balra (lefele orral, viszzafordulva), ott fel lehet jönni erre erdészeti útra. Péter fordul és követi az útbaigazítást, én meg már látom az utat, pár méter csak a kivágott gallyakon bozótosodó szedren és csalánon át, török rendületlenül felfele, húzom magam után a kopókat is. Egyszerre lépünk az erdészeti útra Péter és én, csak az én lábom meg kezem teli van csaláncsípéssel meg szedertüskékkel:)

erdelyi kopo a MatrabanMeglátjuk az útbaigazítóinkat is, sötétkék régi Renault parkol ott, két sötétebb bőrű férfi, na tippelhetünk, mit is csinálnak ott….Azt elmondják nekünk, ha az erdészeti úton megyünk balra tovább, tőlük elfele, felfele kicsit, lesz ott egy turistaút, ami megy tovább fel a hegyre.

matrai kilatasÉs igen, ott a piros keresztünk, felfele, s lefele meg az, amin Péter feljött. Nem egészen 10 méterrel arrébb lyukadtunk ki, mint ahova terveztük, ami azért nem rossz tájékozódási teljesítmény, a bánya-tárnától nagyjából saccolva az irányt meg az égtájakat, meg a távolságot:)

kilatas a matrabolA piros kereszten mászunk tehát tovább, felfele, át Kis-Lipóton (665 m) majd fel Nagy-Lipótra (752 m), húzós meredeken, amikor meg-megállunk lihegni, rájövök, ennyi erővel Kékesre is mehettünk volna:) Hogy érezzük, milyen magas is, megnézzük a térképen, Parádsasvár úgy 360 m lehet. De ez azért szebb, mert számomra ismeretlen. Ott hallom a fülemben a régi úttörődalt, ami miatt idejöttünk, hogy Parádsasvár, Parádsasvár, de gyönyörű táj…:) Az emelkedő elején már Irhát is elengedjük, utánunk mászik, a falubeli forró, napfényes emelkedő kiszívta erejét, ha megállunk, mindkét kopó elfekszik pihenni.

Nagy-Lipot aljaban a kopokkalA térkép szerint a piros kereszt a Nagy-Lipót kilátóhelyénél elkanyarodik északnak, a Rudolf-tanyai elágazás felé, mi a kék kereszten megyünk innen tovább. Itt találkozunk egyedül pár fiatal kirándulóval egész úton. A kék kereszt a térkép szerint Parádsasvárt délről kerülve, hegynek fel és hegynek le vezet kiindulópontunkig, a Mátra-nyeregig. Majdnem szintben átlagosan, a végén ereszkedve. Végig ahogy megyünk a gerincen, sokszor láthatjuk Parádsasvárt és a kastélyt messze, lent a völgyben. Felmászunk Nagy Lápafőre (679 m), majd tovább Vércverésre (699 m), ahol pecsételhettünk volna, ha a Országos Kék Túrát járjuk.

turistaut a MatrabanEz a Mátrabérc-túra útvonala is, a Bagoly-bérc oldalában haladunk Ez a hegyrész nem olyan szép, mint ahol jöttünk. Valódi keskeny bérc, sziklás, csuffadt fácskákkal, susnyával, sommal, ami majd később érik. A vékony törzsű növényzet fölénk hajol, növényi alagutakon megyünk át, de a meleg miatt szinte barna minden. Furcsa ez a vidék. Mintha elhagyott építési területen lennénk, ahol a pionír növények kelnének csupán, semmi értékes fa vagy dísznövény, nincs valódi erdő, nem túl bizalomgerjesztő környezet.

Vercse erdelyi kopo elfaradt a MatrabanHamarosan halljuk és egy völgyben mellettünk, egy szintben megy el a galyatetői műút, Vércsi ki is szalad, visszahívjuk. Újabb hegyecske, kis emelkedő, majd erdő újra.

Sotet felhok a Matra-nyereg folottEreszkedünk. Már látjuk a 24-es út kanyarodását, a pásztói elágazót, amikor mögöttünk, a Nagy-Lipót táján eldördül az ég. Végre, lejutva a hosszú gerincről,  egy jó pocsolyát találnak a kopók is. Vércsi is lefekszik, míg mi is pihenünk. A műútra kiérve, a parkolónk fele igyekszünk, mert a hátunk mögött már sötét fellegek borítják az eget. De szárazon szállunk autóba, és nem esik Mátrafüreden sem, ahol még meglátogatjuk Orom kopót is.

 

A kirándulás összes képe a facen, https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1197334996959501.1073742007.164538013572543&type=3

 

 

 

 

 

 

 


Your Comment

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>