Nem teljesen értem, konkrétan miért zavar egyes nem állatbarát polgártársakat, ha közterületen, parkokban a kutyák gazdájuk mellett, esetleg el-el szaladva, de senkit nem bántva, senkit sem zaklatva szabadon közlekednek, ha gazdájuk a megfelelő eszközöket magánál tartva, a környezet tisztán tartásáról, a kedvenc utáni „maradék” eltávolításáról gondoskodik. Nem értem, de tény: zavar egyeseket, már a póráz nélküli kutyák látványától is rettegnek, és szinte minden budapesti közterületen, egyre több fővárosi kerület ebtartási rendeletében, az egész kicsi ebeken kívül még szájkosár viselésére is kötelezik az ember legjobb barátját. Pedig már etológus kutatók vizsgálatokkal bizonyították, egy normálisan viselkedő kutya is elkerülést, megbámulást vált ki az emberekből, ha szájkosarat visel.
A pofafogó kötelezővé tétele csak az előítéletek fokozására alkalmas- fogalmazták meg a tavaly nyáron az ELTE Etológiai Tanszéke által rendezett nemzetközi konferencián. És különös fintora a valóságnak, hogy tizennyolcezer hobbi és szolgálati eb részvételével elvégzett internetes külföldi felmérés azt az eredményt hozta, hogy a legtöbbször embert harapott kutyák kistestűek, leggyakrabban a tacskók és a csivavák. Ennek ellenére, ha vizsla méretű, vagy nagyobb kedvencünk van, készüljünk fel rá, hogy egyes kerületekben, ha nincs rajta a szájkosár, a közterület-felügyelők figyelmeztetni fognak.
Konkrét bírságot eddig tudomásom szerint, csupán a fővárosi kezelésű Margitszigeten szabtak ki, egy német anyanyelvű, magyarul törve beszélő hölgyre, aki póráz nélkül sétáltatta ott nyáron, napközben keverékét. És beszélnek büntetésekről Erzsébetvárosban is, szintén a póráz hiánya esetén.
Nézzük hát, hova menjünk, hogy szabadon szaladhasson kedvencünk, és mi is sétálhassunk egy nagyot. Elsőként javaslom mindenkinek a kijelölt kutyafuttatókat. Kevés van belőlük, egy részük nem megfelelő kerítésű, van, ahol kerítés sincs, de jelen pillanatban azok a helyek azok, amelyek egész Budapesten, és a főváros határán kívüli területek közül is hivatalosan lehetőséget adnak arra, hogy az ebek szabadon szaladjanak, játszanak, ismerkedjenek egymással. A kedvencekre leselkedő fertőzés-veszély ott se nagyobb, mint bárhol máshol az utcán, egy felkelős gazdi pedig mindenévben nem csak a kötelező veszettség, hanem más kutya-betegségek, így a parvó és a szopornyica ellen mindenféleképpen, oltatja kedvencét. Erzsébetváros kutyafuttatókért felelős önkormányzati cége még külön pörzsöléses fertőtlenítést is végez a futtatók, így a legnagyobb, Klauzál téri kavicsán is a higiénia fenntartása érdekében.
A kutyafuttatók kerületenkénti helye a kerület honlapján, az eb vagy közterületi rendeletek mellékleteként megtalálható. Sajnos a fővárosi kezelésű parkokban egyelőre nem jelöltek ki ilyen helyeket, kivéve a Hegyvidékkel közös fenntartású Városmajor hátsó részén. Kiemelten jó futtató a vadiúj, többhektárnyi, kerítetett, fásított, törmelékkel sárban is körbejárható úttal rendelkező kőbányai, a Harmat utca – Újhegyi Lakótelep melletti, a volt szemétbánya rekultivált területén létrehozott, de sajnos táblával nem jelzett létesítmény, ahol szemeteseket, ürülékgyűjtőket sem helyeztek el…
Szintén ajánlani tudom mindenkinek az I. kerületi, gellérthegyi, a Hegyalja útról felsétálható, az önkormányzati honlapon feltüntetett, de a helyszínen virtuálisan jelenlevő futtatót. Táblát senki se keressen, az valahol a Korda-villa alatti meredeken lehetett valaha. Ugyanakkor egészen a Gellért szoborig sétálgatva, lépcsőt mászva, a szabadon levő, de kezelhető ebekkel, a hivatalos futtatón érezhetjük magunkat. A belváros is kitett magáért az Erzsébet-téri nem táblás, de jól zárt, és nagy létesítménnyel. És Újbudán, a metróépítés miatt felére csökkentett területű, de így is hatalmas, deszka-kerítésű, de kutyáknak biztonságos, varjak által is előszeretettel látogatott Kelenföld-városközponti, hetes buszmegálló melletti szaladó is nagyon jó. Óbuda önkormányzata honlapján futtatónak jelzi, a kutyások használják is, de nincs táblázva, ürülékgyűjtővel felszerelve a Nagyszombat utcai Amfiteátrum területe sem.
Külön meg kell említeni a sok, drágán elkészült, de kutyák számára használhatatlan létesítményeket, amelyeket nem kutyások megkérdezésével készítettek, és a helyi ebtartók összefogása kellene, hogy átalakíttathassák. Ilyen a belvárosi Hild tér, a józsefvárosi Kálvária-tér, a XII. kerületi Királyhágó tér, a terézvárosi Podmaniczky utca két nem zárt futtatója.
Ha tanítani szeretnénk ebünket, a kutyaakadályokkal felszerelt, zárt kerítésű játszók alkalmasak arra. Ebünk ügyesedik, mozog, fárad, mi pedig egy-egy jutalomfalattal rávéve a gyakorlatokra, javítjuk a vele való kapcsolatunkat. Ilyen játszóhely van a II. kerületi Szépvölgyi úton, a HÉV-megálló mellett, autóval szemből odahajtva, a vízmű mellett jó kis parkolót találunk. A zuglói Örs Vezér terén, a negyedik, lakótelepi sarkon, a metróval és a Sugárral is szemben is nagyon jó a pálya. Régi hely, kissé már lelakott, és az a hír járja, áruházi célra hamarosan eladják a ferencvárosi Mester utcai egyik futtatót. Még használható. Nem sokkal mellette a belváros felé közel van egy másik létesítmény is, az akadályok ott újabbak, de szökős ebeknek nem biztonságos a dróthálós, alacsony kerítése.
Azok a területek Magyarországon, ahol a kutya nem hivatalos vadászat keretében mindenféle korlátozás nélkül rohangálhat, igen szűken vannak. A közterületi szabálysértésekről szóló kormányrendelet veszélyeztetés kutyával paragrafusa meghatározza a helyzetet. Természetvédelmi és vadászterületen, ami szinte minden települések közötti terület az országban, póráz nélkül tilos elengedni az ebet. Az utóbbi években, nem teljesen jogszerű módon, de a vadászok állítása szerint a vad zaklatása miatt, több szabadon sétáltatott kutya életének a kioltásával járt, a gazda orra előtt. Vigyázzunk hát a szabadon engedéssel.
Nagy valószínűséggel azonban nem vadászterület például a pestiek egyik kedvenc fürdőhelye, az Szentendrei út Duna felőli felén, az Omszki tó magasságában lévő kavicsbánya-tó rendszer, így ott a többi fürdőzőt és a horgászokat nem zavarva szabad lehet kedvencünk. Szintén sokan szeretik nyáron a csepeli tavakat, ahol a külterületi rész és a Budapest határán túli terület nagy valószínűséggel nem vadászterület.
A kormányrendelet szerint a városok külterületén csak felügyelet nélkül nem lehet szabadon az eb, így elvben lehetséges a külterületeken a póráz nélküli futtatás. De ha zölddel, erdővel fedett az a rész, akkor már Budapesten a zöldterületi fővárosi rendelet vonatkozik rá pórázkötelezettséggel, és minden esetben, a konkrét helyet vizsgálva meg kell győződni a nem természetvédelmi és nem vadászterület-minősítésről.
A szabad, hivatalosan is póráz nélküli helyek után tekintsük át a hivatalosan pórázkötelezett, de gyakorlatban, óvatosan!, engedelmes kutyákkal anélkül is használható helyeket. Ilyenek a főváros által kezelt, kiemelt parkok, kivéve napközben, és turista-szezonban, a Margitsziget.
A főváros zöldfelületek védelméről és használatáról szóló rendelete csupán pórázkötelezettséget ír elő, a kerületi jogszabályokkal ellentétben a szájkosarat nem forszírozza. A fővárosi rendelet él ott is, ahol a kerület nem alkotott ebrendeletet, vagy nem szabályozta a közterületen mozgó kutyákra vonatkozó szabályokat máshol, például a II. kerület a közterületi rendeletében. Ilyen hely a hamarosan megszülető rendeletig a XII. kerület, ahol most van lehetősége a helyi kutyásoknak az önkormányzati képviselőkön keresztül számukra is kedvezően, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének ajánlásával egyezően befolyásolni a készülő jogszabályt. A Hegyvidéken jelenleg tehát hivatalosan pórázon, de szájkosár nélkül járhatnak az ebek, és azt a pórázt se veszi senki túl komolyan, ha a kutya nem hajt vadat, vagy télen nem szalad be a szánkózó gyerekek közé a szuper kirándulóhely Normafánál.
A kiemelt fővárosi park-közterületek közül, amelyek kutya sétáltatásra alkalmasak, ahol csak a póráz kötelező, és kora reggel, este talán az sem, megemlíthetjük a Duna-parti területeket, a pesti oldalon, a Lágymányosi hídi végnél és az Árpád hídi végnél, ahol ezek a területek parkosítva vannak, és az autóforgalom nem közvetlenül a rakparton halad. Ilyen terület az egész Gellért-hegy is, a Feneketlen-tavi park, ahol futtató is van, és a Tabán. A Tabánban van kijelölt I. kerületi futtató-rész, amelynek a tábláját már régen eltüntették, de az a meredek, kutyának nem szerencsés rézsűn van. A kutyások a lankásabb területre járnak, de jó, ha tudják, ott a pórázkötelezettség az érvényes szabály.
A Vérmező szintén ide tartozik, de ott jelen pillanatban is szabad sétálós kutyás élet zajlik. Az elmúlt években azonban ott ismeretlen, s a gyanúk szerint emberi közreműködéssel kitett méreg-anyagtól elpusztult több védett madár, emlős és kutya, így azokra az ebekre, akik a bokrokba visszahívhatatlanul beszaladnak, és mindent fölesznek, ott jobb vigyázni. A Vérmező kutyásai a legtisztábbak a fővárosban, ott, ha elfogyott az ürülékes zacskód, többen kérés nélkül nyújtanak feléd, és az esti sötétben nem ritka a kedvence „nyomát” mobiltelefonnal világítva kereső gazda sem. A kutyák egy része pedig biciklilámpával a nyakörvén jár este, hogy láthassa tulajdonosa a mozgását. A mérgezések miatt jó a kapcsolat a park éjjel-nappal ott levő, és figyelő csöveseivel, bár a bokrok illemhelynek használatát ott is nehezményezik. És a kutyások egy része csatlakozott a polgárőrséghez.
A Városliget szintén fővárosi terület, azonban nincs ott kijelölt futtató, a régi kutyás hely, a Királydomb sem az már. És nagyon vigyázni kell ott nyáron, minden bokorban ott emberi ürülékbe hempereghet, ehet bele az arra hajlamos eb.
A Népliget is kiemelt fővárosi zöldterület, pórázkötelezettséggel.
Javasolni tudom azonban mindenkinek a Hajógyári szigetet, ahol szabadon futkározhatnak a kutyák, az északi részen nincs autóforgalom, fővárosi területként ugyan pórázkötelezettség van, de ezt a rendezvényeken túl, amíg nincs konfliktus, senki sem tartatja be.
A kedvencünkkel, ha nem parkba, hanem korzózni, városi, kirakatnézegetős sétára vágyunk, szintén a fővárosi kezelésű utakat válasszuk, ne kelljen a szájkosár. Ilyenek például a Krisztina körút, a hidak, a Ferenciek tere, a Bajcsy-Zsilinszky út, a Múzeum körút, az Andrássy út, a Deák Ferenc és az Erzsébet tér, felsorolásuk a 2005-ben meghozott fővárosi közterületi rendelet mellékletében.
Végül meg kell említenem a fővárosi kerületek eb- és közterületi rendeleteit, ahol a pórázkötelezettség a minimum, de szinte mindenhol a szájkosár is kötelező, változó fajtákra, és méretre, de általában minden, nem kifejezetten kistestű ebre. Konkrét szabályozást a kerületek honlapjain, az ebrendeletek mellékletében találunk. Kivétel a kutyafuttatók területe. És ehhez képest kevés és kicsi a futtató. Ha országos szinten kitekintünk, Győr városa például kutyaparadicsom, nem kerített, de nagyon sok, nagy kijelölt kutyás, a „vizek városához” méltóan folyóparti hellyel.
K. Gyurkó Rita
NOLBLOG-VIRTUS 2009.03.10